TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Fosbury levelek özönét kapta, hogy ossza meg stílusának titkát a megszaporodott magasugró-palánták ezreivel, s megriadt szülők tiltakoztak legalább ugyanennyien. Tiltsák be az egészet, ezt követelték, hisz – az alkalmi, iskolai ugródombok homokjába – hanyatt vetődő ifjak a nyakukat is szeghetik. Ám az új módi viharos gyorsasággal terjedt el.

Vajon van-e még egy bajnokság az általunk ismert fociuniverzumban, ahol a profi osztályokban olyan vircsafttal kezdődhetnek a félidők, mint nálunk, hogy valaki a pénzéért cserébe elpöccintheti a labdát a kezdőpontról?

ALAPVONAL. Évről évre némileg változnak az erőviszonyok, most éppen Itália felől fúj a szél, a mezőny negyede innen kerül ki, a hatodrésze meg Angliából, ez a két ország képviselteti magát mindhárom sorozatban.

ALAPVONAL. Husztit már csak azért is helyes volt meneszteni, mert ősszel szerződtetni sem kellett volna. Érdemes felidézni 2010 szeptemberében kelt nyílt levelét, amelyben lemondta a válogatottságot; egyesek karakán szókimondásnak tartották, én szerepzavarnak, egyik barátom simán cirkusznak, el is keresztelte a feladót »Hiszti« Szabolcsnak.

ALAPVONAL.Toldi persze nem boldog. Kérdezem, hogy van, mire ő: »Nem mondok semmit, mert, ha megmondanám, ami a szívemen fekszik, akkor megbüntetnének.« Hogy Szendy Károly, Budapest polgármestere hozott-e »politikai« üzenetet, nem tudom, azt mondják a kollégák, hogy hagyjam már el az örökös gyanakvásomat, nincs itt semmiféle összeesküvés.

ALAPVONAL. A Szuperkupában a BL-címvédő már nem az Európa-liga győztesével küzdene meg, hanem három kiválasztott csapattal. Biztos vagyok benne, hogy a kiválasztottak közé a Dortmund, az Atlético Madrid vagy éppen a mostani negyeddöntős Benfica, Napoli kettős sohasem kerül be. Mert velük nem lehet elérni olyan mértékű terjeszkedést, mint a BL-t az idén legfeljebb hírből ismerő Arsenallal vagy Manchester Uniteddel.

ALAPVONAL. Bölöni Lászlót családja és az élet felkészítette, hogy soha ne futamodjon meg a problémák elől, igyekezzen megoldani őket a maga intelligenciájával, szorgalmával, ha kell, rafinériájával. Az erdélyi magyarok többségéhez hasonlóan Magyarország benne is egyfajta álomországként élt.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport 1929-ben megfogalmazott kulcsgondolata azóta is mintaként figyelmezteti a mindenkori utódokat: „Sohasem választottuk pedig a könnyű utat, sohasem hajoltunk a megalkuvás felé. A nemeset, a tisztát, a szépet és becsületeset szolgáltuk a magyar sportban.”

ALAPVONAL. De most nem erről akarok mesélni, hanem szerelméről a futball iránt. Amikor megkérdezték Salamon Bélától, mi a különbség a házasság és a játék között, egyből rávágta, hogy otthon nem érvényesül a hazai pálya előnye…

ALAPVONAL. Többször elmondtam, leírtam, hogy az emberi szabadságjogokra, a humanitárius elvekre a látszat szerint gondosan, riadtan ügyelő Európában a kollektív büntetés régen idejétmúlt, autokrata rendszerekben alkalmazott elve egyetlen közösséggel szemben maradt érvényben: ők a futballdrukkerek.

ALAPVONAL. Éppen ezért nagy presztízse volt az NB I-es tartalékbajnokságnak, és ami a legfontosabb, hogy a „nagy” klubok egymással versengtek, nem pedig félprofi, esetenként amatőr játékosok ellen mutatták meg, mekkora legények. Volt még egy varázsa a tarcsimeccseknek, mégpedig az, hogy közvetlenül a felnőttcsapatok összecsapása előtt rendezték.

ALAPVONAL. Az egységes szemlélet és a transzparencia alapvetés lenne, de egyelőre nem az. A döntéshozók nem feltétlenül tudják, mikor használhatják a VAR-t, de legyünk őszinték, ezzel például mi, médiamunkások sem feltétlenül vagyunk tisztában, hiszen nem tört ki népfelkelés az eset láttán azonnal.

ALAPVONAL. A rúdugrás ama bizonyos fizikai pont megtalálásának és a „röppálya” erővel, akrobatikával, lélektannal való uralásának egyedülálló tudománya is.

ALAPVONAL. Az egyik nagy bajom az egész xG-vel, hogy egy kalap alá vesz mindenkit. Pedig egyértelmű, hogy mindenkinek más a gólhelyzet.

ALAPVONAL. A jelenkorban nem a legendás magyar futballfellegvárak klubjai harcolnak a dicsőséget jelentő helyezésekért. A Ferencvároson kívül nincs olyan, az élmezőnyhöz tartozó csapat, amelynek kedvéért tíz- vagy netán húszezer fanatikus beállna a sorba a jegyért.

ALAPVONAL. Nyolcvan esztendeje (1943) utasították a játékvezetőket, hogy a feltűnően színlelő játékost minden további nélkül állítsák ki. Már csak azért is – így az indoklás –, mert megesett, hogy azért kellett a kierőszakolt ápolás, hogy pihenjen a játékos, esetleg húzzon egyet a gyúró konyakos (!) kulacsából.

ALAPOVONAL. Az atlétika ugyanis a sportok királynője, alattvalói kétszáznál is több országból hódolnak neki, és a tízmilliós Magyarországnak e tény önmagában kijelöli a helyét a nap alatt.

A négy szereplő közül csupán a Vasas játékosai emelhették fel korábban a díszes trófeát (1955, 1973, 1981, 1986), a zalaegerszegiek 2010-ben, a felcsútiak 2018-ban döntőztek, a budafokiak „szüzek” ebből a szempontból.

ALAPVONAL. Chamberlain addigra már sztárrá vált a ligában, a pontrekord is az övé volt 78-cal, ahogyan már mögötte volt az a megismételhetetlennek tűnő sorozat is, hogy egymást követő öt (!) estén pályára lépve, összesen 250 játékperc alatt sorrendben 62, 54, 53, 44 és 62 pontot termeljen.

ALAPVONAL. Femke Bol csúcsdöntése mindenképpen vastapsot érdemel, személy szerint azonban elsősorban azért örülök neki, mert hozzájárul Jarmila Kratochvílová „rehabilitálásához”. Azt üzeni, hogy minden emberi produkció túlszárnyalható.