FFT: a Hidegkuti vezette ETO nagy menetelése a BEK-elődöntőig

Már a nyolc között jártak a Hidegkuti-fiúk, és az akkor még messze nem félelmetes holland futball legjobbja, az amszterdami DWS (Door Wilskracht Sterk) várt rájuk. Kapujában az 1974- es és 1978-as vb-ezüstérmes Hollandia sztárjával, Jan Jongbloeddal, a védelemben a Feyenoorddal 1970-ben BEK-, 1974-ben UEFA-kupa-győztes, ugyancsak vb-ezüstérmes Rinus Israëllel.

Az amszterdami Olimpiai Stadion 63 ezer nézőjét Korsós István a 21. percben csendesítette le, és Daan Schrijvers büntetőből csak a hajrában egyenlített. Győrben egészen a finisig hihetetlen izgalmakat hozott a visszavágó, ám Povázsai a 87. percben végül eldöntötte a párharcot.

Az 1961-ben és 1962-ben BEK-győztes, 1963-ban BEK-döntős, sztároktól hemzsegő Benfica következett Eusébióval, José Augustóval és José Torresszel, a kispadján viszont már nem Guttmann Bélával, hanem egy másik emigráns magyarral, a temesrékási születésű Schwartz Elekkel, aki Alexandru Schwartz néven már a harmincas évektől Franciaországban élt és futballozott, ott is lett edző, a Benficához pedig éppen 1964 nyarán a holland válogatott kapitányi posztjáról érkezett.

A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!