Népsport: Ulrike Meyfarth, a nyugatnémet flopkirálynő

2026.05.04. 10:29

Címkék

Már 16 évesen nemzeti hős lett, amikor a hazai rendezésű olimpián nyert a müncheni Olimpiai Stadionban, amikor pedig tizenkét évvel később (!) ismét aranyérmes lett, bevonult a (nyugat)német örökkévalóságba. A most hetvenéves Ulrike Meyfarthnál szebben kevesen ugrották a flopot.

A mexikóvárosi olimpiának sokat köszönhet a magasugrás (itt tűnt fel és lett aranyérmes az az ember, aki háttal repült át a léc felett, ahogyan ma mindenki) és a (nyugat)német sport is. „Édesapám vett egy televíziót az olimpia kezdete előtt, és tizenkét évesen láttam, ahogy Dick Fosbury ugrik. Ez volt az első találkozásom a sportággal – emlékezett vissza Ulrike Meyfarth. – Ezután mentem le a közeli klub pályájára, Wesselingbe, ahol laktunk. Egy barátnőm hívott, hogy tartsak vele, és mindent kipróbáltam. Voltam sprinter, gátfutó, súlylökő és ötpróbázó is. Végül a magasugrás tetszett meg a legjobban.”

Még szerencse! A kis Ulrike a korához képest magas lány volt, de saját bevallása szerint sem volt még kész sportoló Münchenben, ahová az NSZK országos bajnokságán mindössze 180 centis ugrással elért harmadik helyezésével jutott el. „Feleannyit sem edzettem, mint később, a húszas éveimben, de a 184 centim ellenére kifejezetten mozgékony voltam. Beállítottam az osztrák Ilona Gusenbauer 192 centis világrekordját, váratlan siker volt ez az edzőimnek, a sportág szakértőinek, és bevallom őszintén, nekem is. Egyszerre az ország büszkesége lettem, tizenhat évesen egyik pillanatról a másikra olimpiai bajnok és világcsúcstartó. Elképesztő fejlődés elképesztően rövid idő alatt…”

„A 188 centin elsőre Blagoeva és – meglepetésre – a mindössze 16 esztendős Meyfarth jutott át. Gusenbauer ezen a magasságon is csak másodikra jutott át. Forró pillanatok következtek a 190-en. Meyfarth második kísérletével enyhe érintéssel átsiklott a lécen. Blagoeva harmadikra szintén ugrotta, de az erősen rezgő léc leesett és a kísérletet érvénytelenítették. A wesselingi diáklány már olimpiai bajnoknő volt, amikor nekiindult a 192 cm-es magasságnak. Gyönyörű, tiszta floppal, érintés nélkül ugrotta, és így világcsúcs-beállítással ő szolgáltatta a nap szenzációját. Ezen a versenyen 7 cm-t javított addigi legjobb eredményén, amelyet néhány hete ért el” – így a Népsport 1972-es tudósítása.

Aranyérem 1.: 1972-ben hazai közönség előtt lett a müncheni játékok egyik legnagyobb sztárja

Senki sem várta tőle ezt az eredményt, hiszen eleve csak azért indulhatott, mert az olimpiát a hazájában rendezték. A nyugatnémetek 13 aranyéremmel zártak, messze a három nagy, a szovjetek, az amerikaiak és a keletnémetek mögött. És Meyfarth volt a 13-ból az egyik, a szurkolóknak talán a legkedvesebb.

„Egyből a nemzet csillaga lettem – nyilatkozta Meyfarth. – Nem hittem volna, hogy ez megtörténik, és meg kellett tanulnom a hírnévvel együtt élni. Ilona Gusenbauer korábban valahol azt mondta, hogy jön majd egy magas, fiatal lány, aki egy új technikával eléri az ő eredményeit. Igaza volt, és ez a lány én voltam.”

München után sokan kérdezték tőle, hogy miért nem vonul vissza, hiszen mindent elért, feljutott a csúcsra. Tizenhat évesen…

„Minden megváltozott, többé semmi sem volt normális – mondta Meyfarth. – A következő években az iskolában és a magasugrásban is problémáim voltak, nem tudtam feldolgozni, hogy nem érem el a müncheni eredményemet.” Az 1974-es római és az 1978-as prágai Európa-bajnokságon hetedik, illetve ötödik lett, az 1976-os montreali olimpia döntőjébe sem jutott be, a világ nagyjából el is felejtette München bajnoknőjét.

