Ligeti Dániel: Igazságtalannak éreztem volna, ha nem jutok ki

– Az isztambuli kvótaszerzése után azt mondta, ez a verseny, a belgrádi világbajnoksággal együtt jól leírja az egész pályafutását. Mire gondolt?
– A 2022-es budapesti Európa-bajnokságot is bevenném a sorba – felelte a Nemzeti Sport kérdésére Ligeti Dániel. – Ez a három verseny jól megmutatja, hogy soha, semmit nem kaptam meg ingyen, mindenért kőkeményen meg kellett dolgoznom, s gyakorlatilag nem bírok úgy versenyezni, hogy ne történjen valami dráma. Sorsszerűnek érzem, hogy végül enyém lett az utolsó, 288. párizsi kvóta.

– Hogyan emlékszik vissza az említett viadalokra?
– Budapesten úgy nyertem bronzérmet, hogy elszakadt a combhajlítóizmom, ami után egy hónapig menni sem bírtam. Tavaly Belgrádban kezdődött a kvalifikációs sorozat, olyan jól szerepeltem, amire előtte legutóbb 13 évvel volt példa. A fellegekben éreztem magam, s azt gondoltam, biztos a siker, aztán a kvóta egyszercsak kicsúszott a kezemből. Borzalmasan nehéz volt megélni, de próbáltam belekapaszkodni abba, hogy mennyire jól birkóztam. Aztán most, Isztambulban is egészen biztos voltam abban, hogy már az első nap kvalifikálok, ám a kvótameccsen technikai tussal kikaptam a kirgiz Ajaal Lazarevtől. Azért velem ritkán fordul elő, hogy ilyen nagy arányú vereséget szenvedjek.

– A mérkőzés után egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy nem tudja, miért öli magát feleslegesen. Mintha letett volna a sikerről.
– Amióta Bánkuti Zsolttal együtt dolgozom, az elmúlt három évben rendkívül jól szerepeltem a világversenyeken. Ha nem jön össze a kvóta, akkor is nehéz lett volna azt mondani, hogy nem sikerült jól az elmúlt időszak. De ennek kellett megkoronáznia. A kirgiz meccs előtt minden porcikámmal azt éreztem, hogy az enyém lesz, megnyerem. Nem volt olyan forgatókönyv a fejemben, hogy kikapok. Az élet azonban úgy hozta, hogy még egyszer vissza kellett esnem a mélybe. Ezért érintett annyire rosszul, nem értettem, mi történik, mi az, amit rosszul ítélek meg vagy nem látok.

– Hogyan sikerült összeszednie magát a másnapi vigaszágra?
– Elengedtem a nagy nyomást, leráztam magamról a csalódás miatt. Nem úgy fogtam fel, hogy van még két meccs és megcsinálom, hanem úgy, hogy menjünk fel a szőnyegre, és ha búcsúzni kell, búcsúzzunk szépen. Úgy adódott, hogy először azzal az üzbég Haszanaboj Rahimovval birkóztam, aki a 2019-es nur-szultani olimpiai kvalifikációs vébén ellehetetlenített a kvótától, aztán elítélték doppingvétség miatt. Nagyon vissza akartam vágni neki, sikerült, ami elégtételt jelent a történtekért.

– A kvalifikációs sorozat utolsó kvótameccsén a pánamerikai bajnok venezuelai José Daniel Díazt tussal verte meg. Eldőlt, hogy 35 évesen ott lesz karrierje harmadik olimpiáján.
– Az élet a legjobb rendező, ez megint kiderült. „Sétatapssal” szerezhettem volna kvótát, Belgrádban, a baki kvalifikációs viadalon áprilisban, majd Isztambulban már az első napon is meglehetett volna, ehelyett a létező legrögösebb úton haladtam végig. Azt is el kell mondjam, hogy igazságtalannak éreztem volna, ha nem jutok ki. Érdekes kaland volt, de pozitív, hatalmas élmény. Főleg, hogy a családom és a barátaim előtt sikerült elérnem a célt, akik mindenhova elkísértek, s mindvégig mellettem álltak. Hálás vagyok érte.

– Hova helyezi magát a párizsi mezőnyben?
– Az a célom, hogy sehova ne helyezzem magam, mert akármikor úgy teszek, gyorsan rámcáfolnak. Most az a feladatom, hogy fizikailag és lelkileg is a lehető legjobb állapotba kerüljek, és Párizsban kiadjak magamból mindent, úgy, mint Isztambulban a második napon. Ha ez jó eredménnyel zárul, akkor mindenki boldog lesz, ha az első körben kiesem, akkor is tudom, hogy én megtettem mindent.

– Pályafutása utolsó versenye lesz az olimpia?
– Válogatottként nagy valószínűséggel igen, de sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Azzal tisztában vagyok, hogy négy évben én már nem tudok gondolkozni. A verseny után leülök minden érintettel, és közösen átbeszéljük a helyzetet. Egy biztos: biztosan nem hagyom a cipőmet a kör közepén Párizsban.