Az első nagy maratoni verseny Magyarországon: rossz órával jó idő

Soha rosszabb divatot! – hirdette öles betűkkel a teljes címlapot elfoglalva a Képes Sport 1984. április 17-én, utalva a két nappal korábbi 1. IBUSZ-maratonra. A futás, a szabadidős sport ugyanis négy évtizeddel ezelőtt inkább divat volt, mint életforma, ugyanakkor a címlapra helyezés, illetve a Népsport tudósítása (a beszámoló nagyobb felületet kapott, mint az aznap 25 ezer néző előtt játszott Újpest–Vasas 4–1-es bajnoki!) is jelezte, valami elkezdődött. Hacsak nem az IBUSZ volt a kiemelt partnere a sportlapoknak…

Csaknem egy év kellett hozzá, hogy a maratonról szőtt álom valósággá váljon, hiszen 1983 májusában egyezett meg a három fél (a Magyar Atlétikai Szövetség, az IBUSZ és igen, a KISZ KB), hogy tömegversenyt rendeznek futóknak – amely egyúttal országos bajnokság is lett.

A tömeg fogalmát már a Méta-staféta indulóinak létszáma is bőven kimerítette, hiszen 231 iskolai csapat nevezett tíz-tíz fővel. Ők valamivel 13 óra előtt indultak a Körcsarnoktól, maga a főesemény, a maraton pedig 13.30-kor rajtolt a Budapest Sportcsarnok mellől. Mai szemmel nézve igen szokatlan az időpont, Békesi László MASZ-elnök (későbbi pénzügyminiszter) meg is jegyezte, hogy minden remek volt, leszámítva a rajt időpontját és azt, hogy a nézők nem nagyon akartak szurkolni.

A nagyobb gondot azonban az időmérés jelentette. Chipes indítás, pulzusos mérés, GPS-követés? Na persze… A verseny előtti napon érkezett meg egy hatalmas óra, amely a futók futóórájaként funkcionált volna – egy taxira szerelve. Bár a Seiko ma is a megbízhatóságot jelenti, ezen a versenyen nem hozott szerencsét, hiszen a harmadik kilométernél elhalálozott.

„Ilyen versenyt Magyarországon még nem készítettünk elő. Lényegében tíz kategóriában mintegy négyezren indultak, s először alkalmaztunk számítógépes adatfeldolgozást. A HTI-sek remekül dolgoztak” – dicsérte ugyanakkor a szervezést Baráth Béla, a versenyiroda vezetője. A HTI a Híradástechnikai Intézetet jelentette.

A maratoni versenyen magyar sikerek születtek: Kiss Zoltán 2:15:04-es idővel, Ladányiné Schaffner Antónia 2:40:10-es eredménnyel győzött (a legjobb külföldi, az algériai Reski negyedik lett a férfiaknál). Összesen 625 férfi és 25 női versenyző ért célba.

A Méta és az országos bajnokság mellett (egy újabb, harmadik útvonalon) rendeztek félmaratont is kismaraton néven – a férfiaknál brit, a nőknél Komjáthy Ágnes révén magyar siker született. A krónikások pedig feljegyezhették, hogy egy fiatalembert jókora kutya húzott kilométereken keresztül, talán megalapítva a ma már oly népszerű kutyás futást.

„Ha azt nézem, hogy mi olykor hózentrógerben és az akkor divatos utcai dorkóban edzettünk, sokkal rosszabb helyzetben voltunk, ugyanakkor nekünk lehetett sportállásunk, s állandóan edzőtáborokba jártunk – emlékezett korábban a sikerére Kiss Zoltán a maratonfutas.hu oldalon. – Az 1984-es győzelmemet kimondottan élveztem. Ha jól emlékszem, a 32. kilométer után maradtam egyedül, bár rajtam kívül senki sem tudhatta biztosan, hogy én vagyok elöl, mivel a felvezető autón lévő óra bedöglött, ráadásul akkor még két 21-es kört kellett teljesíteni, így a félmaratonisták és a lekörözöttek is ott voltak a pályán.”

A visszajelzések rendkívül pozitívak voltak: az IBUSZ egy évtizedig kitartott névadó szponzorként, 1987-ben pedig már teljes jogú versenyként szerepelt a budapesti az AIMS naptárában.

A kilencvenes évek elején azonban a pénz elfogyott, két esztendő ki is maradt, de 1996-tól még a koronavírus ellenére is biztos pont a futók életében a Budapest Maraton. Legutóbb, 2022-ben nyolcszáz településről mintegy húszezren indultak a kétnapos eseményen.

(Kiss Zoltánnal hosszabb interjút is készítettünk néhány évvel ezelőtt a hőskorról, amelyből az is kiderül, miért evett a New York-i maraton előtt tokaszalonnát hagymával.)

CSAK EGY KATTINTÁS,ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!