Nem sikerülhet minden elsőre

Ám mielőtt bármibe is belekezdenénk, villámgyorsan szögezzük le, hogy az ITU-világbajnokságot három alkalommal is megnyerő harmincöt éves spanyol Javier Gómez Noyának bizony jelentős akadállyal kellett megküzdenie, hogy az egyik legjobb spanyol triatlonistának vallhassa magát. Korábban futballozott és úszott, tizenöt évesen kezdett el triatlonozni, ám 2000-től hat éven át küzdött azért, hogy minden engedélyt megkapjon, miután egy orvosi vizsgálaton szívritmuszavart állapítottak meg nála – emiatt többek között a 2004-es olimpián sem tudott indulni. De vajon egyáltalán miért választotta kamaszként ezt a cseppet sem egyszerű sportágat?

„Leginkább az fogott meg benne, hogy Galíciából indulva, mindenféle segítség nélkül, a saját erőfeszítésemnek köszönhetően értem el az eredményeimet – mondta a Marcának. – Más sportágakban, például a tornában rengeteg felszerelésre van szükség, itt viszont ha tényleg edzeni akarsz, akkor edzel, és teszel azért, hogy a legjobb legyél.”

Októberben nagy reményekkel vágott neki pályafutása első hawaii Ironman-világbajnokságának, amelyen a 8:11:41-es időeredményével a tizenegyedik helyen végzett. Ha győz, ő lett volna az első, aki először indul, és megnyeri a legrangosabb triatlonversenyt.

„Nem sokat gondolkodtam ezen. Csalódott voltam, mert tudtam, hogy ennél sokkal jobb eredményre is képes lettem volna, elsősorban ez bántott, nem a helyezésem. Ha mindent kiadok magamból, és mondjuk a harmadik helyen érek célba, maximálisan elégedett vagyok. Sajnos a lehetőségeimhez képest gyengén teljesítettem, és több hibát elkövettem, amiből tanulnom kell. Hiába volt rengeteg tapasztalatom, ez a verseny tényleg más, mint a többi. Nagy a hőség, magas a páratartalom, a világ legjobbjai ellen versenyzel, és sok mindenre figyelned kell. Nem véletlen, hogy eddig soha senki nem nyerte meg, aki először indult. De az, hogy nem sikerült, csak még motiváltabbá tett.”

Adva van a kérdés: mi a terve 2019-re?

„Egyelőre nem gondolkodom ezen. Összegzem az előző évet, hagyom, hogy regenerálódjon a testem, aztán szép lassan majd megnézem a versenynaptárat, és összerakom az edzéstervemet. Persze szívesen indulnék újra a hawaii versenyen, és komolyan gondolkodom rajta, hogy megint indulok az olimpián, miután Rióba sérülés miatt nem utazhattam. Fantasztikus lenne, ha aranyérmes lennék, de ha nem sikerül, akkor sem dől össze a világ, mert rengeteg a kihívás ebben a sportágban.”