Van az a mondás, hogy csak akkor fuss, amikor jólesik – nos, most éppen az eső esik jól, de az ember ilyenkor is kimegy futni. Most a Margitszigeten mozogtam egy jót.
Az eső? A hideg? Több oka is van, hogy az ember rossz idő esetén is megtartja az edzését.
Ha versenyre készül, pláne triatlonozik, akkor elég nagy bajba kerülhet, ha a versenyen úszik először szeles időben, a versenyen biciklizik első alkalommal zuhogó esőben vagy éppen ellenszélben – jobb ezt kitapasztalni edzés idején. A versenyen már nem érhet meglepetés!
Nyilván sokkal kellemesebb huszonöt fokban, rövidnadrágban kocogni egy jót, de ha az ember a viharban is mozog egyet, sokkal büszkébb magára: tessék, így is megcsináltam! És még jobban esik a mozgás után egy pohár sör…
Bűnözni lehet, ráadásul mindjárt itt a karácsony!
A sportélettan tudománya rengeteget fejlődött az elmúlt években, mégis azt látom az olimpián is, hogy a főtámogató gyorséttermében kígyózik a sor, és az életük legfontosabb versenyére készülő sportemberek eszik az ipari hulladékot. És ez nem baj!
Láttam olyan akciókat, hogy a négyszáz méteres futópályán ment az edzés, és minden kör végén lehetett inni egy kis sört. Egyszer Darius Michalczewski is futott így, minden fordulónál fél liter sör volt a frissítő, és teljesítette a távot – talán jobb hangulatban is, mint a többiek.
Szóval, ha az ember az arányokra figyel, és nem veszíti el a mértéket, akkor ihat, ehet, a finom bejglit én sem tagadom meg magamtól…
Szoros verseny végén nyert Balatonfüreden
