Új magyar sztárok születtek az atlétikai csapat Eb-n

Egy olyan versenyen van csak igazán értelme a számolgatásnak, amilyen a csapat Európa-bajnokság volt! A kontinens 16 legerősebb nemzete négy napon át 37 versenyszámban gyűjtögette a pontokat Madridban – ki-ki a saját szintjének megfelelő céllal. A címét megvédő Olaszország és a hozzá hasonló nagy nemzetek a végső sikerért vagy a dobogós helyezésért, a kisebbek, amilyennek az elitben mi is számítunk, a kiesés elkerüléséért szálltak harcba.

A legjobbak ellen lehet a legtöbbet fejlődni – már csak ezért is volt fontos, hogy a mieink megtartsák az 1. divíziós tagságukat. Ahogyan arra számítani lehetett, csak néhány pont döntött siker és kudarc között. Szerencsére a nüanszok nekünk kedveztek, igaz, a pénteki nap közepétől szinte végig több mint egy versenyszámnyi különbséggel, vagyis legalább 16 ponttal voltunk a „vonal felett”.

Az utolsó, 4x400 méteres vegyes váltó előtt 10.5 pontra csökkent az előnyünk Ukrajnával szemben, de ismerve a négyesben szereplő futóink képességeit, az izgalmakat inkább az „optikai csalódás” adta, mint a valóság. Többek között a váltónk két férfi tagja, Enyingi Patrik és Kovács Árpád is március óta fedett pályás vb-bronzérmesnek mondhatja magát. A 18 éves Kriszt Sarolta sokoldalúságát sem kellett bemutatni, hiszen hétpróbázónk jelenleg a 400 méter bajnoki címvédője – pedig ez a szám amúgy nem is része a hétpróbának… Molnár Janka pedig a budapesti vb óta két váltóban (női és vegyes váltó) is országos csúcstartónak mondhatja magát szabadtéren.

Ugyanaz lett a sorrend a dobogón, mint a legutóbbi, 2023-as csapat Eb-n. Az olaszok ismét verhetetlenek voltak, ugyan hét helyett csak három győzelmet szereztek, mégis öt ponttal többet gyűjtöttek a két évvel ezelőtti 426.5-nél. A legnagyobb sztárjaik közül Nadia Battocletti (női 5000 méter), Larissa Iapichino (női távolugrás) és Leonardo Fabbri (férfi súlylökés) tudott maximális pontszámot beletenni a közösbe. Az európai élmezőny változatosságát jól jelzi, hogy az utolsóként simán búcsúzó Litvánián kívül a másik tizenöt országnak egyaránt volt győztese a hétvégén. A legtöbb sikert a negyedik helyen záró Hollandia érte el, de hiába a nyolc első helye, ha közben több lyukas száma volt, mint az ismét a dobogón végző olasz, lengyel, német triónak. Magyarország egyetlen győzelmét Takács Boglárka szerezte 100 méteren.

Miután vasárnap este a rajt előtt felnéztek az Estadio Vallehermoso eredményjelzőjére, nyugodtan konstatálták, hogy a saját kezükben van a sorsuk. A rivális ukránokkal egy futamban mehettek, akiknek összesítésben minimum a hatodiknak kellett volna lenniük úgy, hogy a mieink utolsóként zárnak. Ennél távolabb semmi sem lehetett volna a papírformától.

Enyingi Patrik első helyen adta át a botot Kriszt Saroltának, aki csak pillanatokra engedte ki a kezéből a vezetést, jobban hajrázott, mint svájci riválisa. Ezután jött Kovács Árpád, aki tovább növelte a mieink előnyét. Utolsó emberként Molnár Jankának a nyakába megérkező ukránt is vissza kellett vernie – sikerült neki. Vegyes váltónk futamgyőzelemmel, 3:14.97-es idővel tette biztossá Magyarország bennmaradását az 1. divízióban, a 13. helyen zárt 244.5 pontot gyűjtve.

„Felnéztünk a táblára és láttuk, hogy az ukránok előtt vagyunk, őket meg kell verni, ez simán össze is jött – mondta Kriszt Sarolta, az összesítésben nyolcadikként záró vegyes váltó legfiatalabb tagja. – A futásra nem emlékszem, amennyit gondolkodtam rajta egész nap, annyira gyorsan eltelt ez az ötvenkét másodperc. Ez a magyar atlétikának hatalmas eredmény, felfoghatatlan, hogy mi ezek között a csapatok között bent maradtunk. Két év múlva ugyanitt találkozunk!”  

