22 ponttal vágott vissza a Sunsnak és újra vezeti a ligát a GSW

Indiana Pacers–Miami Heat 104–113

Fontos győzelem a Heattől. Az idei talán leggyengébb formájában lévő, Butlert és Adebayót is nélkülöző Miami megrázta magát ezen az estén és remek támadójátékot bemutatva fontos idegenbeli győzelemmel jelezte, hogy nem szabad leírni. A floridaiaknál Kyle Lowry (26 pont, 9 gólpassz, 6/13 tripla) volt a vezér elöl-hátul, mesterien komponálta meg a dolgokat, de a legutóbbi borzalom után összeszedte magát Duncan Robinson (24 pont, 4/7 tripla) és a kezdőbe kerülő Tyler Herro is dobott 18 pontot 3/4 triplával – ráadásul most a kiegészítők is hozták magukat, Ömer Yürtseven például 12 pontot szórt 19 perc alatt a padról beszállva. A vendégek hét ponttal nyerték az első negyedet és a Lowry–Robinson páros agresszív játékára építve nem is engedtek ebből, a harmadik játékrész végéig hasonló különbséget tartottak (ott épp 11 volt közte), majd a záró etapban még rá tudtak tenni erre egy lapáttal és az előnyük elérte a húsz egységet, itt dőlt el végleg a küzdelem. Lowry és Erik Spoelstra is elégedetten értékelt, ezzel az agresszivitással kell továbbmenniük – igaz, most back-to-back utaznak Milwaukee-ba, ott előzetesen nem sok esélyük lesz ebben a helyzetben.

Puha volt a Pacers. Justin Holiday az egészségügyi protokoll, míg TJ McConnell csuklósérülés miatt nem állt rendelkezésre az Indynél, a hazai csapat pedig összességében nem volt elég fizikális ahhoz, hogy megállítsa a Miamit. Főleg Lowry és Robinson határozottsága okozott megoldhatatlan feladatokat nekik védekezésben, az ellenfél 50% feletti mezőnymutatója és 47%-os triplázása is jelzi, hogy nem fejtettek ki túl nagy ellenállást, a festékben is kikaptak 50–38-ra, de eközben ők sem tudtak igazán meggyőzően támadni: csak 44%-kal dobtak és alig 25%-kal tripláztak. Ugyan Caris LeVert dobott 27 pontot és összességében öten is eljutottak náluk legalább 14-ig, de rengeteget hibáztak, Malcolm Brogdon például csak árnyéka volt önmagának, így sorozatban negyedszer is kikaptak, következőleg hétfőn, a Washington ellen próbálhatnak meg javítani.

A Pacers legjobb dobói: LeVert 27/3, Turner 20/9, Duarte 15/3
A Heat legjobb dobói: Lowry 26/18, Robinson 24/12, Herro 18/9

Washington Wizards–Cleveland Cavaliers 101–116

Újra elképesztő volt a Cleveland. Már sorozatban negyedszer győzött a Cavaliers, ráadásul ebből zsinórban harmadszor vert meg egy papíron jónak számító csapatot (Dallas, Miami, Washington) idegenben, méghozzá mindháromszor rendkívül simán, az oktatófilmet befűzve. Hihetetlen, hogy ezúttal is mennyire könnyedén döngölte földbe ellenfelét a társaság, hiszen az öt ponttal nyert első negyed után a másodikban szétnyitották az ollót Love-ék és 19-cel vezettek már a nagyszünetben, majd a fordulás után erre még egy jelentős lapáttal rá tudtak tenni és voltak már 36 pontos fórban is – innen kozmetikázta vissza magát vállalható, de még mindig jelentős távolságra a Washington. A Cavsnél Darius Garland azt csinált, amit csak akart (32 pont, 8 lepattanó, 10 gólpassz), Jarrett Allen dominált a palánk alatt (28 pont, 13 lepattanó, 2 blokk, 13/17 mezőnyből) és egyébként is övék volt ez a terület, hiszen 54–33-ra nyerték a lepattanózást – ráadásul védekezésben is ízekre szedték ellenfelük játékát, minimális esélyt sem adtak a fővárosiaknak. Ismét tökéletesen aknázták ki az erősségeiket és vették el az ellenfél erényeit és Allen el is mondta, hogy az utóbbi meccseken alapvetően playoff-csapatokat vertek rommá idegenben, úgyhogy jó formában vannak – J.B. Bickerstaff vezetőedző persze hozzátette gyorsan, hogy nem elégedettek, mert 82 meccsig kell jól játszani, de azért legyünk őszinték, az utóbbi meccsek teljesítményei alapján bármik lehetnek, csak elégedetlenek nem...

