Öten az érmekért – Krasznai Bence jegyzete

Belgrád, Baki, Isztambul – örömmámor, csalódottság, hála. Megadatott, hogy a birkózók olimpiai kvalifikációs sorozatának mindhárom állomásáról tudósítsak, s ezzel bizony nagy amplitúdókat leíró érzelmi hullámva­sútra ültem fel, de az utazás boldog véget ért. Hálás vagyok a fantasztikus sportembernek, Ligeti Dánielnek, hogy szemtanúja lehettem, amint kvótaszerzésével – ahogyan ő fogalmazott – karrierje utolsó vagy utolsó előtti ­puzzle-darabja a helyére került.

A Haladás klasszisának sikerével az is kiderült, hogy a Londonban hét, Rio de Janeiróban nyolc és Tokióban hat szőnyegre lépő magyar birkózó után ezúttal öten lehetnek ott Párizsban.

Ugyan az eddigiekhez képest szerényebb csapattal vágunk neki az olimpiának, a minőségre és az ütőképességre nem lehet panasz, merthogy olimpiai egységünket olyan klasszisok alkotják, akik közül bárki odaérhet a dobogóra vagy a közelébe, sőt ketten talán súlycsoportjuk legnagyobb favoritjaként állhatnak ki. Muszukajev Iszmailról és Losonczi Dávidról van szó. Előbbi fantasztikus belgrádi menetelésére, a történelmi világbajnoki címére, valamint utóbbi átütő, az összes riválisán átgázoló formájára, majd a vb-döntőben meg nem adott – majd utólag elismert – tusgyőzelmére a teljes birkózótársadalom felkapta a fejét.

A világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes Lévai Zoltán megfelelő felkészülés és hozzáállás esetén bárkit képes legyőzni. Küzdeni akarásából és tudásból jelesre vizsgázott a kvalifikációs sorozatban, hiszen az elrontott belgrádi és baki viadalt, illetve az elveszített isztambuli negyeddöntőt követően az utolsó, egyben legnehezebb esélyt ragadta meg, és sorozatban négy mérkőzést megnyerve szerezte meg a hőn áhított kvótát.

És ott van a mi Nagy Bernadettünk is, akinek története mesébe illő. Kínkeserves másfél éves kényszerpihenő után, vajmi kevés nemzetközi rutinnal a háta mögött, az első adandó alkalommal megszerezte a kvótát. Van egy olyan megérzésem, meglepetést szerezhet.

Persze, lehet azt mondani, hogy a most megszerzett öt kvóta visszaesés, de nem szabad elfelejteni: a magyar birkózásban a tokiói játékok után generációváltás történt. Ehhez képest érdemes büszkének lennünk, hogy több súlycsoportban is valós éremeséllyel vághatunk az olimpiának. A csapatot ismerve biztosak lehetünk benne, mindent megtesznek, hogy augusztusban is legyen okunk örülni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!