Szoboszlai gólpasszal jelentkezett, a Liverpool hétgólos meccsen legyőzte a West Hamet

ANGOL PREMIER LEAGUE
28. FORDULÓ
Liverpool–West Ham United 5–2 (3–0)
Liverpool, Anfield. Vezette: Robinson
Liverpool: Alisson – J. Gomez (Frimpong, 77.), Konaté, Van Dijk, Kerkez – Gravenberch (Nyoni, 86.), A. Mac Allister – Szalah, Szoboszlai, Gakpo – Ekitiké (Ngumoha, 76.). Vezetőedző: Arne Slot
West Ham: Hermansen – Wan-Bissaka, Disasi, Mavropanosz, Malick Diouf (Mayers, 90.) – Magassa (A. Traoré, 76.), Soucek (M. Kanté, 90.), Mateus Fernandes – Bowen, Summerville – Castellanos. Vezetőedző: Nuno Espírito Santo
Gólszerző: Ekitiké (6.), Van Dijk (24.), A. Mac Allister (44.), Gakpo (70.), Disasi (82. – öngól), ill. Soucek (49.), Castellanos (75.)

Vigyázó szemetek a bajnokságra vessétek! Mondhatni, ez volt a napi parancs, de legalábbis az emlékeztető, amellyel a hétvégére ráfordult a Liverpool, azt követően, hogy egy nappal korábban még leginkább a Bajnokok Ligája-sorsolás szerencsés(ebb) kimenetelén örvendezett a csapat és a szurkolótábor. Jóllehet, az első számú európai klubtorna nyolcaddöntőjében már nincsenek egyszerű ügyek, mégis az volt az általános vélekedés a West Ham elleni bajnoki meccset megelőzően, hogy mostanában Fortuna a klub mellett állt a kieséses tornák sorsolásakor. Csak emlékeztetőül, a Liverpool a Premier League-től az idény végén minden bizonnyal búcsúzó Wolverhamptont kapta ellenfélként az FA-kupában, a BL-ben pedig a Galatasarayjal kell mérkőznie, nem az Atlético Madriddal.

A kupákban amúgy is jobban teljesítenek a Mersey-partiak, odahaza például a Brightont az idény talán legkiemelkedőbb produkciójával búcsúztatták legutóbb, a nemzetközi porondon pedig szinte megerőltetés nélkül végeztek az alapszakasz legjobb nyolc alakulata között. Csakhogy a bajnoki hétvégék realitása rendre eltér ezektől a miliőktől! Igaz, a Premier League-ben is két győzelemmel érkezett a szombati összecsapásra a Liverpool, sőt két idegenbeli sikerről van szó, csakhogy, ha a Sunderland ellen kicsikart győzelmet aratott a csapat (0–1 a magyarok nélkül), akkor legutóbb a Nottingham Forest otthonában már egyenesen a túlélés ösztönével kapaszkodott a három pontba: ismét 1–0, ezúttal egy utolsó pillanatos góllal. Ha még egyet visszalépünk, akkor pedig azt látjuk, hogy a Liverpool legutóbb kikapott az Anfieldben – ez volt az emlékezetes Manchester City elleni rangadó, amelyen Szoboszlai Dominik óriási szabadrúgás-góllal megszerezte a vezetést, majd miután a vendégek fordítottak, az utolsó pillanatokban kiállította a játékvezető Erling Haaland visszahúzásáért –, tehát máris kevésbé derűs a Premier League-összkép.

Mindemellett a szombati ellenfél jelenét is számításba kellett venni, mert bár a West Ham a 18., azaz kieső helyen várta a játéknapot, a téli átigazolási időszak óta szinte megtáltosodott, és az elmúlt hat fordulóban jobban szerepelt, mint a Liverpool (11 pont kontra 10). Sokan abban látják a londoniak feltámadását, hogy végre sikerült elengedni a pályán gyakran zseniális, ám azon kívül rendszerint konfliktust okozó Lucas Paquetát, a helyén pedig tökéletes megoldásnak tűnik a portugál Mateus Fernandes szerepeltetése. A menedzser, Nuno Espírito Santo, aki csak januárban közel ötvenmillió fontért erősítette meg keretét, így is kénytelen volt lemondani három játékosáról a liverpooli vendégszereplés előtt: az egyébként épp most igazolt csatár, Pablo vádlisérülés, a középpályás Freddie Potts eltiltás miatt maradt ki, míg a kapus Lukasz Fabianski hátproblémák miatt.

Persze, kollégájának, Arne Slotnak is fájhatott némileg a feje, mert a múlt héten Nottinghamben a bemelegítés során megsérülő Florian Wirtz nem épült fel erre a meccsre (a németnek is a hátával van gondja), noha eredetileg számoltak volna vele a West Ham ellen. Cserében viszont ismét ott lehetett a nevezettek között Jeremie Frimpong, aki az idényben már a harmadik combhajlítóizom-sérüléséből tért vissza, elméletben megoldva a Liverpool krónikus jobb oldali védő gondjait.

