Varga Zsolt: A fejlődéshez türelem és alázat szükséges

– Milyen szempontokat vett figyelembe a világbajnokságra utazó keret kijelölésénél?
– A csapat összeállítása mindig soktényezős folyamat – hangsúlyozta a magyar férfi vízilabda-válogatottat irányító Varga Zsolt a kerethirdetés után. – Egyrészt a múltra, a válogatottban eddig nyújtott teljesítményre alapoztam, másrészt figyelembe vettem az elmúlt idényben mutatott játékot a bajnokságban és a nemzetközi porondon egyaránt. Sokat számít az edzéseken tapasztalt hozzáállás, munkamorál is, megelőlegeztem a bizalmat azoknak a fiataloknak, akikben látok fantáziát, hogy a világbajnokságon is letehetik a névjegyüket.

– Voltak olyan játékosok, akikért vérzett a szíve, hogy nem kerültek be a keretbe?
– Sajnáltam a kimaradókat, de mindig vannak fájó döntések, no meg kételyek, hogy biztosan jól választottam-e. Amellett, hogy a megérzéseimre hagyatkoztam, természetesen kikértem a stábtagok véleményét is, hogy valóban a legjobb tizenöt játékos utazzon Fukuokába. Akkor lennék igazán nyugodt, ha tizenhét nevet olvashattam volna fel, sajnos erre nem volt lehetőségem.

– Szerkezeti változást is végrehajtott, ezúttal három helyett két balkezesnek szavazott bizalmat. Miért döntött így?
– Tervben volt, hogy ismét három balkezessel utazunk, nem véletlenül készült velünk Burián Gergely, ám úgy gondoltam, más játékosok ezúttal többet adhatnak hozzá a csapat teljesítményéhez. Beszéltem Gergővel, mondtam neki, hogy folytassa a munkát, mert számítok rá.

– A negyedik helynél alighanem fontosabb volt a mutatott játék a világkupa szuperdöntőjében. Milyen tanulságokkal szolgált a torna?
– Minden mérkőzésen voltak olyan játékelemek, amelyek jól működtek, ezeket szeretnénk összegyúrni a világbajnokságra. A görögök ellen a jó blokkok mellett Vogel Soma a kapuban kimagasló teljesítményt nyújtott, és bár a spanyolok megnehezítették, hogy tiszta lövőhelyzeteket dolgozzunk ki, így is szereztünk bravúros gólokat, az amerikaiak ellen pedig nagyon hatékony volt a támadójátékunk. Fájó, hogy ismét megvertek minket, de ebből csak motivációt kovácsolunk, hogy amikor legközelebb találkozunk velük, már mi örüljünk a végén. Folyamatosan frissítenünk kell a tudásunkat, mert vannak riválisok, amelyek bizonyos tekintetben még előttünk járnak.

– Mely válogatottakra gondol?
– A spanyolra és az olaszra. A videófelvételeknek köszönhetően sokat tanultak tőlünk, időközben elkezdtek építkezni, dinamikus, szervezett játékkal fokozatosan léptek előre. Az emberhátrányos védekezésük kimondottan jó, hiszen összeszokott csapatokról beszélünk, amelyek kikényszerítik, hogy az ellenfelük legrosszabb helyzetben lévő játékosa vállalja el a lövést, a lehető legnagyobb nyomás alatt. Minden rivális verhető, a spanyolokat is sikerült legyőznünk a tavalyi Európa-bajnokságon, de az a célunk, hogy a világversenyeken végig stabilan, magas szinten játsszunk. Azokat az elemeket, amelyeket jobban alkalmaznak a vetélytársak, a saját taktikánkhoz igazítva be kell építeni a repertoárunkba. A fejlődéshez elsősorban türelem és alázat szükséges, látom a hiányosságokat, és továbbra is a munkában hiszek.

– A világbajnokságon már beérhet a munka gyümölcse?
– Remélem, hogy igen, hiszen nemcsak az a célunk, hogy tanuljunk más csapatoktól, hanem az is, hogy idővel jobbak legyünk náluk. Tavaly elkezdődött egy folyamat, amelynek része a fiatal játékosok beépítése, ugyanakkor fontos szem előtt tartanunk a fokozatosság elvét, a túlzott fiatalítás nagy pofonnal járhat. Nem lehet minden támadást és védekezést tökéletesen kivitelezni, ám jó úton járunk, aminek biztosan meglesz az eredménye. Minden csapat nagyon felkészülten és motiváltan érkezik a világbajnokságra, nekünk is az olimpiai kvalifikáció a célunk, de a legfontosabb, hogy lássam az előrelépést a játékban.

– Ha egy hónap múlva ismét beszélgetnénk, mivel lenne elégedett?
– Előremutató a kérdés ahhoz képest, hogy hol tartunk, és mennyi munka áll még előttünk, ám a magyar válogatott szövetségi kapitányaként nem mondhatok mást: világbajnoki címmel és olimpiai kvótával.