TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Legalább a nagy névadókhoz lenne hűséges a Vasas. A stadion ugyebár Illovszky, Rudi bácsi nem volt könnyű ember (személyes tapasztalat), de egyenes, mindent – az ő kifejezése – pacekba mondott. Az akadémia Kubala, ő (ez is saját élmény) akkor is segített, amikor nem kérték, de látta, hogy szüksége van rá a másiknak.

ALAPVONAL. Nincs rend a fejekben, ahogyan szerintem a vezetőkében sincs, hiszen legkésőbb az edzőcserével az ő fejükben a mostani idény bekerült az »eltékozolt« feliratú mappába. Mert különben miért nem lehetett megvárni a menesztéssel az évad végét?

ALAPVONAL. Sokak kedvence lett apró holland huligánunk, hiszen a kétségkívül nem túl szalonképes mozdulat ellenére megtestesítette mindazt, ami egy igazi szurkolótól elvárható: a fanatizmust, a teljes azonosulást a futballal, a sajátos kifejezési formába öntött önfeledt érzelmi állapotot.

ALAPVONAL. A meggyőződéseikben vakon hívő politikusok úgy gondolják, az olimpián keresztül (is) döntő mértékű nyomást tudnak gyakorolni az ellentáborra, ám ez sohasem jött be – viszont versenyzők generációit nyomorították meg lelkileg, visszavonhatatlanul.

ALAPVONAL. A hatalmi visszaélésektől, politikai ízű zsarolásoktól, illetve kényszerű kompromisszumoktól terhes ügynek azonban egészen más a tétje. „A vita és a harc arról szól, vezethetik-e magyarok a Román Jégkorongszövetséget?” – nevezte nevén a gyereket Tánczos Barna, aki a testület történetének második magyar elnöke volt.

ALAPVONAL. Az 1955-ös Rapid elleni bécsi mérkőzés sporttörténeti jelentőségű. A Fradi ugyanis, dacolva, hogy Kinizsi és piros-fehér lett belőle, zöld-fehérben lépett pályára a Práter Stadionban. Onódy Lajos szakosztályvezető titokban csomagoltatott be zöld-fehér szerelést. Lett is nagy haddelhadd, Onódyt leváltották, hogy aztán 1956-ban ő legyen az, aki hivatalosan bejelenthette, hogy a Fradi az Fradi, a színe pedig zöld-fehér.

ALAPVONAL. Az ötletgazda Sheffield sokkal jobban kereskedik a hagyományokkal: a The Club becenév önmagában is sokatmondó, ahogyan az a 34 oldalas információs füzet is, amelyben mindent hangsúlyoznak, amiben elsők voltak a labdarúgásban, legyen szó az első kapufáról, szögletről vagy éppen villanyfényes meccsről.

ALAPVONAL. Bizony, a versenysport története e fölszámolhatatlan ambivalencia története is, s e história során nem az idea áll győzelemre régóta már. Vélem, a fair play ezért a hőskor sajátja, az utókor szépítő emlékezetével persze. Higgyük el: teljesen tiszta sosem volt a sport, legföljebb a teóriához való ragaszkodásunk tetszett erősebbnek egykor, az öncsalást sem nélkülözve.

ALAPVONAL. A magyar futball más helyzetben volt, de éppen egy bolgárok elleni hazai győzelem lökött rajtunk nagyot. A mostani 3–0 után pedig nem véletlen, hogy a stadion egyik fele a találkozó végén „Marco” a másik „Rossi” kiáltással köszönte meg a kapitánynak (is) a fölényes győzelmet.

ALAPVONAL. Mindezt nem a passzív romantika jegyében idézem fel, lenne egy még kellően ki nem munkált javaslatom. Írassék ki pályázat a különféle sportágakban a magyar válogatottakat buzdító dalokra! Természetesen nem a zenére – ésszerű kész, hozott, általánosan ismert és közkedvelt anyagból dolgozni –, hanem a szövegre!

