– Minek köszönhető, hogy ennyire magabiztosan játszottak a címvédő horvátok ellen?
– A srácoktól kellene megkérdezni, hogy milyen érzelmekkel ugrottak vízbe, mindenesetre sokat dolgozunk azon, hogy a megfelelő feszültségi állapotban, erős kohézióban játsszanak. A horvátok lendületesen kezdtek, jöttek ránk a magas szorossal, de mi is jól álltunk bele a meccsbe, fokozatosan elléptünk tőlük. Nagyon fontos volt, hogy amikor két gólra zárkóztak, megállítottuk őket – a végére már érezték, hogy nem tudnak megverni minket.
– Hogyan tudtak reagálni, amikor az ellenfél elkezdett kapaszkodni?
– Azt kértem a játékosoktól a félidőben, hogy úgy kezdjék a harmadik negyedet, mintha nulla nulla lenne az állás. A negyedik negyed előtt ugyanezt mondtam nekik, örülök, hogy megmaradt az a fegyelmezett védekezés, amire előtte ráéreztünk. A horvát válogatott a legkomplettebb csapat a mezőnyben, és ezt nem csak én gondolom így, szóval nagy fegyvertény, hogy túljutottunk rajta.
– Mit jelent ez a győzelem a csapatnak?
– Nagyon büszke vagyok a fiúkra, hosszú út áll mögöttünk, sokat is változott a csapat az elmúlt időszakban. Abban, ahol tartunk, nagy szerepe van a szeretetnek, fontos, hogy együtt találunk megoldásokat az esetleges problémákra. Különböző egyéniségek alkotják a csapatot, mégis nyitottak arra, hogy a lehető legjobban működjünk együtt.