Magyarul a Público exkluzív sztorija: Cristiano Ronaldo vallomása

– Alex Ferguson néhány napja leszögezte, hogy az ön átigazolási ügye le van zárva, és Cristiano Ronaldo a következő szezonban is a Manchester Unitedben játszik. Igaz ez?
– Igen, igaz. Az edzőm volt olyan kedves, és néhány napja eljött hozzám ide, Lisszabonba, ahogyan az, úgy tudom, nyilvánosságra is került. Őszinte beszélgetés folyt két olyan személy között, akik kölcsönösen tisztelik és szeretik egymást, igazi barátok. Amit egymásnak mondtunk, az viszont köztünk marad. Ferguson meghallgatta az érveimet, én is az övéit, és arra jutottunk, hogy számomra valóban az lenne a legjobb, ha maradnék. Így most megerősíthetem, hogy a következő évadban a Manchesterben játszom. És mielőtt szárnyra kapnának pletykák és spekulációk arról, hogy most bosszús lennék, azonnal tisztázni szeretném: aki ezt állítja vagy leírja, az hazudik. A Manchesterrel leszek testben és lélekben. Ugyanazzal az odaadással, elszántsággal fogok harcolni a csapat mezéért, ugyanúgy megbecsülöm, mint eddig.

– És mit gondol, mit éreznek a Real Madrid vezetői, amikor megtudják, hogy lándzsát tört manchesteri maradása mellett?
– Vállalom, hogy én vagyok a fő felelős a kialakult polémiáért. A Real vezetői nem tehetnek semmiről, én fejeztem ki nyilvánosan azt az óhajomat, hogy a Madridhoz szeretnék igazolni. Ha akaratlanul is, az én lelkemen szárad a két egyesület közötti súrlódás.

– Közvetlenül a Bajnokok Ligája-döntő után, miként az Európa-bajnokság alatt is arról beszélt, hogy mindennél jobban vágyik rá, hogy elhagyja a Manchester Unitedet, és a Real Madridhoz igazoljon. Most már elárulhatja: mit is akart pontosan?
– Tudtam, hogy a Real Madrid szeretne leigazolni, és hogy igen előnyös ajánlatot tett a Manchesternek. Egy ideig valóban azt szerettem volna, hogy United fogadja el az ajánlatot, és engedjen át a Realhoz. Ha mást állítanék, becsapnám az embereket, de saját magamat is. Ha van valami, ami soha sem volt jellemző rám, és remélem nem is lesz, az a hálátlanság. A Manchester a Glaser testvérektől kezdve a vezetőkön – elsősorban David Gillre gondolok –, az edzőkön és a csapattársakon át az egyszerű tisztviselőkig olyan klub, amelyet örökre a szívembe zártam. És ez megváltoztathatatlan, történjék bármi is a jövőben. Pontosan tudom, mit tett értem az egyesület, és ezért minden körülmények között hálás leszek. De éppen azért, mert ez a klub más, mint a többi, mert emberi léptékkel felfoghatatlanul nagy, bizonyos pillanatokban bíztam benne, hogy a vágyaim és az érveim megértésre találnak.

– És mik voltak az ön érvei, amelyek átigazolása mellett szóltak?
– Miután elhódítottuk a Bajnokok Ligáját, úgy éreztem, hogy öt év alatt minden lehetséges sikerhez hozzásegítettem a csapatot. Megvédtük angol bajnoki címünket, én pedig az egyéni díjak zömét is begyűjtöttem, köztük a Premier League, a BL és Európa gólkirályi címét. Úgy éreztem, talán új kihívásokra lenne szükségem. Mellesleg sosem titkoltam, hogy egyszer Spanyolországban, konkrétabban a Real Madridnál szeretnék játszani, és úgy éreztem, eljött a pillanat ennek megvalósítására. A Manchester és a Real a világ két legnagyobb klubja, ezért nagyon nehéz a kettő közül választani. Az új kihívás igénye mellett azt is számításba vettem, és ezt mindenkinek meg kell értenie, hogy a spanyol kultúra és életstílus sokkal közelebb áll a portugálhoz. Ezek voltak az érveim, amelyek miatt gondolkodóba estem.

