Angelosz Foszkolosz: Vállaltam a kihívást, kiléptem a komfortzónámból

– Emlékszik még magyar szavakra?
– Jó reggelt! Angelosz vagyok – mutatkozott be már-már tökéletes kiejtéssel a Vasas új görög centere, a 30 éves Angelosz Foszkolosz, majd a hogylétünk felől is magyarul érdeklődött, aztán angolra váltottunk. – Alapvető kifejezéseket ismerek, de lássuk be, elég nehéz a nyelvük… Mindenesetre azon vagyok, hogy folyamatosan bővítsem a szókincsemet.

– Azért is kérdeztem, mert nem először játszik hazánkban: a 2019–2020-as idényt Szegeden töltötte, a következő évadtól a Vasast erősíti. Miként jellemezné a magyar bajnokságot?
– Európa egyik, ha nem a legerősebb ligájáról beszélünk. Szerintem passzol a játékstílusomhoz, mert fizikailag jó felépítésű játékosnak tartom magam, márpedig itt sok a párharc, fontos a megfelelő erőnlét. Nem csupán a fővárosra koncentrálódik a bajnokság, vidéki csapatok is vannak, idegenben különösen vigyáznunk kell velük. Nehéz mérkőzések várnak ránk, de a felkészülés során elvégzett munkát ismerve nincs félnivalónk.

– Hogyan keresték meg az angyalföldiek?
– Elsőként Szlobodan Nikics vezetőedző hívott fel. Vázolta a terveket, elmondta, hogy nagyon szeretnének leigazolni. Képben voltam, ismertem a Vasas eredményeit, láttam, mennyire jól játszott az előző idényben. Hogy mást ne mondjak, a bajnoki döntőben méltó ellenfele volt a Ferencvárosnak, amely a világ egyik legjobb csapata. A Vasas célja, hogy a magyar bajnokságban és az európai kupaporondon egyaránt sikeresen szerepeljen, én pedig a személyiségemből adódóan szeretem az efféle kihívásokat.

– Csaknem egy hónapja gőzerővel készülnek az új idényre. Milyenek a benyomásai?
– Röviden? Minden szép és jó. Budapest gyönyörű város, a keretünk erős, a körülmények nagyszerűek. Hamar egy hullámhosszra kerültünk a csapattársaimmal, olykor közös programokat szervezünk, és a stábtagokkal is jól megértjük egymást. Az alapozás negyedik hetében járunk, együtt haladunk az úton – így egyébként is könnyebb kibírni a megterhelő edzéseket. Szeretnénk megmutatni a tétmérkőzéseken, hogy milyen játékerőt képviselünk.

– Az elmúlt években görög csapatokban szerepelt. Nehezebb idegenlégiósként érvényesülni, mint a hazájában?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy másmilyen próbatételt jelent. A légiósoknak általában több idő kell, hogy alkalmazkodjanak az adott bajnoksághoz – szerencsés helyzetben vagyok, mert már játszottam Magyarországon, így könnyebb felvennem a ritmust. Fontos, hogy az edzők és a helyi játékosok türelemmel forduljanak a külföldiekhez, a Vasasnál ebből a szempontból is nagyon jók a tapasztalataim. Ha így folytatjuk a munkát, nagyszerűen sikerülhet a következő évad – nekem és a csapatnak egyaránt.

– Az előző idényben is kitett magáért, 35 mérkőzésen 58 gólt szerzett az Apollón Szmirniszben. Jól sejtem, hogy érettebb, komplexebb játékossá vált azóta, hogy legutóbb nálunk játszott?
– Igen, a legjobb korban vagyok. Törvényszerű, hogy az ember egyre érettebb lesz az évek során: jobban megérted a tested működését, centerként megtanulod rutinosan kezelni a párharcokat. Sokat fejlődtem és tapasztaltam az elmúlt időszakban, izgatottan várom, hogy a Vasasban is bizonyíthassak. Vállaltam a kihívást, kiléptem a komfortzónámból. Régóta terveztem, hogy ismét légiósnak állok, örülök, hogy az egyik legerősebb magyar csapattól kaptam rá lehetőséget.

– Az előző két kiírásban bajnoki döntőt játszhatott a Vasas, amely a Bajnokok Ligája selejtezőjében a spanyol Sabadell-jel és a német Spandauval került össze. Milyen célokkal vágnak neki az évadnak?
– Fantasztikus lenne, ha ismét a BL-főtáblán szerepelne és a bajnoki döntőben játszana a csapat. Azért dolgozunk, hogy mindegyik ellenfelünknek okozzunk nehézségeket. Szerintem bennünk van, hogy érmet szerezzünk a bajnokságban, de még el sem kezdődött az idény, szóval lépésről lépésre haladunk. Ami a Bajnokok Ligáját illeti, a Sabadell a hazai pálya előnyét élvezi, a Spandau is tapasztalt csapat, mégis úgy vélem, minden azon múlik, hogy milyen formában utazunk a selejtezőtornára. Ha kihozzuk magunkból azt, amire képesek vagyunk, ott leszünk a csoportkörben.