Közeleg a vasárnap – a nap, amikor lefutom a maratonit.
Nagyon sok embert láttam kint, ami azért nem a legjobb hír ezekben a napokban, de a terveim szerint kora reggel indulok, már hét óra előtt eldördül a képzeletbeli startpisztoly – akkor biztosan sokkal kevesebben lesznek odakint. Átlagosan négy perc ötvenkét másodperces ezreket tervezek, meglátjuk, hogyan sikerül.
A heti edzésmunka is a vasárnaphoz igazodik, kedden kilenc, csütörtökön hat, szombaton három kilométer az előírás, közben pedig itthon saját testsúlyos gyakorlatokat végzek. Szerencsém van, Janka az Elite Fittness edzője, a neten tart órákat mostanában, így az edzésmunkámat nagyszerű szakember felügyeli. Fekvőtámaszok, felülések, combizom-erősítő gyakorlatok, sokféle van, és érzem is, mennyire hasznos.
Megijedtem.
Gyors vagyok, de azt hiszem, nem volt opció, hogy elszaladjak előlük, a falusi gyermekkor tapasztalatai ugrottak be, vagyis szembefordultam velük, vicsorogtam, kiabáltam. Kettő hátrahőkölt, de kettő még mindig nagyon ugatott, fenyegető volt a helyzet, aztán elindultam lassan feléjük, akkor megfordultak és végül eloldalogtak.
Meleg helyzet volt, s később megtudtam, a törökök szeretik a kutyákat, etetik őket, foglalkoznak velük, csak a lakásba nem engedik be, ezért rengeteg kóbor kutya mászkál az utcákon. Az edzőtábor további időszakában, amikor busszal mentünk edzeni, mindig láttam kutyákat az utcán, ezért át kellett gondolnom, merre futok.
Megúsztam az ijesztő kalandot, remélem, vasárnap senki sem ugat majd meg, ha nekivágok a maratoni távnak.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Szoros verseny végén nyert Balatonfüreden
