Miért ne írhatna verset egy testépítő? – kérdi a művészetet is kedvelő fitneszmodell

Követői bázisa napról napra nagyobb. Sokan keresik azzal, hogy úgy szeretnének kinézni, mint ön. Mit reagál ezekre a kérdésekre?

Gyakran hangsúlyozom, hogy ne rám akarjanak hasonlítani, hanem önmagukra, edzett formában, mert mi vagyunk a legjobb viszonyítási pont önmagunknak – mondta Bohus Regina a Csupasportnak. – Engem is hasonlítottak másokhoz, például mondták, hogy én vagyok a kis Oczella Eszter, ami természetesen jólesett, viszont sosem volt célom, hogy úgy nézzek ki, mint valaki más. Minden testépítő mögött hosszú és kemény munka van, de nincs két egyforma út.

Öt éve kezdtem sportszerűen a testépítést, és öt éve volt az első versenyem is, vagyis már van tapasztalatom ezen a területen. Előtte pedig több sportágban is kipróbáltam magam, a szüleim sokat vittek különfoglalkozásokra, emlékszem, minden délután négytől este nyolcig valamilyen órán voltam: lovagoltam, akrobatikaedzésre vagy zeneiskolába jártam, viszont egyiket sem fejlesztettem profi szintre. Az edzőtermek világával tíz éve találkoztam, amikor újabb tevékenységet kerestem az energia levezetésére. Elmentem egy konditerembe, félve ugyan, de elkezdtem használni a gépeket, majd megismerkedtem a többi edzővel, végül a közösség része lettem. Innen kezdve nem volt visszaút. Eleinte erőemelő-versenyekre jártam és világbajnokságot nyertem. Ezek után váltottam egy másik sportágra, a testépítésre. Jelenleg kifejezetten a felkészülésre koncentrálok.

Milyen versenyre készül?

Legközelebb szeptember végén indulok a Fit Model World-versenyen, ami egyfajta próbaverseny lesz, hiszen ez kevésbé jelentős a nagy megméretések között. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy októberben indulok a FitParádén a profi kártyáért. Ezt követően Lengyelországba, Romániába és Dániába készülök. Vagyis idén ősszel öt helyen versenyzek, amiből három nemzetközi lesz. Úgy érzem, hogy most jó formában vagyok, hála a kitartó, többéves munkának. Szeretnék jó helyezéseket elérni, és beleadni mindent, ameddig van rá lehetőségem, mert méltósággal akarom csinálni!

Mondjuk el, hogy a SzadiJani edzőteremben vagyunk az interjú alatt. Mindig ide jár?

Nekem nagyon fontos, hogy otthon érezzem magam abban a teremben, ahol rendszeresen edzek. A járvány csillapodása óta a párom konditermébe járok, amit a bezárás után nyitott. Nagyon büszkék vagyunk rá, hiszen sok edző jön hozzá, hogy finomítsák a technikájukat. Viszont korábban rendszeresen látogattam más termeket is.

Persze már nem esem túlzásba a cél érdekében, már nem járok éjszakai edzésre, pedig többször mentem a párommal este tíz órakor éjjel-nappali konditerembe munka után. Erre most képtelen lennék, hiszen a regenerálódásra is kell időt szánnom.

Mikor marad ideje a művészetekre?

Ez a kérdés meglepett, hiszen kevesen tudják rólam, hogy milyen komolyan érdekel az irodalom, a zene és a képzőművészet. Igaz, nagyon ritkán beszélek erről, mert félek, hogy ez nem foglalkoztat másokat, illetve kevés időm marad erre, ritkán fér bele, hogy leüljek a zongora elé, vagy hogy rajzoljak és írjak, de a művészet mindig fontos lesz számomra!

Ritka és érdekes, hogy egy testépítő a muzsika vagy a versek világában is jártas. Hogyan fér össze a sport és a művészet?

Az önkifejezés nagyon fontos számomra, aminek egyik formája a sportolás mellett a művészeti kifejezés. Nem gondolom, hogy ezeket szigorúan el kell különíteni egymástól, hiszen mindegyik én vagyok. Sőt, csalódottan láttam, hogy az Instagram követőim nem tartották olyan érdekesnek a művészeti témában készült posztjaimat, mint az edzésről készített tartalmakat. Nem értem, hogy az emberek miért fordulnak el, amikor egy sportoló más tevékenységeiről is posztol? Miért ne írhatna egy testépítő? Gyerekkoromban például író akartam lenni és jelenleg is három könyvet írok, én így dolgozom fel az életem eseményeit: rajzolással, költészettel, prózával, zenével és természetesen leginkább sportolással.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!