Bódis Tamás: Ha mindig biztonsági játékot játszunk, megragadunk egy szinten

A hányatott felkészülés után mekkora meglepetésként érte a bődületes Ultrabalaton-pályacsúcs?
Az lepett meg, hogy a körülmények ellenére egész könnyen ment a futás – válaszolta Bódis Tamás, aki az április végi Balaton-kerülésen rekordidő alatt teljesítette a 210 kilométeres távot. – Az volt a célom, hogy pályacsúcsot fussak, és felmérjem a képességeimet az őszi világversenyek előtt. A tervemet sikerült megvalósítani. A pályacsúcsnak nagyon örülök, és annak is, hogy a versenyt jó állapotban fejeztem be.

Jelentett bármit az időeredmény tükrében, hogy volt egy kőkemény ellenfele Erős Tibor személyében, aki szintén a régi rekordon belül futott?
Tudtam, hogy Tibi nagyon ügyes, és valószínűsítettem, hogy jól fog menni, de nem nagyon néztünk magunk mögé. Az egyik hosszú részen szóltam is a segítőmnek, hogy ne mondja, mi van mögöttem, mert már akkora a differencia, hogy ezrenként nagyon sokat kellene hoznia rajtam Tibinek. Tizenhat perc nem tűnik vészesnek, de harminckét hátralévő kilométernél ez azt jelenti, hogy kilométerenként fél perccel kell gyorsabban futnia nálam – tehát ez egyre biztonságosabb távolságot jelentett, ahogy közeledett a cél. Éreztem, volt még bennem tartalék, lehet, hogy benne is. Utána nagyon sokat beszélgettem vele, és gratuláltam neki, mert hatalmas teljesítményt vitt véghez, örültem neki, le a kalappal előtte!

Beszélt arról, hogy nem gondolta volna, képes lesz ilyen tempóban, vagyis 4:43-as ezrekkel haladni kétszáztíz kilométeren át. Útközben nem fordult meg a fejében, hogy kicsit vissza kellene vennie, nehogy a végén visszaüssön?

Van az a mondás, hogy addig nem tudod, mire vagy képes, amíg ki nem próbálod. Aki nem kockáztat, sosem nyer, ezt kell megérteni, erre van szükség a nagy futáshoz. Ha mindig biztonsági játékot játszunk, megragadunk egy bizonyos szinten.

Mikor, melyik pillanatban vagy időszakban tudott ellépni Erőstől?
Még viszonylag az elején, huszonöt-harminc kilométer körül döntöttem úgy, hogy inkább a saját ritmusomban futok, és szándékosan erősebb tempóra váltottam, hogy a saját világomban haladjak.

Kedvezőek voltak a körülmények a tókerülésen?
Nagyon meleg, huszonöt-huszonhat fok volt, ami a tűző napon, aszfalton elég sok. Naptejjel nem készültem, így az arcom, a vállam és a hátam is leégett. Aztán amikor lement a nap, elviselhetőbb lett a hőmérséklet.

Mondta, hogy a BOK-csarnok kétszázas pályáján is edzett. Sok gyorsasági tréninget iktatott be a felkészülésébe?
Igen, időnként szoktam gyorsabb edzéseket is végezni, a BOK-csarnokban optimálisabbak voltak ehhez a körülmények. Azonban a döntött kanyarok miatt kicsit meghúzódott a csípőm, ami néhány hétre visszavetette az edzésmunkát. Az újabb sérülés tovább csökkentette a felkészülési időmet, de jól átvészeltem a nehézségeket.

Milyen munkát tervez elvégezni a nyáron?
Folytatom az eddigi felkészülésemet, mert az ősszel három világverseny is vár rám: a huszonnégy órás Európa-bajnokság mellett száz kilométeres világbajnokság és ötven kilométeres Európa-bajnokság is lesz.

Melyik verseny élvez prioritást?
Nehéz rá válaszolni, mert mindhárom verseny fontos nekem. Talán egy kicsit a huszonnégy órás Európa-bajnokság élvez prioritást.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!