TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Aki mindezt azzal intézi el, hogy az úszás, a vívás, a vízilabda (sport)kultúránk része, azaz inkább az számítana kivételnek, ha a dolgok nem így működnének, nos, az ilyen kétségtelenül otthonosan mozog a sporttörténelemben, a jelenben viszont meglehetősen tétován.

ALAPVONAL. Mindenkinek vannak élményei, kedvencei, ne higgyük, hogy a hivatalosként közölt névsor pontos, hiteles, egyértelmű – leszámítva, hogy valóban csak jó futballisták kerülhetnek szóba. Én például, bármi is a véleményem a listázásról, mindig azzal kezdem, hogy megnézem, van-e a rangsorban magyar – és hol.

ALAPVONAL. Varga Zsoltnak több okból hozsannázhatnánk, a szakmázástól kezdve odáig, hogy akkor tűnik a parton fanatikus félőrültnek vagy éppen ellenkezőleg, őrjítően nyugodtnak, higgadtnak, amikor kell, de hadd emeljek ki egy talán kevésbé nyilvánvaló szempontot: ezt a sok egót, különleges, de olykor kalkulálhatatlan és szertelen egyéniséget, fiatalt és öreget, művészt és szakmunkást képes volt egy testté, egy lélekké, a győztes magyar válogatottá gyúrni.

ALAPVONAL. Hajlamosak vagyunk csak a győztesekre fókuszálni, az ő szemüvegükön keresztül látni a világot, őket idealizáljuk, de el tudjuk hinni, hogy ők mi is lehetnénk? Ugye, hogy nem?! Szükség van a Pinot-kra, akik azért kerékpároznak, mert szeretik.

ALAPVONAL. Ha nekem lehetne személyes kívánságom, azt szeretném, hogy az NB I-ben még kevesebb középszerű és gyenge légióst lássak, legyen ragadós a Kecskemét példája, és minél több együttesben tűnjenek fel eddig láthatatlan vagy háttérbe szorított tehetségek.

ALAPVONAL. A hitet és a reményt viszont alkalmanként, ahogyan fentebb fogalmaztam, szerencsés csillagállás esetén megadja rá. Mert amikor Varga Dénesék edzésre, meccsre, ma vb-elődöntőre indulnak, a szó szoros és átvitt értelmében is Németh »Jamesz«, Gyarmati, Faragó, Kásás nyomában járnak.

ALAPVONAL. Alapvetően talán éppen ezért: a balkezesek hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a háló túloldalán jobbára jobbkezes ellenfél vár rájuk.

ALAPVONAL. Sokan biztosan a fejüket csóválják minderre, pedig ha profizmusról beszélünk, akkor a teljesítménynek és a javadalmazásnak összhangban kell(ene) lennie. Annak ellenére is, hogy a mai világban, amikor sokkal több pénz forog a sportban, luxus és a gazdasági érdekekkel teljesen ellentétes, hogy egy munkavállalónak távozása esetén hibája, kudarca, a klubot szakmailag és gazdaságilag hátrányosan érintő eredménye után ugyanúgy járjon minden, mint fordított esetekben.

ALAPVONAL. Azt mondja, sohasem felejti, ahogyan édesapja a szülőföldről beszélt, később, amikor lehetősége nyílt bejárni a világot, az apai szavak olyan erősen visszhangzottak benne, hogy hiába hívták bárhová, nem tudták elcsábítani.

ALAPVONAL. A fene nagy profizmus jóvoltából a kívülállónak mostanság csak sejtései lehetnek arról, mi történik a színfalak mögött, fogalmam sincs, hogy kezelik az edzők a »buzeklacikat«. Én azt vallom, hogy szót kell (igen: kell) velük érteniük.

ALAPVONAL. Arany híján négyszer (1978, 1982, 2003, 2007) maradtunk az úszó-világbajnokságokon, de dobogós hely nélkül még soha. Nem akarok vészmadár lenni – örvendek, ha tévedek –, ám tartok tőle, sajnos most van esélyünk erre.

ALAPVONAL. Csercseszov mindenesetremár nem kapja mega lehetőséget, hogy az FTC labdarúgóiból egységes masszát gyúrjon, és ha volt jó döntés a zöld-fehérek vezetősége részéről, akkor az, hogy nem aludt egyet a történtekre, nem adott homályos és közhelyekkel teli nyilatkozatokat, hanema csúfos kudarc utánazonnal és kíméletlen őszinteséggel elkezdtea válságmenedzselést – kirúgta az orosz edzőt.

ALAPVONAL. A világ változásaira, a körülöttünk zajló eseményekre, a társadalmi élet rezdüléseire is érzékenyen reagál a futballszleng, egy »poszt-Covid« foci alkalmával hallottam például, amint egy játékos így biztatta ösztönösen csapattársát a hazaadásra: »Mehet a home office, Dinho papa!«

ALAPVONAL. Aki netán máris fárasztónak érzi e kérdések töménységét, készülhet a sporttémájú filmekkel, a közelmúlt és a jelen magyar sportsztárjaival, edzőegyéniségeivel találkozásokra. Valamint arra, hogy a Tusványoson olyan rövidnadrágos emberek sétálnak majd szembe velük, akiket többnyire csak munka közben, a pálya szélén gesztikulálva, »meghalva és feltámadva« szoktak látni.

ALAPVONAL. Amikor a wimbledoni sajtószobában először megjelent a teniszvödörre emlékeztető új fejfedőjében, sokan csak mosolyogtak. Két hét múltán a spanyol újságírók mindegyike már ezt viselte, a gyártó cég kifogyott a készletből, Alcaraz pedig állítja: a sapka volt a siker kulcsa.

ALAPVONAL. Ami engem illet, azért nyelem le nehezen az esetet, mert a magyar sportban megfordult, megforduló összegekhez képest aligha hiszem, hogy a villanyszámla hatalmas tétel. Főként egy olyan csapatnál, amelyik négy évvel ezelőtt még a nemzetközi mezőnyben (EHF-kupa-győzelem) és itthon (bronzérem a Győr és az FTC mögött) is roppant sikeres volt.

ALAPVONAL. Erre jön Szoboszlai Dominik, alig landol Angliában, máris így szólít meg mindannyiunkat: »Sziasztok, srácok, üdv Liverpoolból! Hajrá, magyarok!« Előtte a lehetőség, hogy sztárjátékos legyen, habitusából adódóan eleve sztáralkat, sztárklubban.

ALAPVONAL. Az akkori honi futballvilágot jól jellemzi, hogy Détári játékjogát nem adták el, csupán kölcsönbe mehetett, a kölcsönszerződés karrierje nagy részét végigkísérte (az volt a lényege, hogy Döme továbbértékesítéséből a Honvéd és/vagy a sporthivatal, illetve az MLSZ próbált sápot húzni...), részben ezzel magyarázható, miért nem került sztárcsapathoz.

ALAPVONAL. Az igazi szenzáció kétségkívül »Szobié«. Ő korunk hőse, napjaink legjobb magyar labdarúgója, gyakorlatilag az orrunk előtt szökkent szárba a pályafutása, s a Liverpool FC-vel mindössze huszonkét évesen megvan neki a sztárgárda, amely a legszűkebb elit tagja, szakmailag ennél nincs feljebb.

ALAPVONAL. Mindenkinek tetsző sportközvetítés sohasem lesz, mert a képpel, a kameraállással vagy a kommentálással valakinek biztosan baja akad, különösen utóbbi esetében a szurkolói attitűdöt nem lehet figyelmen kívül hagyni.