Borza Helga, a boldog Spartan-harmadik

Milyen volt a verseny?

A jó eredményig, a bronzéremig vezető út is izgalmas, de hogyan lehet az ilyen komplex kihívásra felkészülni?

Egy héten általában ötször, néha hatszor is edzek, egy ideje több erősítést végzek, mégpedig kétszer-háromszor, a felkészülés többi részét pedig a futás teszi ki. A Spartan Race-hez kifejezetten fontos a fogás- és az alaperő fejlesztése, különösen nekünk, nőknek, hiszen felsőtestben gyengébbek vagyunk, így most erre nagyobb hangsúlyt fektettem a felkészülés alatt. Néha még versenyeken bizonytalannak érzem magam egy-egy feladatnál, és jó lenne, ha nem ezen úszna el az eredmény. Futásban általában a hét végén van a hosszabb terepfutásom, sokszor huszonöt-harminc kilométer is, de ha nagyobb távra készülök, akár negyven is lehet, hét közben gyorsító edzésem is van, a többi pedig könnyebb futásból áll. A teljes adag heti hatvan-nyolcvan kilométerre jön ki átlagban.

Gyakran járok a Bükkbe, a Mátrába, a Zemplénbe, hogy hegyet lássak, hiszen itt, az Alföldön nincs lehetőség erre. A hegyeink egyike sem olyan, mint az Alpok, de a félkészüléshez megfelelő.

Az elmúlt öt évben – tehát azóta, amióta spartanozni kezdtem – egyedül készültem, nehezen viseltem volna, ha más mondja meg, mit csináljak, de rájöttem, a fejlődéshez szükség van a szakértő szemre is, így két hónapja edzővel dolgozom. Jó az együttműködésünk, annak ellenére, hogy nehezen bírom a kötöttségeket, és a fejlődésem is ezt mutatja. Viszont egyén- és célfüggő, hogy edzővel készüljön-e valaki, ebben nem tudok tanácsot adni, de a lényeg, hogy közelebb kerülhessünk saját célunkhoz, és élvezzük is a sportolást.

Ha fontosak az eredmények és az optimális fejlődés elérése, akkor a jó edző sokat segít.

CSAK EGY KATTINTÁS,ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!