Edzőt váltott, lassan kezdett visszatérni a győztes útra, ám a moszkvai olimpia amerikai bojkottjához a nyugatnémetek is csatlakoztak, így lecsúszott 1980-ról. Ugyanakkor utólag azt mondta, neki a társaival ellentétben ezt könnyebb volt feldolgoznia, mégiscsak volt már aranyérme 1972-ből.

Los Angelesre jó előjelekkel készült, hiszen 1982-ben előbb fedett pályán, majd szabadtéren is Európa-bajnok lett (megverve a keletnémetek hasmánt technikával ugró nagyasszonyát, a világ első női „200-asát”, Rosemarie Ackermannt – hálás is volt érte a nyugatnémet média!), 202 centiméterrel új világrekordot is elért. Az első szabadtéri vb-n Tamara Bikova mögött ezüstérmes lett, élete legjobbját, a 203 cm-t is ebben az évben ugrotta.

„Ez az eredmény csak néhány napig számított a legjobbnak, a szovjet Tamara Bikova hamar megdöntötte, és utána a bolgár Ljudmila Andonova is csúcstartó lett. De ezúttal nekik kellett kihagyni az olimpiát, most a keleti országok bojkottálták. Nem tudom, milyen eredményt értek volna el, ha ott lehetnek, és ez már sosem derül ki…”

Így viszont az amerikaiak marketinglányán, Joni Huntley-n kívül csak egy számottevő riválisa maradt Los Angelesre, az olasz címvédő, Sara Simeoni. Ulrike kifejezetten élvezte a felhajtást, ami Ronald Reagan Amerikájában az olimpiát körülvette. „Lenyűgöző volt a Coliseum, rengeteg néző figyelte az eseményeket. Egy nagy cowboykalap volt rajtam. Ráadásul Stetson márkájút vettem, azért, hogy megvédjen a nap sugaraitól…”

Ettől még nem nyert volna, de végig rendkívül koncentrált maradt, és Simeoni kísérleteire folyamatosan volt válasza. „A sorrend miatt mindig ő volt hamarabb, nekem csak reagálni kellett az ugrásaira, ami mindig elsőre sikerült is. Sara végül túljutott a két méteren, ami nekem is ment. A következő magasságon, 202 centiméteren hibázott, én viszont teljesítettem elsőre. Innentől lépéskényszerben volt, és a maradék két kísérletét is elrontotta, így ismét én lettem az olimpiai bajnok.”

„Az új olimpiai csúcsot jelentő 200 cm-en a moszkvai olimpia győztese, Simeoni elsőre jutott át, s ezzel feladta a leckét a müncheni olimpián győztes Meyfarthnak. Sokkal könnyebb dolga volt 12 évvel ezelőtt a csinos magasugrónőnek, hiszen akkor, 16 évesen senki sem remélt tőle győzelmet, most viszont az elsőség megszerzése volt tőle az elvárás. Nos, a most 28 éves Meyfarth is elsőre ugrotta át a 2 métert, majd ugyancsak elsőre a 202 cm-t, amely olasz riválisának már nem sikerült. Így tizenkét évvel szenzációs győzelme után, az akkorinál éppen tíz centivel jobb eredménnyel ismét olimpiai bajnok lett” – tudósított magyar sportolók híján is a helyszínről a Népsport.

Győzelme pillanatában ő volt a női magasugrás legfiatalabb és legidősebb olimpiai aranyérmese is. Egyszersmind újra visszaköltözött a német szívekbe, a záróünnepségen ő vihette az NSZK zászlaját.

Ulrike Meyfarth pályafutásának érdemi része ezzel be is fejeződött. Tizenhat évesen lépett ki a reflektorfénybe, és huszonnyolc éves koráig maradt ott. Három évvel Los Angeles után, 1987-ben feleségül ment Roland Nasse kölni ügyvédhez; két lányuk született. A kölni sportfőiskolán tanult, diplomás testnevelő lett, majd 1997-től a TSV Bayer 04 Leverkusen edzőjeként és tehetségkutatójaként dolgozott. Jószolgálati tevékenységeinek se szeri, se száma, tagja a német sportsegély kuratóriumának, és önkéntesként rákbeteg gyermekeket támogat.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség Hírességek Csarnokának csak azért nem tagja, mert 2015-ben az akkori IAAF-elnök Lamine Diack körüli korrupciós botrány miatt visszautasította a jelölést…