– És nem volt semmi egyéb? Például vonzalom a még magasabb fizetéshez, amelyet a Real Madrid hajlandó lett volna megadni?
– Azt hiszem, akármi is történik, én mindig az ilyen spekulációk áldozata leszek. Jó előre tudtam, hogy nem hiányoznak majd azok a hangok, amelyek azt szajkózzák, hogy én csak a pénzzel törődöm. Mások azt bizonygatták, huszonhárom évesen nem tudok ellenállni annak, hogy minden idők legértékesebb átigazolásához fűződjön a nevem. Természetesen büszke vagyok rá, ha elismerik a munkámat, de ez semmit sem nyomott a latban. De mondok még valamit: ha az átigazolásom kizárólag pénzügyi kérdés volna, sosem hagynám el a Manchestert. Ugyanakkor a már felsorolt indokaim mellett az is számított, hogy a családom jó szemmel nézte volna az átigazolásomat. A lehetőség, hogy édesanyámtól és szeretteimtől mindössze egyetlen órányi repülőútra legyek, nagyon erős érv volt, arról nem is beszélve, hogy egy olyan dimenziójú klubot szolgálni, mint a Real, mindenkit büszkeséggel töltene el. Tisztában vagyok vele, hogy viselnem kell a foglalkozásommal járó nehézségeket is, de az igazán fájdalmas ugyanezt megkövetelni azoktól, akiket a legjobban szeretek. A maradásomról mondottakat a legjobban az igazolja, hogy most fektettem be nagyobb összeget egy manchesteri ingatlanba, pedig nem lett volna rá szükségem. Elsősorban azért mentem bele, hogy azok kényelmét szolgáljam, akik a legközelebb állnak hozzám. A Manchesternél mindenki, de elsősorban az edzőm tökéletesen megérti az indokaimat. Mindent egybevetve arra jutottunk, hogy nekem továbbra is a United hetes számú mezét kell viselnem. Ez számomra nem áldozat, sokkal inkább hatalmas megtiszteltetés. Fontos dolgokat hódíthatok még el Angliában, és továbbra is mindent beleadok a Manchesternél. Szeretném megvédeni a BL-címet, segíteni akarok a csapatnak a klubvilágbajnokság megnyerésében. Természetesen a Premier League és a többi torna is nagyon fontos számomra.

– Nem tart attól, hogy a Manchester szurkolói ellenségesen fogadják?
– Őszintén szólva, nem. Tény, hogy fennáll a lehetősége, de remélem, nem következik be. Tudom magamról, hogy jó profi vagyok, tudom, hogy senki sem olyan szigorú velem, mint én önmagammal szemben, és nincs az a körülmény, ami ezen változtatna. Profi karrierem legnagyobb örömét a BL elhódítása okozta, ezt pedig már senki sem veheti el tőlem, és azt sem, hogy ezt a diadalt a Manchester mezében ünnepelhettem. Amit nyilvánosan, talán kicsit elhamarkodottan mondtam, vállalom. Az embereknek azonban meg kell érteniük valamit: tizennyolc esztendősen érkeztem egy olyan álomcsapathoz, mint a United. Valóra váltottam az álmom, de már a szerződés aláírásának pillanatában az járt a fejemben, hogy néhány jó évet játszom Angliában, hogy aztán Spanyolországba menjek. Már akkor így gondoltam, de ettől még minden pillanatban a maximumot adtam a csapatért. Minek hazudjak? Nem akarok álszent lenni, mint sokan mások, mást állítani, mint amit valójában gondolok. Én mindig is azt mondtam, amit gondolok: úgy éreztem, most jött el az idő álmom valóra váltására, hogy egyszer a Real Madridhoz igazoljak. Az emberek nem sértődhetnek meg azért, mert szerettem volna valóra váltani gyermekkori álmomat.

– Igazságos lett volna, ha a Manchester lemond a szolgálatairól, amikor még élő szerződése van?
– Pontosan tudom, mennyit tett értem a klub. Mindig is hálás leszek érte. A Manchester és a szurkolók biztosak lehetnek benne, hogy nem feledem őket sohasem, bármi történjék is. Itt, a szívemben külön hely van a számukra. Mellesleg bevallom, az egyik indok, amiért vettem a bátorságot a távozási szándék vállalására az volt, hogy a Manchester nagyon is jól járt volna anyagilag az átigazolásommal. A világrekordot jelentő értékek, amiről hallani lehetett, pénzügyileg legalábbis mindenképpen rendezték volna tartozásomat az egyesület felé. Itt kell elmondanom, amit korábban még senkinek sem árultam el: ha nem nyerjük meg a BL-t, feltehetően jelét sem adtam volna, hogy a Madridhoz szeretnék igazolni. És van még valami, amit mindenképpen meg kell említenem: egy pillanatig sem állt szándékomban a Manchester beleegyezése nélkül elhagyni a csapatot. A Real ajánlatának visszautasításával fehéren feketén bebizonyították, mennyire szeretnek engem. Ezt először nem fogtam fel teljes mélységében, de most már tudom értékelni.