Volt valamilyen konkrét célkitűzése a versenyre?
Milyen volt a futás?
Végig fantasztikusan éreztem magam. Természetesen voltak hullámvölgyeim, éjszaka pláne szenvedtem. Éjjel volt egy ötórás idősáv, amikor nagyon lelassultam, nehezen tértem magamhoz, de menni kellett előre. Aztán feljött a nap és ismét szépen tudtam hozni a magamtól elvárt futást. Alapvetően nem tartom magam gyorsnak, szeretek stabil, egyenletes tempóban kezdeni, és ezen az úton haladni. Életemben először volt kerékpáros kísérőm, három barátom segített, az egyik biciklivel jött mellettem, a másik kettő autóval, ők húsz kilométerenként bevártak. Akkor ettem és ittam, amikor csak akartam, valósággal all inclusive ellátásban volt részem. Furcsa volt, korábban rendre magamnak cipeltem a cuccokat, például a Körön reggel bepakolok harminc órára elegendő ételt és italt.
Mi volt a legnagyobb nehézség?
Az éjszakai hullámvölgyből visszajönni, ismét motivációt találni és megint felvenni a ritmust. Át kellett billennem és be kellett fejeznem a futást. Volt olyan óra, amikor öt és fél kilométert tettem meg, de a kísérőimmel közösen sikerült ismét lendületbe jönni.
Idén „csak” egy Kört teljesítettem, kilátásban van decemberben még egy. Eddig tíz különböző hónapban teljesítettem a tízet, így már csak kettő maradt ki, a szeptember és a december. Most remek formában érzem magam, jó felkészülésen vagyok túl, a frissítésem is rendben van, így minden adva van, hogy megpróbáljam. A privát Ultrabalaton után mondtam a barátaimnak, hogy nem megyek a decemberi Körre, de másnap már változott a véleményem, így ha minden rendben lesz, az év végén szeretnék még egy Kör-teljesítést letudni. És akkor már csak a szeptemberi marad...