Atomjaira hullott Washington. Caldwell-Pope és Gafford 4–4, Dinwiddie 5 pontot szerzett a kezdőben, Bradley Beal 6/17-es mezőnymutatóval szenvedte el magát 14-ig, a szupercsere Montrezl Harrell pedig összesen 7 egységet tett hozzá a kispadról – mindenki szörnyű volt, akinek húzóemberként kellett volna szerepelnie. A teljesen kiüresített hazaiaknak egy pillanatig sem volt esélyük, a Cleveland minden szempontból lejátszotta őket a pályáról, Wes Unseld Jr. pedig most már kezdi unni a helyzetet: „Hányszor folytattuk már le ugyanezt a beszélgetést a hozzáállásunkról, tartásunkról, energiánkról? Mindig felállunk ebből, ami nagyszerű, de hogyan tartsuk fenn azt az állapotot?” – reagált kérdéssel a mérkőzésre a vezetőedző. Jogos kérdések, a válaszokat viszont neki kell megadnia – holnap mennek Torontóba, ott lehet javítani.

A Wizards legjobb dobói: Avdija 16/9, Beal 14, Neto 13/3
A Cavaliers legjobb dobói: Garland 32/15, Allen 28, Markkanen 15/12

Atlanta Hawks–Philadelphia 76ers 96–98

Óriásit küzdött ezért a Sixers. Most már hosszú ideje szenved a Philadelphia, támadásban abszolút nem találja a ritmust és Joel Embiid visszatérése sem segített ezen, de az akaratra nem lehet panasz és ez ezúttal győzelmet ért egy nagy formában lévő, minőségi csapat otthonában. Maga a meccs rendkívül hullámzóra sikerült, az első negyedet még kilenc ponttal megnyerték a vendégek, aztán a nagyszünetben már az Atlanta vezetett nyolc egységgel, a záró etapban viszont mindent kifacsart magából és a helyzetből Doc Rivers csapata: összesen 9 (!) pontot engedélyezett a Hawksnak a döntő etapban, ez pedig győzelmet ért. Egyszerűen fizikalitásban, agresszivitásban őrölték fel ellenfelüket, óriási védekezéseket bemutatva faragták le a hátrányukat, visszajöttek egálra, de a vezetést csak a legvégén tudták átvenni – 42 másodpercnél Embiid süllyesztett el egy tempót, az volt az első előnyük a második félidő során. A következő védekezésnél Seth Curry lopott labdát és bár a Hawksnak volt még egy dobása a győzelemért, de az kimaradt, így hatalmas csatában egy rendkívül értékes sikert izzadt ki a 76ers. Embiid 28 pontos, 12 lepattanós teljesítményét emeljük ki, illetve Curry is megérdemli ezt a 18 pontjával és 5 gólpasszával, de most alapvetően a hozzáállásuk és a csapatvédekezésük miatt nyertek – most két nap pihenő után két charlotte-i meccsel zárják a túrájukat, ott is nagyon kellene nekik a győzelem.

A végére elfogyott a Hawks. Sokáig úgy tűnt, hogy érvényesítheti a papírformát az esélyesebbnek tartott Atlanta, amely Trae Young (25 pont, 10 gólpassz), John Collins (18 pont, 8 lepattanó) és Danilo Gallinari (18 pont, 8 lepattanó) vezetésével három negyeden keresztül minőségi támadójátékot mutatott be, ám a záró etapban egyszerűen elfogyott a tudomány. Young mondta azt a végén, hogy nyilván voltak olyan dobásaik, amik egyszerűen kijöttek a gyűrűből, pedig be kellett volna dobniuk őket, de összességében le a kalappal a Sixers előtt, mert fizikálisan nőttek föléjük a negyedik negyedben és nekik minden egyes dobásért nagyon meg kellett dolgozni – az utolsó három és fél percben például 0/6-ot dobtak mezőnyből egy eladott labda mellett és az egész negyed során csak három kettesük és három büntetőjük esett be. Tanulniuk kell ebből a vereségből, amely otthon még csak a harmadik volt számukra, legközelebb viszont ők is a Charlotte-tal találkoznak, csak ők otthon.

A Hawks legjobb dobói: Young 25/6, Collins 18/6, Gallinari 18/6
A 76ers legjobb dobói: Embiid 28/3, Curry 18/6, Niang 13/9

Brooklyn Nets–Minnesota Timberwolves 110–105

Nem jött könnyen a Nets sikere. A keleti listavezetőnek kaparnia kellett ezért a győzelemért, hiába nem játszott a vendégeknél Karl-Anthony Towns, így is az utolsó pillanatig nyitott volt a kérdés, hogy ki tudja majd megnyerni a mérkőzést. A Wolves kezdett jobban, majd a Nets a második negyedben „fogott talajt” és vette kezébe az irányítást, de ez nem tartott sokáig, a második félidőben szinte végig fej-fej mellett haladtak a felek, többször vezetett is a Minny és egészen az utolsó percig éles volt a küzdelem. A Wolves aztán utoljára bő négy perccel a vége előtt tudott vezetni, ott Patty Mills triplájával és James Johnson közelijével megfordította a derbit a Brooklyn, majd az utolsó másfél percben nagy védekezéseket mutattak be a hazaiak és végül 11 másodperccel az órán Kevin Durant tempója zárta le az estét – azzal kerültek egy labdán kívülre és onnan már nem lehetett visszaút. Maga Durant egyébként 30 pontot szórt 10 lepattanóval, 6 gólpasszal, 50%-os mezőnymutatóval és 12/13 büntetővel, Mills 23 egységgel zárt, James Harden pedig 15 kiharcolt büntetővel jutott el 20 pontig, 7 lepattanóig és 9 gólpasszig – az utóbbi 17 meccsükből ez volt a 14. győzelmük, stabilan haladnak Kelet élén.

Csak a vége hiányzott. A sérült Towns nélkül is kitett magáért a Minnesota, amelynél Russell, Edwards, Vanderbilt és Reid is jól játszott, csapatszinten nagyon keményen védekeztek és amikor kellett, akkor támadásban is feljebb tudtak kapcsolni. Egyszerűen a befejezés hiányzott, az utolsó öt percben összesen négy pontot tudtak szerezni, ebben a kulcsfontosságú időszakban 1/12-t dobtak mezőnyből két büntető mellett, ez egyszerűen nem férhetett bele – így is volt esélyük még az utolsó fél percben is, de mindent kihagytak, ezért be kellett érniük a vereséggel. Chris Finch vezetőedző nem volt elégedetlen azzal, ahogy játékosai harcoltak, tényleg csak az eredmény hiányzott – hétfőn fogadják az Atlantát, ott lehet majd javítani.

A Nets legjobb dobói: Durant 30, Mills 23/12, Harden 20
A Timberwolves legjobb dobói: Russell 21/9, Edwards 19/3, Reid 19/9

Houston Rockets–Orlando Magic 118–116

Gordon kosarával már ötnél tart a Rockets. Zsinórban tizenöt vereség után vágott bele egy teljesen váratlan győzelmi szériába a Houston, a texasiak pedig most már egymás után ötödször tudtak nyerni, így utolérték a nyugati alsóházat és immár az OKC-t lökték a konferencia utolsó helyére. A mostani meccs során vezettek már 13 ponttal is, de összességében elég hullámzó találkozót vívtak a felek és hiába volt 114–101-es előnyük Woodéknak négy perccel a vége előtt, ezt sem tudták megtartani és az utolsó percben 114–114-nél utolérte őket a Magic. Itt aztán jött Eric Gordon és visszaszerezte a vezetést, majd Mo Bamba zsákolása után megint ő kapta a labdát és 1,6 másodperccel a vége előtt egy betörés után elsüllyesztette a meccsnyerő duplát, ezzel szállította az újabb houstoni győzelmet. A veterán hátvéd élvezte az utolsó percet és élvezi a jelenlegi sorozatukat is, szerinte csapatként összeértek mostanában, ezért tudtak elkezdeni nyerni – holnap este a New Orleanst fogadják, az már azért nehezebb feladat lesz.

Cole Anthonyt dicsérte Jamahl Mosley. A Magic vezetőedzője nagyon örül irányítója remek formájának, hiszen az idei szezonban általában akkor volt esélyük bármire, amikor Anthony jól játszott és ez most is így történt: 26 ponttal, 50%-os mezőnymutatóval és 7 gólpasszal húzta csapatát, de Mosley szerint a hozzáállása, mentalitása teszi igazából jobbá a társait is. A végén fel is tudtak még zárkózni, a kulcsidőszakban három blokkot és három labdaszerzést mutattak be, ezzel kiegyenlítettek, de Gordon rutinból megverte őket egymás után kétszer, így mégis kikaptak – mivel idén nem akarnak ők sok meccset nyerni, ezért ez elfogadható forgatókönyv számukra, a fiatalok fejlődése és egy jó draftcetli számít nekik.

A Rockets legjobb dobói: Gordon 24/12, Wood 20/6, Mathews 16/9
A Magic legjobb dobói: Anthony 26/9, Ross 18/3, F. Wagner 17/6

Dallas Mavericks–New Orleans Pelicans 91–107

Visszavágott a New Orleans. Két napja hazai pályán kapott ki a Dallastól a Pels, de a Mavericks akkor olyan félelmetes dobóformát produkált, hogy várható volt a visszaesés – Willie Green alakulata pedig idegenben vissza is tudott vágni azért a vereségért. A vendégek fegyelmezetten és szigorúan védekeztek a találkozó során és a második félidőben már egyértelműen ellenfelük fölé nőttek, ott mindössze 43 pontot kaptak, viszont dobtak 63-at – a harmadik negyedben fordítottak és meg is léptek, a záró etapban pedig még egyértelműbbé tették a sikerüket. A 2/20-as kezdés (mezőnyből) nem ígért sok jót, de hamar rendezték a soraikat és az említett harmadik negyedben már 68%-kal dobtak, Brandon Ingram (24 pont, 8 lepattanó, 12 gólpassz) lubickolt, összességében 37 kosarukra 30 gólpassz jutott, a lepattanózást is simán nyerték és végül magabiztosan, kérdés nélkül tudtak győzni. Az újonc Herbert Jones szerint tudták, hogy legutóbb mennyi nehéz dobást értékesített a Mavs és azt is, hogy ez most nem így lesz – apróságokon változtattak csak ahhoz a meccshez képest és ez most nagy győzelmet jelentett.

Nincs változás. Ez a meccs leginkább arra adott bizonyítékot, hogy a legutóbbi találkozó egy kifutott este volt a Dallas számára, az akkori közel 70%-os dobóteljesítményből semmi sem volt valós és az idén általában látott szenvedős támadójáték a realitás. Most azért az átlagos önmagukat is alul tudták múlni, Kristaps Porzingis nem lépett pályára, Luka Doncic erőlködött (21 pont, 7/20 mezőnyből, 0/6 tripla, 7 gólpassz, 7 eladott labda), 30% alatt tripláztak, gyengén büntetőztek, a második félidőben már semmilyen ritmusuk, vagy megoldásuk nem volt. Jason Kidd vezetőedző szerint nem történhet meg az, ami történt, vagyis hogy a kihagyott dobások után elkezdték lógatni a fejüket, hiszen megbeszélték előre, hogy mi várható a New Orleanstól és azt is kapták – nem akarták eléggé a győzelmet és ezen változtatniuk kell.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 21, Brunson 16, Kleber 13/12
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 24/3, Valanciunas 14, Jones 13/6, Graham 13/9

Utah Jazz–Boston Celtics 137–130

A Jazz nyerte a dobópárbajt. Védekezni egyik fél sem igazán tudott ezen a találkozón, hol egyik, hol másik csapat talált bele egy-egy extra időszakba támadásban és egy klasszikus dobópárbajt láthattunk ennek eredményeként, amelyből végül a hazaiak jöttek ki jobban. Ennek alapját a szezoncsúcsot jelentp 27 (!) bedobott tripla adta, Mike Conley például 7/7 távoliját küldte a gyűrűbe, Donovan Mitchell 6/14-et, Bojan Bogdanovic 4/7-et és még sorolhatnánk, a kezdőöötös 109 pontot szerzett az este folyamán, egyszerűen félelmetes produkciót nyújtottak. A siker viszont így sem jött könnyen, Robert Williams III kosarai után 113–109-re égtek öt perccel a vége előtt és még négy percnél is a Celtics vezetett 118–116-ra, itt azonban beindult Donovan Mitchell, sorozatban három labdabirtoklást fejezett be jól és szerzett ezekből nyolc pontot, ezzel fordítani tudtak – majd Conley bedobta az utolsó két tripláját és a biztonság kedvéért Mitchell is betalált távolról még egyszer, utoljára. 133–127 után még mindig támadhatott a Celtics és a meccs alakulása miatt nem írhattuk le a vendégeket fél perccel a vége előtt, de a dobásuk kimaradt, Conley pedig nem hibázott a büntetővonalról sem, itt dőlt el a küzdelem – Rudy Gobert szerint óriási siker ez számukra, mert egy nagyon jól játszó ellenfelet tudtak maguk alá gyűrni.

Bánhatja a Boston. Gyakorlatilag idei legjobb teljesítményét nyújtotta a Celtics támadásban, viszont éppen eddigi sikerei záloga, a védekezés hiányzott most – Al Horford szerint ő nem is érti a helyzetet, a Jazz rengeteg nehéz, emberről eldobott triplát küldött a gyűrűbe, nem nagyon tudtak mit tenni. Náluk Jayson Tatum (37 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz) vitte a prímet, de Horford és Dennis Schröder is húsz pont fölé jutott, 52%-kal céloztak mezőnyből, de távolról jóval kevésbé voltak veszélyesek, mint az ellenállhatatlan Jazz – igazából az eladott labdák 20-6-os aránya miatt voltak meccsben egészen a legvégéig, ezzel tudták kompenzálni az „emberi” dobóformájukat. Bánhatják, hogy egy kicsit nem tudtak jobban védekezni, mert így egy szenzációs támadóteljesítményt dobtak ki az ablakon és jelenleg csak kilencedikek Keleten, nagyon kellenének az ilyen győzelmek a rendkívül szoros közelharcban.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 34/18, Conley 29/21, Gobert 18
A Celtics legjobb dobói: Tatum 37/6, Schröder 26/9, Horford 21/9

Golden State Warriors–Phoenix Suns 118–96

Simán vágott vissza a Warriors. A liga két legjobb csapata három napja találkozott Phoenixben és akkor szenzációs védekezéssel a Suns tudott nyerni, most viszont a vendégeknél már az első perctől hiányzott Devin Booker, egy back-to-back második felén léptek pályára, míg a GSW pihentebben és otthon játszhatott. Ez már az első félidőben is látszott, a legutóbb idei leggyengébb teljesítményét nyújtó Steph Curry megsorozta a Phoenixet távolról. de igazán a fordulás után vette kezébe a meccset Steve Kerr csapata és a második félidőben összességében nem adott már esélyt ellenfelének. A harmadik-negyedik negyedet összesen 19 ponttal nyerték a hazaiak, pedig Curry már szinte rá sem nézett a gyűrűre, inkább a többieket dobatta, akik közül jó páran éltek is a lehetőséggel, főleg Gary Payton II, aki 19 pontig jutott. A Warriorsnál végül öten jutottak el legalább 14 egységig, elérték a 30 gólpasszos határt és 19 triplát süllyesztettek el 49%-os hatékonysággal, amelyhez hozzátették a szigorú védekezésüket is – az 51–38-ra megnyert lepattanózás már mindezek következménye. A több jó teljesítmény közül emeljük ki Draymond Greent, aki 9 ponttal, 9 lepattanóval, 9 gólpasszal, 6 labdaszerzéssel és 3 blokkal vette ki a részét a megnyert csúcsrangadóból, vele, Andrew Wigginsszel és a most visszafogottabb Jordan Poole-lal +25-ben volt a GSW – parádés teljesítménnyel vágott vissza a társaság és ezzel a sikerrel vissza is vette a tabella első helyét.

Most ennyi volt a Sunsban. A nehezítő körülmények miatt ezúttal sokkal többet nem várhattunk a Phoenixtől, amely becsülettel küzdött, de ez a Warriors túl jó ahhoz, hogy egy csapat elbírja a fáradtságot és a fő pontszerző hiányát idegenben. Deandre Ayton azért igyekezett (23 pont, 2 blokk), de támadásban minden átütőerőt nélkülöztek most (38%-kal dobtak csak mezőnyből) és a legutóbbi parádés védekezésüket sem tudták megismételni, kétszer egymás után nem voltak képesek lebontani a GSW gépezetét. A két vezetőedző egymás csapatát dicsérte a találkozó után, Steve Kerr hosszú ideig ecsetelte, hogy a Suns a legjobb csapat, Monty Williams pedig nagyjából ugyanezt mondta a Warriorsról – szerinte Curryék most olyan tempót diktáltak, amit ők nem tudtak tartani, míg legutóbb éppen fordított volt a helyzet. A Suns így zsinórban 18 győzelem után kapott ki újra, hétfőn a Spurs ellen lehet új szériát indítani – a gárda fél meccsel van csak a GSW mögött, úgyhogy a párharc folytatódik és karácsonykor, Phoenixben újra egymásnak feszülnek majd.

A Warriors legjobb dobói: Curry 23/18, Wiggins 19/9, Payton II 19/9
A Suns legjobb dobói: Ayton 23, Paul 12, Johnson 12/6

Los Angeles Lakers–Los Angeles Clippers 115–119

A Clippersé a városi derbi. Mindkét csapatnak volt min javítania az utóbbi időszak gondjai, gyenge teljesítményei után, ez pedig ezúttal a Clippersnek sikerült, legalábbis ami az eredményt illeti. Egy rengeteg hibával tarkított, nem túl magas színvonalú meccset vívtak a felek, amely során a LAC egyetlen másodpercig sem volt hátrányban, viszont igazán meglépni sem tudott, a legnagyobb előnye 12 pont volt – szinte végig vezetett Tyronn Lue legénysége, de a Lakers folyamatosan ott lihegett a nyakukban. A végén aztán a jól időzített tripláikkal tudták megőrizni az előnyüket, a második félidőben 17 pontot szerző Luke Kennard back-to-back bombázott be két óriási hármast 110–109 után, már az utolsó percre fordulva, majd hét másodperccel az órán Marcus Morris dobta be saját maga hatodik távoliját iszonyatosan messziről, a palánkot is segítségül hívva – erre már nem jöhetett válasz, ezek a dobások jelentették a Clippers győzelmét. Lue összességében elégedett volt csapatával, szerinte a stratégia nagy részét jól hajtották végre a játékosok és fejben sem inogtak meg, amikor nagyon kellett, akkor mindig tudtak reagálni – igazából ők kontrollálták az eseményeket, csak a Lakers sztárjai mindig megvillantak, így nem dőlt el a küzdelem. Nagyon kellett már nekik egy ilyen önbizalomnövelő siker, ma Sacramentóban tehetnek rá erre még egy lapáttal.

Frusztrált Lakers. LeBron James a karanténból beesve érkezett meg a mérkőzésre, saját bevallása szerint rendkívül frusztrált állapotban, mert közel egy hete nem foghatott labdát a kezébe, kihagyta a legutóbbi meccset, pedig semmilyen koronavírus-tünete nem volt, de kellő számú negatív tesztet kellett produkálnia a pozitív eredmény után. Ő maga nem is játszott rosszul, 23 pontot, 11 lepattanót és 6 gólpasszt jegyzett, de mint mondta, neki sem volt meg az igazi ritmusa és a csapatnak sem, ez pedig további frusztrációt okozott. Ami nem fért bele, az Russell Westbrook passzív meccse (8 dobás, 10 pont, 9 gólpassz), a szokás szerint gyenge, erőtlen, figyelmetlen csapatvédekezés, valamint a hajrában elkövetett hibák – Westbrooknak például volt egy kulcsfontosságú támadóhibája, Davis pedig két olyan büntetőt is elrontott, amellyel egyenlíthettek volna. Az önkritika most is megvolt, ezzel nincs probléma, csak a játék nem javul – eltelt 24 meccs és bár a rotációjuk is össze-vissza változott eddig a hiányzások miatt, de az alapvető problémák ugyanazok...

A Lakers legjobb dobói: Davis 27, James 23/6, Monk 20/12
A Clippers legjobb dobói: Morris 21/18, George 19, Kennard 19/15