Megdőlt a Gyulai István Memorial pontrekordja
A verseny történetének legszínvonalasabb eredménysorát produkálta a 16. Gyulai István Memorial kedd délután. A Zsivotzky Gyula Atlétikai Központban nyolc számban dőlt meg a versenycsúcs, összességében pedig – az eredmények alapján történő pontszámítás szerint – 93 581 ponttal zárt a viadal, amivel minden korábbi Gyulai Memorialt túlszárnyalt, ráadásul több idei Gyémánt Liga-állomást is maga mögé utasított.
Kezdődött az egész a férfi kalapácsvetéssel, amit a kanadai Ethan Katzberg elképesztő, 83.64 méteres versenycsúccsal nyert meg, a tavalyi győztes Halász Bence idei legjobbjával, 81.65 méterrel a 3. lett. A legtöbb pontot Armand Duplantis és Ja’Kobe Tharp tették be a közösbe, mindkét atléta eredménye 1286 pontot ért. A svéd-amerikai rúdugrózseni közel járt az újabb, 632 centis világcsúcshoz, de az ígéretes második kísérleténél is leesett a léc, a 110 m gát újdonsült világrekordere egy tizeddel maradt el a 12.75-ös csúcsfutásától.
Több szempontból sem okozott csalódást a női 100 méteres gátfutás, Kozák Luca ismét megmutatta, hogy élete legjobb szezonját futja. A 30 éves rutinos sportoló 12.59-re javította az országos csúcsát, hét századot faragott a nyár eleji teljesítményén és a 6. helyen végzett. Az olimpiai bajnok amerikai Masai Russell 12.33-mal diadalmaskodott, ami szintén erős időnek számít.
Az este záró számára meglepetésre szinte teljesen kiürült a stadion (kb. 2-3 ezren maradtak a 14 ezres létesítményben), a rajongók nagy része Duplantis sikertelen világcsúcs-kísérlete után a kijárat felé vette az irányt. Ők jártak rosszabbul, mert így lemaradtak Molnár Attila 400 méteres futásáról, ami újabb biztató jel volt a birminghami Európa-bajnokság előtt egy hónappal.
„Óriási verseny volt – mondta a 2. helyen célba érő, 44.51 másodperc alatt körbe érő Molnár Attila. – Még hozzá kell szoknom ehhez az új testhez, amit építünk, hogy ne fogyjak el annyira a táv utolsó szakaszára. Megpróbáljuk fenntartani azt a ritmust, amiben az elején futok úgy, hogy közben a lehető legkevesebb sebességet veszítsem el. Jelenleg ezen dolgozunk.”
A táv fedett pályás Európa-bajnokának és Európa-rekorderének jó napjai vannak, hiszen a múlt héten Monacóban 44.47-es magyar csúcsot futott. Négy nappal a Gyémánt Liga-forduló után hazai pályán négy századra megközelítette a legjobbját.
„Úgy néz ki, hogy az előző három versenyen már a testem jól reagált a feladatra, de nem engedhetem meg, hogy az első két szakasza a futásomnak olyan legyen, amilyen ezeken a versenyeken volt. Jó lesz ez, a felkészülés legkeményebb része már mögöttünk van. Bárcsak el tudnám mondani, pontosan hol járunk a folyamatban, de akkor nem igazán lehetne folyamatnak hívni, ha egy pillanatát ki tudnám emelni. Legyen elég annyi, hogy egyelőre pontosan a terv szerint haladunk. Remélem, még csak az út felénél járunk, és még legalább annyi munka hátravan, mint amennyit már elvégeztünk, mert még rengeteg teret érzek a fejlődésre.”
A hagyományoknak megfelelően a verseny végén átadták a Dr. Spiriev Bozsidár-trófeát, amelyet idén is Armand Duplantis vehetett át.