Elméletben, mert épp a sérülékenysége miatt korántsem lehetett biztosra venni, hogy a kezdőben kap helyet – nem is kapott! Ezen a ponton viszont ismét a régi lemezt kellett feltenni: ki legyen a jobb-bekk? A legbiztosabb megoldás Szoboszlai Dominik lett volna, csakhogy a magyar válogatott kapitánya egyértelműen nagyobb hasznára van a csapatnak, ha előrébb kap helyet. A Brighton elleni kupameccsen Curtis Jones remekelt a poszton, majd a Forest ellen csalódást keltő produkciót nyújtott ugyanott, míg Joe Gomez szerepeltetése ugyanazt a rizikót hordozza magában, mint Frimpongé, azaz könnyen megsérülhet. Nos, ezúttal mégis utóbbi lett a befutó, Jones kikerült a kezdőcsapatból (az előző bajnokin is csak Wirtz kiválása után került be), Szoboszlai pedig a középpálya tengelyében, a tízes posztján léphetett pályára.
A védelem bal oldalán természetesen Kerkez Milos kapott lehetőséget, a két belső védő, Virgil van Dijk és Ibrahima Konaté továbbra is kirobbanthatatlan, és a szűrést is a szokásos Ryan Gravenberch–Alexis Mac Allister tandem látta el. Az sem okozott különösebb megrökönyödést, hogy Szoboszlai mellett a bal oldalon Cody Gakpo, a jobbján Mohamed Szalah kezdhetett, az összeállítások közzétételekor mégis egyfajta csalódott moraj futott végig az Anfield sajtóközpontjában a helyi újságírók között. A csalódottság tárgya az volt, hogy Rio Ngumoha nem kerülhetett be a kezdőbe, noha egy hete Nottinghamben a rendelkezésére álló negyedórában olyan frissességet vitt a Liverpool középpályájába, amire falat kenyérként lenne szüksége a csapatnak. Mindezt úgy, hogy közben Szalah kifejezetten gyengén muzsikál, és Gakpo is mutatott már sokkal jobb formát. Habár Florian Wirtz hiányában valóban nehéz lett volna megoldani, hogy a balszélső Ngumoha kezdjen – az általános vélekedés szerint elsősorban Szalahnak kellene kikerülnie, az egyiptomi viszont a jobb oldalon játszik –, de az is erős érv volt a szakírók részéről, hogy mikor, ha nem most, egy relatív könnyebbnek tűnő periódusban lenne érdemes felhozni az ifjút a csapat utazó sebességére (a West Ham után két Wolverhampton elleni meccse lesz a „vörösöknek”). Akárhogy is, Ngumoha kimaradt, a Liverpool kezdőcsapatát tekintve pedig két helyet nem említettünk még: Alisson védte a kaput, legelöl pedig Hugo Ekitiké rohamozott.

És nem is kellett sok a francia csatárnak, már az ötödik percben betalált, igaz, a West Ham-védelem alaposan elfeledkezett róla, így juthatott el hozzá Gravenberch labdája a tizenhatoson belül, amit aztán jobbal a jobb alsó sarokba lőtt laposan tizenkét méterről. A vendégek így sem törtek meg, és egyre-másra vezették a gördülékeny akciókat, az más kérdés, hogy ordító helyzetet nem sikerült kialakítaniuk – igaz, egy esetben Konsztantinosz Mavropanosz az ötösről lőtt fölé –, a Liverpool pedig a félidő derekán megduplázta az előnyét, miután Szobszolai szögletét követően Van Dijk fejjel a hosszú sarokba csúsztatott.

Fél órája tartott a mérkőzés, amikor némi zavar támadt a liverpooli védelemben, de előbb a kontrát vezető Crysencio Summerville a saját csapattársával, Tatty Castellanosszal ütközött, majd a labdát megkaparintó Alisson passzolt érthetetlen módon az ötösnél helyezkedő Jarrod Bowenhez, ami viszont az ellenfelet is meglepte, és le sem tudta venni az ajándéklabdát. És ahogy lenni szokott, megbosszulta magát a tehetetlen támadójáték, a félidő vége előtt ugyanis a szögletből visszatett labdát Mac Allister senkitől sem zavartatva varrhatta a léc alá tizenegy méterről – negyvenöt perc alatt eldőlni látszott a mérkőzés.

A második félidő azonban szinte azonnal vendéggóllal indult – Tomás Soucek lépett ki tökéletes ütemben a védők mögül egy bal oldali beadásra, és öt méterről Alisson kapujába passzolt. S a lehetetlen máris csak nagyon nehézzé változott a West Ham számára. A Liverpool viszont nem adta meg azt a könnyebbséget, hogy szétessen, így a folytatásban óriási tempójú, de kiegyenlített küzdelem folyt a pályán, mígnem Cody Gakpo is betalált – befelé cselezett a bal oldalról, és amikor a tizenhatoson belülre ért, jobbal előtte a labdát, amely a védők lábán megpattanva a bal alsó sarokban kötött ki –, de mielőtt hátradőlhettek volna a hazaiak, Castellanos egy szöglet nyomán gyorsan faragott a hátrányon. Idővel Ngumoha és Frimpong is beállt mindenki legnagyobb örömére, pláne, hogy utóbbi betalált a hajrában – bár a gól inkább a becsúszva menteni próbáló Axel Disasi öngóljának tűnt.

A számszerű eredményt tekintve a Liverpool mindenképpen fölényes győzelmet aratott, de legfőképpen azt bizonyította, hogy a bajnokságban is képes igazán jó teljesítményre, nemcsak a kupasorozatokban. 5–2