BL-szint – Vincze András jegyzete

Huszonöt évvel ezelőtt volt hasonló fociőrület az országban, olyannyira, hogy lapunk, a Nemzeti Sport szeptember közepétől december elejéig napról napra helyszíni beszámolót közölt az Adyligethez közeli villaparkból: mit ettek, mit mondtak, de ami akkoriban az igazi slágertémát jelentette, vajon mit álmodtak a rájuk váró nagy meccsek kapcsán a Ferencváros labdarúgói, edzői. Az akkori (1995-ös) Bajnokok Ligája-szereplés is afféle karácsonyi varázslat volt, hiszen a kupameccsek kitartottak adventig – december 6-án, a kegyetlenül fagyos szerda este Amszterdamban, az Ajax ellen búcsúztak a BL-től a zöld-fehérek.

Szép volt, jó volt, és talán túl sokáig is emlegethettük a „nagy focicsodát”.

Ma már új élmény határozza meg a labdarúgásunkkal kapcsolatos közbeszédet, hiszen a Ferencváros 2020-ban is eljutott a BL-csoportkörig. S bár mostanság minden a világ újkeletű gondjáról szól, itt és most mégsem kezdek el „vírusozni”, mármint milyen balszerencse, hogy ilyen romos évben jött a siker (tényleg az, de a siránkozáson kívül mit tudunk tenni...), mert focimániás fejjel jobb arra gondolni, hogy a Bajnokok Ligája-meccsek a Juventusszal, a Barcelonával, a Dinamo Kijevvel (még korábban a Djurgardennel, a Celtickel, a Dinamo Zagrebbel, a Moldéval) így is ajándékot jelentettek.

Nyilván érdekesek a szakmai sarokpontjai is a ferencvárosi BL-szereplésnek (például átgondolásra érdemes témának tűnik, hogy a tizenkét csapatot felvonultató NB I kellő muníciót adhat-e a nemzetközi porondon szereplő magyar élcsapatnak, csakhogy ilyen elemzés nem férhet bele az itt lekopogható cirka 2500 karakterbe), ám most inkább a labdarúgás érzelmi töltetéről érdemes értekezni: jót tett velünk ez az őszi futball-láz! Profinak érezhettük magunkat.

Már nem kell(ett) pironkodni például a körülmények miatt, hiszen manapság a budapesti arénák a legaprólékosabb BL-összevetésben is ötcsillagosak. No persze nem a stadion játszik, úgyhogy nézzük a focisabb oldalt: habár az eredményességnél nincs markánsabb érv, a Fradi esetében a taktika, a játék, a hozzáállás összességében rendben volt, s a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest (amikor már júliusban-augusztusban arról írtunk, hogy nincs magyar csapat a nemzetközi kupaporondon) szédítő a változás, hiszen jókora szakadékot sikerült eltüntetni a magyar és a topkategóriás futball között.

Huszonöt évvel ezelőtt még a kupaálmokról lehetett jókat írni, ma már inkább a valóság az érdekesebb: a BL nem elérhetetlen szint...