Rooney kapcsolta le a villanyt az angolok öltözőjében

Noha a szigetországi médiát az Anglia–Egyesült Államok barátságos mérkőzés napján is a Brexit-tárgyalás fejleményei uralták, Theresa May brit miniszterelnök után Wayne Rooney azért még a BBC hírblokkjában is helyet követelt magának. A csaknem 900 ezer példányban nyomott, 84 oldalas Evening Standardben viszont mindössze egy fotókkal és grafikonokkal gazdagon illusztrált oldalpárral kellett beérnie a már jó ideje matuzsálemként kezelt, 33 éves futballikonnak.

„Üdv újra, Wayne, de az idők megváltoztak” – az ingyenes londoni napilap ezen cikkét bújta a legtöbb szurkoló a metrón, úton a Wembley Park felé. Való igaz, Rooney ezt megelőzően két éve lépett legutóbb pályára a háromoroszlánosoknál, 119 válogatott meccsel és 53 góllal a lábában pedig úgy tért vissza búcsúzni, hogy közben Gareth Southgate csapatának gerincét már alig 20 esztendős ifjak alkotják. A lap egyebek mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy 4679 nap telt el a csatár első (2003. szeptember 6.) és utolsó (2016. június 27.) címeres mezben elért gólja között, egyébiránt jobb lábbal 36-szor, fejjel 12-szer, ballal pedig ötször volt eredményes.

Két órával a kezdő sípszó előtt a menetrendszerűnek hitt hömpölygő tömegnek még nyoma sem volt a stadionhoz vezető Olympic Wayen, így a meccsnapi sálat tíz fontért kínáló mozgóárusok sem voltak túlterheltek. Azért a mérkőzéshez közeledve mégiscsak szállingóztak a hazai szurkolók, sokan az alkalomhoz illő Rooney-mezben, de azért az új idők szellemében legalább ennyien feszítettek Harry Kane, Dele Alli vagy éppen Marcus Rashford dresszében is. A korábbinál jóval szigorúbb, a repülőtéri utasbiztonsági ellenőrzésre hajazó beléptetés épp ezen a találkozón debütált, talán ezzel is magyarázható, hogy negyedórával a kezdés előtt mindössze 15-20 ezren gyűltek össze a 90 ezer férőhelyes létesítményben. Közel sem lett telt ház, de a hivatalos adatok szerint végül 68155-en azért mégiscsak kilátogattak a 2004 és 2016 között három-három világ- és Európa-bajnokságot megjárt Wayne Rooney búcsúmeccsére.

A felvezető program csúcspontjaként olyan fogadtatásban részesült Rooney, mint egy a frontról csodával határos módon élve hazatért háborús hős, percekig állva tapsolta a Wembley közönsége, miközben felesége, Coleen, illetve négy fia, Kai (9 éves), Klay (5), Kit (2) és a még csak kilenc hónapos Cass társaságában állta meghatottan a vakuk záporát. A legkisebb most láthatta őt először és egyben utoljára a válogatottban. Jesse Lingard és Trent Alexander-Arnold jóvoltából az ünnepelt nélkül hozta le 2–0-val az első félidőt Anglia, a szünetben pedig a lazacos szendvicset dinnyével és eperrel kísérő londoni riporterek azt találgatták, vajon a folytatásban lő-e gólt Rooney.

Nos, a Southgate-sereg fehér mezben szerepelt, ami azért is hozhatott volna szerencsét Wazzának, mert az 53 válogatott gólja közül 42-t fehérben szerzett, és csak 10-et pirosban, illetve egyetlen egyet kékben. Végül az 58. percben a szokásos 10-es mezben érkezett, s a megbeszéltek szerint a csapatkapitányi karszalagot is megkapta, ami addig Fabian Delph karját ékesítette. Nagy elánnal vetette magát a játékba, miután Eric Dier és Jordan Henderson társaságában pályára lépett, volt több helyzete, de a titkon remélt hálózörgetés elmaradt, pedig még a 93. percben is volt lehetősége. A 3–0-s végeredményt egyébként Callum Wilson állította be. A nézők számottevő hányada azért kicsit megcsúfolta a különleges pillanatokat azzal, hogy nem várta meg a végét, fontosabbnak tartotta a tömegjelenetek elkerülését a Jubilee, illetve a Metropolitan vonalon, mintsem a búcsúzó kapitány utolsó címeres mezben tett mozdulatait áhítattal követni.

„Vasárnap találkozunk” – több angol válogatott játékos, köztük a kapuban ezúttal is határozott Jordan Pickford, vagy a mostani összecsapást a kispadról figyelő Harry Kane így vett búcsút a mixed zone-ban faggatózó újságíróktól, Wayne Rooney-nak azonban nem lesz több vasárnap, mint ahogy a hét egyéb napjain sem lép be úgy a Wembleybe, ahogy eddig tette. „Ez a fejezet ma lezárult, mostantól újra az angol válogatott szurkolója vagyok, mint kissrácként. Nem vagyok irigy a fiatalabbakra, megérdemelték a lehetőséget, és élnek is vele” – mosolygott a tudósítók körében kissé zavartan, bő másfél órával a lefújás után Rooney, amikor a többi játékos már mind rég elhagyta az épületet. „Kár, hogy nem ünnepeltem góllal a 120-adikat, de ennél fontosabb, hogy Anglia jó kezekben van, a válogatott nélkülem is sikeres lesz” – vetítette előre búcsúzóul.

Pár pillanattal később becsukódott mögötte a csapóajtó, és immár volt angol válogatott futballistaként sétált a parkoló felé.

VÁLOGATOTT FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Anglia–Egyesült Államok 3–0 (Lingard 26., Alexander-Arnold 27., C. Wilson 77.)