A hosszú teljesítménytúrák szerelmese, Sára Péter hatodszor teljesítette a Kazinczy-emléktúrák 200 kilométeres távját.
Szerbiában versenyzett Pápayné dr. Sár Cecília, aki Nedjalkov Balázzsal vett részt június elsején a Stara Planinán rendezett Ultra Kleka terepfutóversenyen. A pécsi futónő a 94 kilométeres távon indult.
„Kicsit tartottam tőle, mert régen mentem ekkora távot, és az ember óhatatlanul is fenntartásokkal viseltetik a keletebbre fekvő régiók iránt. A pénteki eső és köd után szombatra kitisztult az idő, kicsit borongós volt, de futáshoz ideális hőmérséklet. Már a versenyközpont működése is elég meggyőző volt, aztán a verseny bizonyította, hogy az előítéleteknek nincs helye. Csodálatos, vadregényes helyeken vitt az útvonal, nagyon jó ütemben váltakoztak a jól futható és a nehezebben járható (konkrétan: combközépig érő sűrű borókás, azaz kleka) szakaszok. A frissítőpontok kínálata (két meleg ételes pont is volt) és a lelkes segítők nagyon sokat hozzáadtak a jó élményhez.
A pályajelölés is kifogástalan volt. Szerencsére a félelmeim nem igazolódtak, végig nagyon élveztem a versenyt. A női mezőnyben elért második hely csak hab a tortán.
Nagyon ajánlom ezt a versenyt mindenkinek, aki szereti az új helyeket, mert gyönyörű környezetben, nagyon jól szervezett rendezvényen indulna.”
A magyar válogatott sikeres hegyifutója, Horváth Tímea párjától kapott karácsonyra nevezést a Zugspitz Ultra Trailre.
„Az előzetes elvárásom szerint elégedett lettem volna, ha a legjobb tízben végzek három és fél óra körüli idővel, de legnagyobb meglepetésemre a női dobogó felső fokát sikerült megcsípnem, abszolútban pedig a tizenhatodik helyen érkeztem a célba. Nagyon kellemes időben, remek pályán futhattam. Az egész verseny fantasztikus élmény volt, az első pillanattól az utolsóig tetszett, élveztem az egész futást.”
A Mapei Tour de Zalakaros kerékpárversenyén Gál Csaba vett részt a csapatból.
„A részvételem elsődleges célja egy későbbi versenyre való felkészülés volt, ezért óvatosan »bántam« magammal és a kerékpárral. Az időjárás a csúnyábbik arcát is megmutatta: bőven volt eső, szél, vízátfolyás, sárfolt, sárátfolyás. A korábbi Tour de Zalakaros-versenyeken kegyesebb volt az időjárás, így a körülmények ezúttal kicsit szokatlanok voltak, de nem megoldhatatlanok.
Nagy koncentrációt igényelt az egész verseny alatt, hogy felváltva jött az égi áldás gyengébb vagy erősebb zuhatag formájában.
Az egyenes szakaszokkal nem volt gond, viszont a kanyarokba nagyon óvatosan mentem be, hiszen slick külső gumival annyira nem javallott a nagy tempójú kanyarodás vizes aszfalton. Ez technikailag azt eredményezte, hogy a visszaesett lendület után újra fel kellett gyorsítanom, és nem lehetett »pihenni« ezeken a helyeken sem. Összességében nagyon örültem, hogy elindultam, és minden gond – defekt, bukás, egyéb technikai és fizikai probléma – nélkül jó eredménnyel zártam.”