ALAPVONAL. A sportág otthon van Székelyföldön. A pénteki csúcsdöntő előestéjén a csíkszentsimoni csapat valamikori 75 éves kapusa mutatta meg régi balesete emlékét, az orrának színét-alakját némiképp átrajzoló korongnyomot. »Ezt is a hokinak köszönhetem«.

ALAPVONAL. A hízó májamon túl sokkal fontosabb volt, hogy Szoboszlai Dominik is tisztában legyen azzal, hibázott, s ne csak szavakkal, tettekkel is bizonyítsa ezt. Mit mondjak, bizonyította.

ALAPVONAL. Rághatnánk a gittet a végletekig, és ebben megbízható »partnereink« a román szurkolók – bár a Spanyolországban élő, Andorrába átránduló honfitársaik túlnyomó része minősíthetetlen viselkedésükért kifütyülte őket –, de nem érdekünk unalomba fulladni. Újdonság bukkant fel viszont a fehéroroszok elleni meccsen: egy Nagy-Románia-térkép.

ALAPVONAL. De vissza a múltba, amikor még másként mérték a futball népszerűségét. Történelmileg annyit tudunk, hogy a játék térhódításával párhuzamosan a legnagyobbak neve előkerült a kuplékban, kabarétréfákban, reklámokban, sőt még filmekben is szerepeltek a leghíresebbek, így lassan azok is tudták, kik ők, akiket egyébként nem érdekelt e sportág.

ALAPVONAL. Szoboszlai Dominik olyan sebességgel közlekedett a bolgár védők között, hogy sokszor még szemmel is nehéz volt követni, nemhogy lábbal… Egymást követték a szebbnél szebb magyar támadások és a gólok. Bolgár kollégánk, Teodor Boriszov a szünetben szomorúan jegyezte meg: a magyar csapat úgy játszik, mintha edzésen lenne.

ALAPVONAL. Petőfi Sándornak ugyan semmi köze a modern versenysporthoz, pláne az ultrafutó-világbajnoksághoz, mégis, az a gyanúm, valami hasonló, a beteljesedést előkészítő „aszketikus láz” vezethette száznyolcvan-száznyolcvanöt esztendővel ezelőtt, amikor mai értelemben véve is extrém hosszúságú gyalogtúrái során szinte a teljes történelmi Magyarország területét bejárta „kipróbáltkét csikaján”.

ALAPVONAL. Önmagában vöröskeresztes társaságnak minősíteni szigorúan tilos az ECA-t, hiszen részben a lázadók felvetéseire, részben pedig a tagok újabb források iránti éhségére alapozva elérte, hogy az UEFA-val együtt dolgozhasson a 2024 őszén életbe lépő kupareformokon. De hogy ezek jók lesznek-e vagy sem, most még megjósolhatatlan…

ALAPVONAL. A ma húsz esztendeje elhunyt Molnár Dániel volt ugyanis a homo ludens, a játékos ember megszemélyesítője. Mindig, mindenhol, mindenkivel és mindent is játszott. Még játék közben is igyekezett valami mást is játszani.

ALAPVONAL. Van bennem jócskán nosztalgikus szomorúság. Elvégre a Pécs, a Szeged, a Szombathely és a Győr a középmezőnyben álmodozik a szebb jövőről, ám a Nyíregyháza 16. és a Békéscsaba 17. helye a jelenlegi állás szerint csak osztályozót ér, a két kieső előtt végző három csapat ugyanis minősítőt játszik majd a nyártól 18-as mezőnyre csökkenő sorozatért.

ALAPVONAL. A sokéves átlag azt mutatja, hogy nemcsak a pályán nyújtott teljesítménye szokott csapatkapitányságra érdemesíteni egy futballistát, hanem az életkortól nem feltétlenül függetleníthető emberi érettség, a befolyásoló, közösségformáló erő is. Akire ezért-azért felnéz a többség, és akinek »közlekedik annyi vér a rendszerében«, hogy indokolt (vagy annak vélt) esetben egy szupersztárra is rászóljon.