Talán már közismert, honlapunk is többször írt róla: a korábbi kilencszeres válogatott labdarúgó, az egyebek mellett a Győri ETO-ban, a Ferencvárosban, az MTK-ban, a Vasasban vagy éppen az angol Barnsleyban is futballozó, 2020-ban végleg visszavonuló Ferenczi István 2017 óta megszállott hosszútávfutó, egy időben például mindennapos volt, hogy solymári otthonából futva ment Angyalföldre edzést tartani, amikor a Vasas erőnléti edzője volt. Jelenleg a Paks NB I-es csapatánál dolgozik ugyancsak erőnléti edzőként Waltner Róbert vezetőedző segítőjeként.
De a futásról továbbra sem tett le, még ha olykor nehéz is összeegyeztetnie a versenyeket a munkájával.
De hogy tudja összeegyeztetni a felkészülést a futballedzői munkával?
„A pihenésből veszem el az időt, általában hajnalban kelek, és akkor tudom le az edzést, úgy érkezem meg a csapat edzésére – mondja Ferenczi István. – Ingázom a családi otthon és Paks között heti többször, és amikor nem jövök haza Paksról, hanem lenn alszom, vagy onnan utazunk meccsre, akkor általában ott csinálom ezeket a hosszabb futásaimat, amelyek több órát vesznek igénybe. Általában egy héten hat edzésem van, de legalább öt mindig, és folyamatosan növelem a kilométereket, olyan makrociklusokban, hogy három hét terhelést követ egy regenerációs hét.
Általában száz pluszos heteim vannak, száz és száznegyven kilométer közöttiek, de volt száznyolcvan–kétszáz kilométeres hetem is. Nyilván ezt sem egyszerű összehozni.
Ezekre a versenyekre nem elég, ha csak apránként rakjuk össze a kilométert, el kell menni gyakran akár nyolc–tíz órát is egyben futni, ezt nehéz kivitelezni, leginkább úgy oldom meg, hogy hajnalban megyek ki, majd este is futok, ez muszáj ahhoz, hogy az ember célba érjen.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