 Ethan Katzberg, olimpiai és kétszeres világbajnok kalapácsvető Hihetetlen verseny volt, a mezőny színvonala extrém magas volt. Budapesten mindig jó teljesítményt várok az ellenfeleimtől, tudtam, hogy ők is messzire fogják dobni a kalapácsot. Nagyon boldog vagyok az eredményem miatt. Nem voltam biztos benne, hogy ennyire jól fog menni, mert csak nemrég érkeztem meg Kanadából, még az időátállással küszködöm, de valahogyan csak átverekedtem magam ezen az állapoton, jól éreztem magam a kalapáccsal a dobókörben. |
 Masai Russell, a 100 méteres gátfutás olimpiai bajnoka Kicsit vacak volt a futás, de a győzelmet nem kell magyarázni. A hajrámmal elégedett lehetek, néhány gátat érintettem, a közeljövőben ezen mindenképp dolgoznom kell. Három nappal korábban szintén versenyeztem, azt hiszem, ezt még éreztem a lábamban, Monacóban 12.20-at futottam, talán még nem regenerálódtam. Ám mégis, minden alkalmat, amikor 12.40-nél gyorsabb vagyok, áldásként élek meg, mert voltak olyan idők, amikor ennyi volt az egyéni csúcsom. |
 Ja’Kobe Tharp, a 110 méteres gátfutás világrekordere Egészen jó érzéseim voltak menet közben, nem ez volt a legjobb rajtom, de a győzelem az győzelem. Ezért jöttem, megcsináltam, és boldog vagyok, hogy versenycsúccsal tudtam megtenni. Bárkié is volt az előző rekord, természetesen csak kiemelkedő atléta lehetett, úgyhogy jó érzés, hogy elvettem tőle. Ez volt a legerősebb mezőny, amiben az idén megmérettem magam, most ismét bizonyítottam, hogy a leggyorsabb időket magas szintű viadalokon futom. |
| Sajnos azt kell, hogy mondjuk, a Gyulai István Memorial sajtókiszolgálása nem lépett semmit sem előre az elmúlt egy évben. Két, igencsak kellemetlen, a munkát nehezítő körülménnyel is szembesülnie kellett az újságíróknak az idei versenyen. Az egyik, hogy a Zsivotzky Gyula Atlétikai Központba való belépéshez szükséges akkreditációs kártyát nem lehetett a stadion bejáratánál átvenni, hanem a viadal hivatalos hoteljébe, a Helia Hotelbe kellett elmenni érte. Aki volt olyan szerencsés, és ott tudott lenni a hétfőn ugyanitt megrendezett sajtótájékoztatón, összeköthette a kellemest a hasznossal. Aki viszont nem tudott részt venni az eseményen, neki külön el kellett mennie a hotelbe a kártyáért, mielőtt a stadion felé vette volna az irányt. Esetünkben ez kedd délelőtt másfél órát vett el az életünkből, amit fordíthattunk volna a versenyre való felkészülésre is, hogy a kedves olvasók még pontosabb és részletesebb képet kapjanak az év egyik legszínvonalasabb magyarországi sporteseményéről! A másik kellemetlen helyzetet az okozta, hogy egy olyan hipermodern létesítményben, mint amilyen a budapesti, a médiának kijelölt lelátó ismét „több sebből vérzett”. 2025-höz hasonlóan most sem voltak asztalok kihelyezve a szektorba, amire a munkaeszközt kényelmesen le lehetett volna tenni. Mivel nem voltak asztalok, így nem voltak monitorok sem, amelyeken a tv-közvetítés felvétele segítette volna az újságírók dolgát. Az igencsak parányi lelátórész alsó soraiba az atléták autogramjaiért sorakozó fiatalok is beszöktek, így csak nagyon nehezen lehetett lejutni az interjúzónába. Ez persze nem a gyerekek hibája, akiknek a lelkesedését öröm volt nézni Kozák Luca, Takács Boglárka, Molnár Attila és a többi sportoló iránt. Ők a jövő, akik ezúttal is bőven kaptak inspirációt a jelen klasszisaitól. Pozitívumok: a mixzónában továbbra is hasznos, hogy a szervezői csapatnak is van riportere, aki minden győztessel interjút készít; a fülledt hőségben volt víz a sajtócenterben; az eredményközlő rendszer hibátlanul működött. E sorok szerzőjének nagyjából ez az öt alapelvárása van, ami elég a magas színvonalú munkavégzéshez – egyik sem a svédasztalos kiszolgálás szintje, hanem tényleg abszolút az alapot képező feltételek, amelyek – ismerve a verseny költségvetését – 2026-ban egy Gold kategóriájú(!) egynaposon nem hiányozhatnak. |
