FFT: Nem sokat foglalkoztunk a galaktikus jelzővel - Steve McManaman
Ízelítőként néhány részlet a FourFourTwo interjújából:
Arról voltál híres, hogy jelentős fejtörést okoztál Sir Alex Fergusonnak és számos más menedzsernek a kilencvenes években, miután Bryan Robson azt mondta, hogy aki megállítja McManamant, az a Liverpoolt állítja meg. Még ma is sokat idézik ezt a mondatát. Miért voltál ennyire nehézfiú a szemükben?
Mindig is próbáltam kis helyen feltalálni magam, mert tudtam, hogy jó vagyok a labdával, és gyorsan tudtam lefordulni. Szerettem direktbe rámenni az ellenfélre. Más formációkban játszottunk a Liverpoollal, mint amit az akkori edzők alkalmaztak. Nekem a szélen is ment, de ugyanúgy bent is, ahol John Barnes vagy Jamie Redknapp passzaival kezdhettem valamit. Átvettem, és lefordultam, így futottam rá az ellenfélre. A dolog működött.
Miután 1999-ben ingyen a Real Madrid játékosa lettél, Raúl arról beszélt a sajtónak, hogy szomorú az új szerzemények miatt, akiknek köszönhetően a csapat „hazugságok, árulások és pletykák pöcegödre lett”. Szép kis üdvözlés...
Igazából egyiket sem tapasztaltam ezek közül. Szerintem azért mondhatta, ami az eggyel korábbi idényben történt. Volt néhány nehézfiú az öltözőben, akik gyakran konfliktusba kerültek a társaikkal. A Real nem is nyert semmit abban az esztendőben. Davor Suker, Christian Panucci és Clarence Seedorf otthagyta a klubot, ők mind erős egyéniségek voltak. Amikor megérkeztem, semmiféle probléma nem volt az öltözőben. Igazi spanyol ritmus volt, ahogyan ők szeretik. A csapatkapitány, Manolo Sanchís volt a keresztapa, Fernando Hierro a jobb keze. Raúl nagyon fiatal volt még, mindössze huszonkét éves, ennek ellenére kulcsfigura. Úgyhogy amikor megérkeztem, nem sok árulás vagy hazugság volt a levegőben.
Volt néhány világklasszis csapattársad Madridban, nem sokkal a galaktikusok kora előtt érkeztél. Milyen volt Zinédine Zidane-nal, Luís Figóval és Ronaldóval?
Különös, hogy amikor az első idényemben bajnokok lettünk, közülük még senki sem volt ott. Azt hiszem, az emberek elsősorban az elnevezés miatt vannak annyira oda ezért a galaktikus izéért. Az olyanok, mint Roberto Carlos, Raúl és Hierro beárnyékolták ezt a kifejezést, mert jobbnak tartották magukat a galaktikusoknál. Figo 2000-ben érkezett a Barcelonából, és valóban csodálatos játékos volt. Azt mondhatnám erről a csoportról, hogy jó profik voltak. Úgy voltak ott a csapatban, hogy soha semmi zavarót nem tettek. Figo nagyon gyorsan beilleszkedett, spanyolul is beszélt. A következő idényben megérkezett Zidane a Juventusból, majd Ronaldo az Interből. Csodálatos volt a játék mellettük, de előttük is jók voltunk, és nem sokat foglalkoztunk a galaktikus jelzővel.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!
