Itt a fordított Leicester-csoda, gyűlölettel fűszerezve – így bukott el a Newcastle!

Mi kell egy jó csapathoz? Pénz! Legalábbis napjaink futballja alapján így tűnik. Hogy mennyivel többről szól ez az egész, azt tökéletesen megmutatja a Newcastle példája. Pénz van, a csapat mégis küzdött már évek óta a Premier League-ben, mint malac a jégen.

Pedig a bankszámlán van bőven, a játékoskeret sem rossz, sőt, a szurkolók is zseniálisak.

De akkor miért készülhet a nem is olyan rég még Alan Shearer, Paul Gascoigne, Andy Cole, Shay Given nevével fémjelzett csapat a Championshipre? Újra.

Megmutatjuk egy ötös listán, kit érdemes szidni Newcastle-ben!

1. A VILÁG LEGUTÁLTABB TULAJA: MIKE ASHLEY

Az egyesnél előkelőbb helyen szereplő számot hirtelen nem sikerült keríteni, úgyhogy megpróbálom máshogy érzékeltetni, mennyire utálják a Tyne-folyó partján Mike Ashleyt.

A szurkolók az ashleyout.com-nál (itt a névnél azért már lehet sejteni valamit) nem is olyan rég összedobtak egy Newcastle-mezt, amelyet konkrétan azért küldtek a gyártósorra, hogy érzékeltessék, mennyire utálják a tulajt. És egy ideig – míg Ashleyék be nem perelték őket – jobban fogyott, mint az eredeti trikó. Pedig még a „F…k Ashley!” felirat is lekerült róla…

A BBC által 6 milliárd dollárra becsült vagyonú korábbi squashjátékos és edző 2007-ben kaparintotta meg néhány cége és egy-két érdekes (nem, eredetileg nem ez a szó állt itt) húzás után a klubot, amit nem a futball imádata miatt akart magának.

Az iskolának 16 éves búcsút intő üzletember 18 esztendősen megalapította a Sports Direct nevezetű cégét, amelynél ma már konkrétan bármit lehet vásárolni. Egyszerre dobhat be az ember a kosárba futócipőt, kerti széket, sztetoszkópot, tévét és fikuszt is.

Tény, ami tény, a rejtélyes úton érkező „adományokból” alapított cég szépen termeli a hasznot, ami többek közt a Newcastle-nek is köszönhető az utóbbi években.

Ashley ugyanis ha tehetné, Ayoze Pérez arcára is rávarratná a logóját – ez az egyik, ami rendszeresen kiveri a biztosítékot a drukkereknél.

Ezzel persze semmi gond, szinte minden klubnál utálják a tulajt, Ashley azonban azt csinálja, amitől mindenki retteg, aki valaha szurkolt klubnak: beleszól a csapat mindennapi ügyleteibe.

Átigazolások, edzőváltások, szerződéshosszabbítások, fűnyírás, műesés – itt semmi sem történhet a bólintása nélkül. És még ez sem a legnagyobb probléma.

A baj az, hogy egyáltalán nem ért a futballhoz. De azt hiszi, igen.

Amikor pedig nincs kedve focit nézni, jönnek a „haverjai”.

És itt jön a képbe Lee Charnley…

2. AZ ÖTLET JÓ, A MEGVALÓSÍTÁS BORZALMAS

Charnley a klub „managing directora”, ami leginkább az elnökre hasonlít, csak épp angol csavarral. A másik sokat emlegetett név pedig Graham Carr. Ha valakinek ez a név sem mond semmit, elég róla annyit tudni, hogy utóbbi a klub vezető játékosmegfigyelője.

És itt jön a Newcastle legnagyobb hibája a fájó tulajdonosi baklövések mellett: az átigazolási politika.


A teljesség igénye még csak nyomokban sem fellelhető az alábbi listán, de nézzünk néhány nevet csak az utóbbi szezonokból, amelyek egyesével szúrnak tőrt a „szarkahátakba”.

3. EDZŐ KELL IDE, VAGY VALAMI HASONLÓ...

A baj ráadásul csőstül jön, a kispadon is akadt gond bőven. Alan Pardew távozása után és John Carver rövid uralkodását követően Steve McClarent bízta meg a fent már emlegetett Mr. Charnley a csapat irányításával, és állította, ő jelenti a megoldást minden problémára.

McClaren pedig úgy passzolt a Newcastle-hez, mint ütvefúróhoz a testápoló.

