Amikor a sasoktól félt Európa...1. rész

Az 1960/61-es BEK szezon lezárt egy korszakot, ugyanis a korábbi öt kiírást megnyerő Real Madrid helyett a Benfica foglalhatta el helyét Európa trónján. Történelmi bejegyzés következik.Az 1960/61-es BEK szezon lezárt egy korszakot, ugyanis a korábbi öt kiírást megnyerő Real Madrid helyett a Benfica foglalhatta el helyét Európa trónján. Történelmi bejegyzés következik.

Még mielőtt azonban beülnénk az időgépbe, hogy a berni Wankdorf-stadion tribünjén, 33 ezer néző között tomboljunk úgy, hogy a mellettünk álló svájci (egyébként semleges drukker) úriember kalapja a földön landoljon, érdemes lenne bemutatni azt a játékost, akiről viszonylag keveset hallani. Keveset hallani, hiszen miután Eusébio a Benficához került, hogy beteljesítse végzetét és legendává váljon, az utókor számára ő már nem maradt meg úgy, ahogy megérdemelné. Ezt az embert pedig úgy hívták, hogy José Águas.

Águas egyébként ekkor már nem volt fiatal gyerek. 30 évesen lépett pályára a BEK döntőn, tehát nem ő volt az év felfedezettje. De a Sasoknál eltöltött idő alatt (1950-1963) összesen 290 gólt szerzett 281 mérkőzésen, 5 alkalommal lett bajnok a Benficával és ugyancsak 5x nyerte el a gólkirályi címet. Ilyen statisztikával megérdemli tehát, hogy nagyként emlegessük és ne csak vakon Eusébio nevén és tettein keresztül dicsérjük kedvenc klubunk múltját. Ő volt egyébként az egyik főszereplője az 1960/61-es BEK-nek, hiszen 11 góllal segítette a Benficát, aminek köszönhetően aztán magasan gólkirály lett, hiszen hat góllal kullogott utánna Evaristo a Barcelonából és José Augusto, aki szintén minket erősített.

1960-ban tehát Mauritánia kinyilvánítja függetlenségét Franciaországtól, a Benfica pedig José Águasszal soraiban és Guttmann Béla irányításával elindul meghódítani Európát. A sorsolás először a skót bajnok Hearts of Midlothian-t sodorta az utunkba, hogy aztán kíméletlenül bedaráljuk őket. Nem kellett sem kard, sem pedig pajzs. Elég volt két ember: José Águas és José Augusto. Az ő góljaikkal, magabiztosan, 5-1-es különbséggel jutottunk túl a skótokon. A következő párosítás kicsit pikánsra sikeredett magyar szempontból, ugyanis azzal az Újpesttel kellett megmérkőzni, amelyet korábban Guttmann Béla is irányított. A pesti csapat egyáltalán nem ígérkezett könnyű ellenfélnek, hiszen a selejtezőkön a belgrádi Red Star-t ütötték ki lekopírozva a mi 5-1-es gólkülönbségünket. Hogy ezek a tények mennyire zavarták a Benficát arra az imponáló lisszaboni 6-2-es győzelmünk volt a válasz. Gyakorlatilag el is dőlt tehát a továbbjutás. Valószínűleg ennek tudatában nem hajtották magukat rongyosra a srácok a budapesti visszavágón, ahol az Újpest 2-1-re győzött. Azon a mérkőzésen az Újpest legendája, Szusza Ferenc szerezte a második gólt, akinek ez volt az utolsó szezonja visszavonulása előtt. 1961 márciusában folytatódtak a küzdelmek, itt már az első négy közé jutás volt a tét. A dán AGF Aarhus próbálta volna megakadályozni európai törekvéseinket, gyorsan rá kellett jönniük azonban, hogy itt csak asszisztáló szerepkört tölthetnek be, amit a 7-2-es összesítés is hűen tükröz. Ott voltunk tehát az első négyben, csakúgy, mint a Barcelona, a Hamburg és a Rapid Wien. Nos, mi a bécsi csapatot kaptuk meg ellenfélnek és kétségtelen, hogy a másik két csapattal nehezebb dolgunk lett volna a döntőbe jutásért. Senki sem tiltakozott azonban, kizárólag a bécsi közönség, hiszen összesítve 4-1-re győztünk és a bécsi visszavágót (ami egyébként 1-1 lett) két perccel hamarább le kellett fújni a mérges tömeg miatt, akik megrohamozták a pályát is. Ilyen kalandok előzték meg tehát május 31.-ét, a nagy napot, a BEK döntőt.

Azon a napon nem a Benfica volt az esélyesebb. Egy nagyon erős Barcelonával kellett megküzdeni. Azzal a Barcelónával, amely kiejtette az ötszörös bajnok Real Madridot és amely 3 magyar játékossal állt aznap a pályára: Kubala Lászlóval, Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal. Utóbbi kettő gólt is szerzett azon a meccsen, Czibor gólja hatalmas volt. A győzelemhez azonban ez sem volt elég a Barcelonának. Az esélytelenebbnek kikiáltott Benfica megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A mérkőzés végeredménye 3-2 lett. Nem szeretném leírni ide az eseményeket, hiszen az alábbi videó sokkal jobban vissza tudja adni a hangulatot és ami fekete-fehér ugyan, de az én számomra színes volt minden momentuma:

...és itt még nincs vége a történetnek, hiszen a dicső éra csak akkor kezdődött. Miután felültünk Európa trónjára, úgy gondoltuk kényelmes, ülünk még ott egy keveset. Folytatása következik...