Anglia halálos hegye

Anglia nem kifejezetten a magas hegyeiről híres, jól mutatja ezt, hogy az ország legmagasabb pontja a 978 méter magas Scafell Pike. A csúcs meghódítása kedvelt célja a túrázás szerelmeseinek, akik sokszor úgy érzik, elég a lelkesedésüket magukkal vinni a hegyre. Felkészületlenségük és figyelmetlenségük súlyos veszélyeket hordoz magukban, akár az életükbe is kerülhet. Richard Warren, a helyi mentőcsapatok vezetője szerint a legnagyobb probléma, hogy 600 méteres magasságnál van egy útelágazás, ahol az iránymutatást figyelmen kívül hagyva sokan a szimpatikusabbnak tűnő, de rossz irányt választják.

„A hegy tetejéhez balra kell folytatni az utat, de sokan bizonytalanok lesznek, így jobbra fordulnak. Jó esetben idővel észreveszik a tévedésüket, és visszafordulnak, akik nem, azok nagy bajba kerülhetnek.”

A másik út ugyanis nagyon meredek terepen vezet keresztül, aki rosszul lép és megcsúszik, könnyen leeshet a függőleges sziklafalon, amely alatt hatalmas szakadék tátong.

„Emberek ezrei érkeznek ide, hogy megmásszák Anglia legmagasabb hegyét, de nagy részük teljesen felkészületlen, eltéved és bajba kerül. Rengeteg olyan mentést vezettem, amelyet egyszerűen a figyelmetlenség okozott.”

Sűrűn előfordul az is, hogy a túrázók a saját dolgukat nehezítik meg. Ahelyett, hogy papírtérképet és iránytűt használnának, a mobiltelefonjuk alkalmazásaival helyettesítik őket.

A hegyen azonban sokszor akadozik a mobilinternet, a telefon így fals adatokat ad, nem használható navigációra. Az időjárásból szintén sokan nem készülnek fel, pedig az eső és a köd nagyon meg tudja nehezíteni az ember dolgát.

„Ez nem egy szokványos hegy. Úgy indultunk útnak, hogy a mobiltelefonunkra rátöltöttük a térképet, és megpróbáltuk a GPS-navigációt használni, de amikor a hegyen viharba kerülsz, a műholdakkal is megszakad a kapcsolat, így ezekre egyáltalán nem számíthatsz. A vihart is magunknak köszönhetjük. Tudtuk, hogy nem lesz hozzánk kegyes az időjárás, ennek ellenére túl sokáig tartózkodtunk a csúcson. Ahogy elindultunk lefelé, mintha felhő szállt volna körénk, a látótávolság minimálisra csökkent. Felhívtuk a mentőszolgálatot, akik bemérték a helyzetünket, majd elmondták, merre menjünk. A mobiltelefonunk iránytűi azonban mást mutattak, és mi annak hittünk. Percekig tartott, mire megértettük, hogy ilyen esetekben nem bízhatunk az alkalmazásokban, és a mentők iránymutatását kell követnünk. Szerencsére sikerült épségben lejutnunk, az esetből sokat tanultunk. Hagyományos térkép és iránytű nélkül ezentúl biztosan nem indulok útnak sehova.”