Második alkalommal vesz részt november végén a Phidippides Run megméretésen, tavaly első nekifutásra rögtön a második helyen ért célba. Most milyen célokkal vág neki a versenynek? Milyen formában érzi magát?
Ferenczi István és Blaskó Mihály valószínűleg ismét együtt haladnak majd, míg Bogár János és én is a saját tempónkban, egyedül futunk. Akkora távolságok alakulnak ki, hogy a verseny alatt lehetetlen bármiben segíteni a másiknak. A fordító után találkozunk majd egyszer, amikor szembefutunk egymással, ekkor biztosan elhangzik egy-egy biztató szó. A kísérőink viszont adott esetben sokat kommunikálhatnak. Ha egyikünk bármi olyat tapasztal, amiről tudnia kéne a másiknak, akkor a segítőink megbeszélik egymással telefonon. Akár a pihenéssel kapcsolatban, akár valamelyik frissítőponton tapasztalt dolgokkal, vagy bármi mással. Szóval a háttérben zajlik a kommunikáció a kísérők között.
A Spartathlonon háromszor vett részt, míg most második alkalommal lesz ott a Phidippidesen. Mi a legnagyobb különbség a két verseny között?
A legnagyobb különbség nyilván a táv, s ebből fakadóan az iram. A Spartathlonhoz képest sokkal alacsonyabb intenzitással kell futni, hiszen kétszer olyan hosszú a távolság. Máshogy kell frissíteni, más nehézségek jönnek elő. Az emésztésünk három napig nem tud kompenzálni, három napig viszi az ezzel kapcsolatos problémát az ember.
Éppen ezért sokkal jobban kell figyelni a frissítés minőségére. Az alacsonyabb intenzitás miatt több időnk van más dolgokra.
Szilárd ételeket inkább, az emésztésnek ez sokkal jobb. Szendvicset, kekszet, bébiételt eszem, illetve abból válogatok, ami kint van a frissítőasztalokon, s éppen megkívánom. Általában rámegyek az édességekre, s a kétszersülteket is előszeretettel fogyasztom.
Miben változtat a tavalyi futásához képest?
Egyetlen dolgon szeretnék változtatni, ez pedig az állásidőm csökkentése. Fontos, hogy ez nem egyenlő a pihenőidővel. A frissítőpontokon sokkal céltudatosabban akarok időt tölteni, nem tervezem azt, hogy gyorsabban futok. Mondhatom úgy is, hogy az alibizések csökkentésével akarom az időmet javítani.
Mi a legnehezebb a négyszázkilencven kilométeres eseményen? Tavaly mi okozta a legnagyobb kihívást?
Tavaly ideális volt a verseny, semmiféle fizikai problémám nem volt. Szerencsére a sérülések is elkerültek, s a frissítés is rendben volt, ám a szellemi fáradtságból fakadó nehézségek nagy kihívást jelentettek.
Nyitó kép: Maráz Zsuzsanna és Toldi Péter egyszerre ért célba a tavalyi versenyen/Toldi Péter archív
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!