Kovács Árpád a bennmaradásnál merészebb célokat is kitűzne a mieink elé 2027-re: „Úgy gondolom, hogy két év múlva meg kellene célozni a top tízet, vagy akár még jobb helyet. Úgy néz ki, hogy egyre jobban fejlődik itthon az atlétika, és mi is a 4x400-as váltóval még erősebbek leszünk. Két éve Lengyelországban szerepeltem először a felnőttválogatottban, szintén a csapat Eb-n, örülök neki, hogy most is részese lehettem a sikernek. Boldog vagyok, hogy meg tudtam tartani az első helyet, nem volt előttem ember, így a saját ritmusomat kellett futnom.”  

Természetesen a pénteken az Eb-ről sérülés miatt hiányzó Molnár Attila 44.84-es országos csúcsát beállító Enyingi Patrik kihagyhatatlan volt a váltóból. Ezúttal kezdő emberként rögtön magához ragadta a kezdeményezést, amivel később a többiek is élni tudtak.

„Jól éreztük magunkat futás közben. Tudtuk, hogy jók vagyunk, megvolt az egészséges magabiztosságunk, nem volt bennünk feszültség, végig mindent koncentráltunk. Az én időmben sok maradt: 45.3 lett, meg lehetett volna futni most is a 44.84-et. Nem váltottunk még így Sacival, ő sem kapta még sráctól a botot mixváltóban, de jól ment ez a része is.”  

Elképesztően kezdtünk, őszintén szólva nem számítottunk rá, de nagyon örültünk neki. Zseniális volt az első két nap, ám tisztában voltunk vele, hogy később nehéz lesz és helyére kerülnek a dolgok, mert ezen a viadalon kétszer tizenhét egyéni és három váltószám adja a végeredményt. Ki kell emelni, hogy sztárok születtek ezen az Eb-n. Például Böndör Marci, akinek remeklésére nem számítottunk, de most robbant be igazán Enyin­gi Patrik is és persze Takács Boglárka, aki elvitte a show-t. És ott volt természetesen Halász Bence, aki újra és újra bizonyítja a klasszisát. Azt hiszem, ők négyen nagyon magas minőségben képviselték a magyar atlétikát. Azt gondolom, hogy ez legalább akkora érték, mint a bennmaradás.

A befutóemberünk Molnár Janka volt, akit az elmúlt napokban családi tragédia ért: „Sajnos múlt hét szombaton elveszítettem a keresztapukámat, most érte is futottam. Remélem, látta fentről és büszke rám! Nehéz, fárasztó egy kör volt, de kihoztam magamból, amit tudtam. Jól jött, hogy az ukrán nagyon rám akart futni kétszáznál, ez pluszmotivációt adott, nem hagyta, hogy lelassuljak. A végén már vitt a szívem, a befutásom most is hasonlóan erős volt, erre máskor is szoktunk támaszkodni. Örülök neki, hogy bent maradt a csapat, annak meg végképp, hogy nem rajtunk múlt, felszabadultan tudtunk futni a tíz pont különbségnek köszönhetően. A tavalyi kihagyásom után van még mit behoznom, de bízom benne, hogy már most beérik a közös munkánk Karlik Pállal, s nyáron lesz egy-két jó eredményem. Jó úton haladunk, végre csoportban készülhetek, és nem kell egyedül edzenem.”  

A magyar csapatból mindenki kitett magáért a négynapos viadalon, Enyingi mellett Takács Boglárka is szintet lépett. Fiatal sprinterünk három országos csúcsban is szerepet vállalt: 100-on 11.06-os versenycsúccsal és vb-szinttel diadalmaskodott, 200-on 22.65-tel megnyerte a gyengébbik futamot, a 4x100-as váltóban pedig Csóti Jusztinával, Sulyán Alexával és Kocsis Lucával együtt megmutatta, hogy akár a tokiói vb-kvalifikáció is benne lehet a négyesben. A csütörtöki rúd­ugrásban 570 centiméteres egyéni csúcsával az alaphang(ula)tot megadó Böndör Mártonról nem is beszélve!

A nagy forróságban mindenki áldozatosan adta bele szívét-lelkét a versenyszáma teljesítésébe. Elég csak a pénteken saját magát rosszullétig hajtó Szentgyörgyi Zitára és K. Szabó Gabriellára gondolni, vagy Kovács Ferenc Somára, aki az egész hetes betegsége ellenére is vállalta a 800–1500 méteres duplázást. Felnőtt a feladathoz a magyar csapat Madridban, izgalommal telve várjuk a következő heteket, hónapokat és éveket.