Märcz Tamás: Ha sokat eszel, sokat fuss!
A férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Märcz Tamás is tudja, hogy a mozgás és az étkezés is fontos a súlytartásban, az esetleges fogyásban. No meg a rendszeresség, bár ez az egyik legnehezebb feladat.
Nyakunkon az Európa-bajnokság, a felkészülés hajrájánál tart a csapat, mennyi ideje van arra, hogy magát is formában tartsa?
Ha az ember szeretne, akkor biztosan talál is időpontot a sportolásra – kezdte az olimpiai bajnok Märcz Tamás. – Persze én sem vagyok szupersztár, sokszor én is éppen a mozgást tolom el későbbre a nap során, de azért hetente három-négy alkalommal biztosan sportolok.
A mozgásformák közül az úszás is rendszeresen szerepel a programban?
Szeretném, mert nem akarom elnyomni. Azt vettem ugyanis észre, ha sokáig nem úszom, akkor visszaesik a formám, és az úszás mellett próbálok konditermi edzéseket is végezni. A másik, ami nagyon hasznos, a futás, hiszen az egyik leggyorsabb és leghatékonyabb út a súlyvesztéshez.
Márpedig enni szeretek, és akkor kompenzálni kell a mozgással. Igaz, túlzásba sem vihetem a futást, mert a csípőm meg a térdem nem mindig bírja.
Amíg klubedző voltam, a tréningek előtt vagy után ott volt a víz, könnyebb volt beugrani – szövetségi kapitányként rendszertelenebb az életem, ezért nehéz a rendszeres mozgás beiktatása. Így aztán mindig rájövök, a legegyszerűbb, ha reggel felhúzom a cipőm, és elmegyek futni.
Az okosóra segít a rendszeres mozgásban?
Az utóbbi időben nem hordtam, de amikor rajtam volt, azt vettem észre, hogy tényleg segít. Mindig jelez, ha lustálkodom, megdicsér, ha elértem egy cél, vagyis valamennyit segít, de elsősorban rajtam múlik, hogy mennyit mozgok, és akkor itt megint visszatér a rendszeresség kérdése. Amikor a válogatottal nagy tornán szerepelünk, és kétnaponta vannak a meccsek, a szünnapokon mindig van idő mozogni. A tavalyi világbajnokság két hete alatt hétszer edzettem, ami már kifejezetten jónak mondható.
Vízilabdázni is van ideje?
A Millenium Masters csapatának első két edzésén voltam ott, s a július 31-i gálamérkőzésig valószínűleg már nem is tudok menni. De azért nem féltem magam, egyúttal remélem, a többiek nagyobb részt vállalnak a sikerből, ne rám várjanak. Azért volt jó abban a csapatban játszani, mert mindenki kiharapott egy nagyobb részt a tortából. Bízom benne, hogy a többiek jó állapotban lesznek, én meg valahogy rendbe rakom magamat. A tavalyi nyári masters-világbajnokság azért is volt jó, mert mindennap volt meccsünk, és a harmadik-negyedikre már összekaptam magam. Igaz, akkor hátráltatott előtte egy motorbaleset, most igyekszem nem kitenni magamat ilyen veszélynek.
