Mátra 115: elő a süteményekkel!

Évente három-négyszáz túrázó gondolja úgy, hogy nekivág a Mátrának, hogy több mint száz kilométeren keresztül járja az erdőt, a hegyeket. A túra teljesítése hatalmas élmény, no meg jelentős sportteljesítmény. A hatalmas távolság miatt csak tapasztalt túrázóknak vagy futóknak ajánlott a részvétel – tudtuk meg Gál Nikolettől, a túra egyik szervezőjétől.

A bátor vállalkozók csak előnevezéssel vághatnak neki a Mátrának, ráadásul az indulásnak különleges feltétele van.

A nevezési díj egy tálca saját készítésű, meleget tűrő és szállítható sütemény, az egyszerűség kedvéért azonban bolti terméket is lehet hozni.

Ezek az édes és sós sütemények azért fontosak, mert a szervezők minden frissítőponthoz visznek belőlük, vagyis a résztvevők valójában egymásnak segítenek a frissítő falatok beszerzésében az órákon át tartó fárasztó túrázás során.

Vizet természetesen mindenhol kapnak a rajthoz állók, és ha kell, a szervezők a hegycsúcsok tetejére a hátukon viszik fel a palackokat. Egyéb ellátás is biztosítva van. A résztvevők úgynevezett étkezési jegyet vásárolhatnak, cserébe a túrázók tizenhárom ponton kapnak frissítőt, négy helyen meleg ételt (különböző leveseket), a további állomásokon pedig hideg ételt, kenyeret, szalámit, valamint gyümölcsöt.

A túra szintideje 2017-ben 31 óra volt, a sort úgynevezett seprűemberek zárják, mögöttük nem haladhat senki.

A szervezők minden évben végigjárják az útvonalat, frissítik a jelzéseket, és fokozottan ügyelnek azokra a területekre, ahová éjszaka, fáradtan érkeznek meg a túrázók, nehogy bárki is eltévedjen.

„Szép útvonal, hatalmas kihívás, jó rendezés, családias hangulat, kedves, lelkes emberek – sorolta Gál Nikolett a Mátra 115-ről. – Attól ilyen jó a túra, hogy a szervezők egytől egyig valami nagyon jót szeretnének véghez vinni, mindenki beleteszi a maga részét. Van, aki gyönyörű köveket fest, grafikát tervez a pólóra, füzetre. Más vizet cipel a hegycsúcsra, húsz órát kint van az ellenőrzőponton, és kedvesen kiszolgálja a túrázókat, vagy palacsintát süt a hegy tetején azoknak, akik már több mint száz kilométer megtétele után érnek oda. Ennek a sok embernek a lelkesedése, a jót alkotni akarása kölcsönzi a túra erejét.”

Ahogy mondani szokás: mindenki, aki célba ér, már győztes. Ennek megfelelően senki sem marad elismerés nélkül. A túrát teljesítők mindegyike kézzel festett mátrai követ kap, a győztesek pedig tűzzománc érmet.

(Megjelent a Teljesítménytúrázás magazinban 2017-ben.)