A játékosok nem bíztak benne, annyira nem volt nagy név, hogy az „Ashley-banda” tisztelje, így csupán egy báb volt, aki néha összerakhatta a kezdőcsapatot.

Ráadásul annak ellenére, hogy látszott, ennek nem lesz jó vége, Charnleyék kitartottak mellette, mindössze azért, mert nem akarták megadni a drukkereknek azt az érzést, hogy megmondhassák: „Mi megmondtuk…”

Itt tulajdonképpen el is dőlt, ez a csapat nem maradhat a Premier League-ben!

Rafa Benítez érkezése láthatóan elindított valamit, de olyan volt, mintha egy szívószállal akartak volna erdőtüzet oltani. A spanyol fejére nehéz ráolvasni bármit, minden tőle telhetőt megtett a csodáért, de akkor már késő volt.

4. MEGÉRDEMELTÉK? MEGÉRDEMELTÉK! DE MIÉRT?

Na, nem az az 52 ezer szurkoló, aki a csapat szívszaggatóan gyenge játéka ellenére is hétről hétre megtöltötte a St. James’ Park lelátóit.

De a klub megérdemelte. A vezetők megérdemelték. Sőt, a játékosok is megérdemelték.

A 2009-es kiesés, majd feljutás óta látványosan tanácstalan a csapat. A 2010–2011-es idény végén a 12. helyen végzett a klub, hét ponttal a kiesési zóna előtt, majd jött egy váratlanul szép ötödik helyezés, aztán egy kis „bukkanóval” a lejtő.

2012–2013: 16. hely, 41 pont, 5 ponttal a kiesőzóna felett.
2013–2014: 10. hely, 49 pont, 16 ponttal a kiesőzóna felett.
2014–2015: 15. hely, 39 pont, 4 ponttal a kiesőzóna felett.
2015–2016: 18. hely, 37 pont, KIESÉS

A legfanatikusabb Newcastle-drukkerek is elismerik, függetlenül attól, mi az indok, ez a klub teljesen megérdemelte a kiesést.

És talán pont erre volt szükség…

5. MIT HOZ A JÖVŐ? KÉT OPCIÓ VAN!

A legfontosabb kérdés, ami ott lebeg a levegőben: marad-e a csapatnál Rafa Benítez?

A spanyol menedzser szerződése az idény végén érvénytelenné válik a kiesés miatt, a tárgyalások jelenleg is folynak, és a helyi beszámolók szerint „jó irányba halad minden”.

Jelenleg két opcióval lehet számolni:

1) AZ „ANGOLOS” JÖVŐ.

Ha Benítez nemet mond a vezetőség felkérésére, és távozik a fekete-fehérektől, sokkal nagyobb lehet a baj, mint amivel jelenleg számolnak Newcastle-ben.

Az angol példa ugyanis azt mutatja, a másodosztályból, egy átalakított csapattal nagyon nehéz a visszajutás.

Ha pedig nincs meg az azonnali visszatérés, könnyen lehet, lesz ennél lejjebb is. Elég, ha csak a Leeds United, a Nottingham Forest vagy a Portsmouth példáját nézzük.

2) A SZÉP JÖVŐ.

A második opció az, hogy Benítez nyel egy nagyot, félreteszi a büszkeségét, és bár néhány hónapja még Cristiano Ronaldónak dirigált (igaz, nem sok sikerrel), elvállalja a Championship-szereplést a klubbal.

Ebben az esetben a kiesés a legjobb dolog, ami a csapattal történhetett.

A kedvetlen, motiválatlan játékosok nagy része távozik, így teljesen megújulhat a csapat, különösen, hogy köszönhetően a sokat szidott Sports Directnek, a pénzzel nem lesz gond, Benítez pedig van akkora kaliberű edző, hogy vele végre valaki beleszólhasson az átigazolási tervekbe.

Így, ha nagyon pozitívan gondolkodunk, akár azonnal vissza is juthat a klub az élvonalba, s a Premier League-ben már újult erővel, megújult csapattal, egy igazi edzővel és motivációval szállhat harcba.

Mert bár lehet szidni a rengeteg elhibázott vezetői döntést, a tanácstalan edzőket, a kedvetlen játékosokat, az alkalmatlan átigazolási politikát, egyetlen dologban mindenki egyetért – leszámítva a Sunderland-drukkereket –: a Newcastle ennél többet érdemel.