Örömkönnyekkel ért célba a berlini maratonin a látássérült futó

Cseke LillaCseke Lilla
Vágólapra másolva!
2022.09.28. 14:18
A SUHANJ! Alapítvány Berlinben is megmutatta, hogy minden sportolónak helye van a rajtban. Osbáth Tibor látássérült futó Cseke Lilla és Tóth Szabolcs segítségével teljesítette a távot.

A hétvégén lezajlott a Berlini maratoni, amelyen új világcsúcs is született. Nem véletlen, hisz a világ maratonjai közül az évről évre 40-50 ezer indulót felvonultató berlinit tartják az egyik legjobb pályának, és sok futó kifejezetten azért választja, hogy megfuthassa élete legjobb idejét.

Egy maroknyi magyar csapat idén nemes céllal érkezett Berlinbe a SUHANJ! Alapítványon keresztül: megmutatni, hogy akár végtaghiánnyal, mozgás- vagy látássérüléssel élve is teljes értékű futóként, sportolóként ott a helyük a rajtban.

Osbáth Tibort, az alapítvány egyik futóját Cseke Lilla kérdezte az élményeiről, miután Tóth Szabolcs (Szabi) futótársával együtt segített neki, hogy célba érjen.

Tibi, először is gratulálok, fantasztikus futás volt. Hogy vagy most a verseny után, hogy érzed magad?

Rettentően nagy öröm jár át azóta, hogy beértünk a célba. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki az év során futott velem, és segített, hogy fejlődjek. A SUHANJ! Alapítványnak is köszönöm a támogatást, hogy ismét kijuthattam a Berlini maratonira.

Az egész éves közös munka veled és Szabival, azokkal a barátaimmal, akiket a legjobban szeretek, és akikkel a legtöbbször és a legtöbbet futottam az elmúlt éveben, ebben a versenyben teljesedett ki. Azóta eufórikus állapotban vagyok.

Ezzel én is így vagyok, nagyon sokat adnak nekem is a közös futásaink, és örülök, hogy része lehettem ennek az élménynek. Mesélj kicsit magadról, mit lehet rólad tudni?

1980-ban születtem, még teljesen látóként. Hétéves koromban vesztettem el kilencven százalékban a látásom. A vakok iskolájába kerültem, ahol nagyon sokat tudtam sportolni. Ott szerettem meg a futást. Először csak rövideket, hatvan-száz métert futottam. 2005-ben született meg a lányom, Dorina. Versenyszerűen sakkoztam 2005-ig. Csellóztam általános iskolában nyolc évet. Jelenleg masszőrként dolgozom. Otthon, futópadon kezdtem egyre többet futni, illetve segítővel is futok. Sajnos sokszor nehéz megoldani, sok egyeztetést igényel, hogy ki mikor ér rá, és tud-e velem futni.

Osbáth Tibor több versenyen is indult már a SUHANJ! Alapítvány támogatásával

A SUHANJ! Alapítvány egyik sportolója vagy, hogyan kerültél hozzájuk?

A Suhanjhoz 2010-ben kerültem a fogyatékkal élőknek meghirdetett spinningedzések kapcsán. Az első SUHANJ!-futóedzésem 2019 augusztusában volt.

Idén hivatalosan is a Sashegyi Gepárdok egyesület tagja lettél. Mi vezetett idáig?

Először Szabi, a Gepárd-csapat tagja csatlakozott a Suhanjhoz. Én akkor találkoztam vele, amikor már biztos volt, hogy elindulok az első Berlini maratonimon, és együtt kezdtük meg a felkészülést. Ezek után csatlakoztál te is, mivel téged is érdekelt a segítő futás. Majd általatok kértem edzői segítséget Szabó Gábortól, mert szerettem volna edzővel készülni a második maratonira.

Közben úgy alakult, hogy kipróbáltad a maratoninál hosszabb távokat is, például nemrég indultál a SUHANJ! hatórás versenyén.

Így van. Takács Krisztián Csipi segített hat órán keresztül. Negyvenhét kilométerig minden rendben volt, ezt követően egy óráig öt kilométert tettem meg, melyben volt húsz perc pihenő is. Az ok: mentális megborulás. Az utolsó hat és fél kilométer viszont örömfutás lett, összességében fantasztikus élmény volt.

Boldoggá tett, hogy kipróbálhattam magam hosszabb távon is, mert szeretnék száz kilométert vagy akár többet is futni.

Kanyarodjunk vissza Berlinhez. Milyen volt most neked ez a maraton, hogy élted meg?

Mivel ez volt a második berlini maratonim, elég sok mindenre számítottam, hogy megtörténik, ezért izgulni nem izgultam. A hatalmas tömeg eléggé megnehezítette a dolgunkat, a frissítést is nehezebben oldottuk meg. A szurkolók és a zenekarok, maga a hangulat viszont sokat jelentett. Az utolsó két kilométert hárman kézen fogva tettük meg, és a célba örömkönnyekkel futottunk be.

Érzelmes pillanat volt a célba érés

A távot három óra negyvenhárom perc alatt teljesítetted. Elégedett vagy az időeredménnyel?

Teljes mértékben.

Milyen volt a futás a tavalyihoz képest? Adódott bármilyen nehézség?

Nagyobb volt a tömeg, ezért nehezebb volt egyenletes tempót tartani. Amikor lassultunk a tömeg miatt, utána gyorsabban kellett haladni, hogy behozzuk a lemaradást. Illetve ebben a tömegben sokan nem igazán tudtak ránk figyelni, bevágtak elénk, vagy félretoltak, hiába van speciális pólónk, ami jelzi, hogy én látássérült, ti pedig guide-ok vagytok.

Változtatnál-e valamit a felkészülésen vagy a versenyen?

Nem változtatnék semmit. Megbízom Szabó Gábor edző szakértelmében.

Mi szerezte a legnagyobb örömöt?

Az utolsó két kilométer, amit hárman együtt, kézen fogva tettünk meg.

Mi az álmod, amit a futásban és az életben szeretnél megvalósítani?

Ami a futást illeti, egy hosszabb ultratáv teljesítése a célom. A magánéletben pedig: a viszonzott szerelem hatalmas kincs, tehát ezt a kincset keresem!

Reméljük, hogy megvalósulnak az álmaid, sok sikert kívánok hozzá!

A SUHANJ! Alapítvány csapata a 2022-es Berlini maratonin

Aki szeretne csatlakozni segítőnek a SUHANJ! Alapítványhoz, az alapítvány weboldalán tud jelentkezni a közös edzésekre, ahol örömmel várják a segíteni vágyó futókat, sportolókat.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik