Varga Dániel szerint a magyar csapaté a jövő

RÁC BENEDEK BALÁZSRÁC BENEDEK BALÁZS
Vágólapra másolva!
2013.08.06. 10:48
null
Varga (a labdával) úgy érzi, jobban ki tud bontakozni irányító szerepben
Varga Dániel, a világbajnok magyar férfi vízilabda-válogatott csapatkapitánya nem tekinti misztikusnak a felépülését, ugyanakkor úgy érzi, jobban ki tud bontakozni az irányító szerepben. Varga amondó, a riói olimpiáig tartó időszakban nagyon nagy szerep juthat csapatunknak, és saját pályafutásában is ezek az évek jelentik a szakmai csúcsot.

– Hisz a mesékben?
– Igen, mert általában a meséknek van valóságalapjuk.

– Az ön felépülése és visszatérése is mesebeli – főleg, hogy vb-arannyal végződött.

– A meseírók számára ez valóban jó történet, de sohasem tekintettem misztikusnak azt, hogy játszom majd Barcelonában. Mindig is erősen hittem abban, hogy teljesen meggyógyulok, és részese leszek a csapat játékának.

– És részese tudott lenni?
– A lehetőségeimhez képest a maximumot hoztam ki magamból.

A csapatkapitány amondó, a következő években 
meghatározóak leszünk (Fotó: MTI)
A csapatkapitány amondó, a következő években meghatározóak leszünk (Fotó: MTI)

– Csak mert a lelátóról úgy tűnt, hogy érződik a játékán némi meccshiány, kicsit mintha óvatosabb lett volna. Ha teljesen egészséges, még ennél is jobban tud pólózni.
– Magam is gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy esetleg több lövést vállaltam volna el, ha az ujjam tökéletes. De ez nem jelenti azt, hogy a csapat is jobban járt volna úgy. Kissé kényszermegoldás volt, hogy most a védekezésben és a játék szervezésében adtam többet magamból, de azt gondolom, hogy ezzel tudtam a csapatnak a legtöbbet segíteni.

– Hatalmas erőfeszítéseket tett a visszatérésért.
– Azért igyekeztem annyira visszatérni, mert azt gondolom, a riói olimpiáig tartó négy évben a magyar válogatottnak nagyon fontos szerep juthat a világ vízilabdázásában, az én életemben pedig ez a négy év jelenti szakmailag a csúcsot. Abban a korban, meg abban a helyzetben vagyok, hogy a legjobb szakemberek vesznek körül, és a legjobb csapattársakkal játszhatok szeptembertől májusig, valamint a nyári időszakban is.

– Mintha ön is azok közé tartozna, mint Szivós Márton, akiknek jót tett, hogy szabadabban játszhatnak, mint korábban.
– Én is azt gondolom, hogy jobban ki tudok bontakozni az irányító szerepkörben, amelyet egyébként már három éve gyakorolok Rijekában, mert Zoran Roje akkor kitalálta, hogy számomra ez a legmegfelelőbb pozíció. Nagyon örültem, amikor Benedek Tiborral leültem beszélgetni, és azt mondta, hasonló szerepkört képzelt el számomra.

– A sok bekkelés nem hiányzik?
– Az hiányozna, ha egyáltalán nem bekkelnék, de a sok belőle semmiképpen sem hiányzik. Azzal, hogy a meccs második felében, miután az ellenfél centereit alaposan meggyötörtük, bemegyek bekkelni, optimálisan osztjuk be az energiámat, és ez a csapatnak is jót tesz.

– A minap Nagy Viktor kapus arról beszélt, hogy ő most érett meg a nagy feladatra. Önnel is hasonló a helyzet?
– Az ember egész pályafutása egy hosszú érési folyamat, akárcsak az egész élete. Éppen ezért nem mondanám, hogy nincs már miben fejlődnöm, mert ez nem volna igaz. De az biztos, hogy hat-nyolc évvel ezelőtt ezt a szerepkört nem tudtam volna ennyire kiteljesedve ellátni.

– Jól érzékelem, hogy a hit kulcsszerepet játszott a vb-győzelemben?
– Ez a csapat egyik nagy titka.

– Miből merítenek hitet?
– Összetett dolog, sok minden kell hozzá. Minden mindennel összefügg. Annak ellenére, hogy új a csapatunk, ennek a sikernek sok előzménye volt. Az elmúlt négy évben nem értünk el jó eredményeket, új szövetségi kapitányunk lett, kicserélődött a stáb, minden új lett, és ez fontos abból a szempontból, hogy olyan dolgokat csinálunk, amelyek kétezer-tizenháromban kellenek ahhoz, hogy csúcsra érhessünk. A hitnek van egy racionális és egy irracionális mozgatórugója. A hit tulajdonképpen vágy arra, hogy mi legyünk a világ tetején, és hogy mindenkinél jobbak legyünk, másrészről pedig az a magabiztosság van mögötte, amelyet a tökéletes szakmai háttér ad nekünk.

– Benedek Tibor kinevezése óta arról beszélünk, hogy türelmesnek kell lennünk az új csapattal szemben. Gondolta volna, hogy rögtön, már az első nyáron csúcsra érünk?
– Akárcsak a világbajnokság előtt, most is úgy látom, azon a szinten voltunk, hogy a világ élmezőnyébe tartozókat meg tudjuk verni, viszont a középmezőny tagjaitól is ki tudunk kapni. Mindezt a barcelonai vébé is bizonyította. Tényleg azt gondoltam, hogy egytől nyolcig bárhol végezhetünk, és hogy a legfontosabb az, hogy járjuk be azt az utat, amelyet ennek a csapatnak be kell járnia. Éreztem, hogy valamennyi tényező adott ehhez, és azt mondtam, és mondom most is: az a fontos, hogy sikerüljön kihozni magunkból a lehető legtöbbet.

– Hol tartunk az említett úton?
– Nagyon jó úton járunk, de az aranyérem talán még túlzás is, mert ha nem figyelünk, eltorzíthatja azt a képet, amely kellő kritikai érzékkel azért megmutatkozik. Nem játszottunk tökéletesen, nagyon sok téren kell javulnunk, ha jövőre is a legjobbak akarunk lenni. Nagy fegyverünk a hit, az alázat, a mindenen keresztültörni akarás, a kérdőjel nélküli győzelmi vágy. De a játék egyes elemeiben fejlődnünk kell a sikerhez.

MIBEN KELL MÉG FEJLŐDNIE A VÁLOGATOTTNAK? ZAVARJÁK-E VARGÁT A KRITIKÁK? A VÁLASZOKAT ÉS A TELJES INTERJÚT KERESSÉK A KEDDI NEMZETI SPORTBAN VAGY OLVASSÁK EL DIGITÁLIS FORMÁBAN!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik