Manhercz Krisztián: Egyelőre az út elején vagyunk

Az ismert mondás szerint minden jó, ha a vége jó – ezzel szemben a bukaresti világkupa-selejtezőn éppen a vége nem volt jó, minden más viszont igen. Férfi vízilabda-válogatottunk kétszer két nap leforgása alatt ízelítőt adott az élmezőnynek a fiatalos, lendületes, vagány játékból: a spanyolok elleni győzelemmel kezdtünk, a franciák ellen lerendeztük a „mumuskérdést”, majd a negyeddöntőben a grúzokat, az elődöntőben a görögöket vertük meg tükörsimán.

És ez nem amolyan barokkos túlzás, aki látta, tanúsíthatja, a szinte komplett görög válogatottnak esélye sem volt az olimpikont csak „nyomokban tartalmazó” magyarral szemben. Ilyen előzmények után alighanem megbocsátható, hogy a továbbjutás szempontjából már tét nélküli döntőben nem az igazi arcát mutatta Varga Zsolt együttese, amely nagy különbséggel kapott ki a spanyoloktól, de hát a vereségekből lehet a legtöbbet tanulni. A megfiatalított együttes ugyanis a fejlődés útját járja, a bukaresti torna ebből a szempontból is elérte a célját.

„Az előző hat nap tükrében már mindenki mást várt az utolsó bukaresti mérkőzésünktől, mint a selejtező előtt – mondta Manhercz Krisztián, aki csapatkapitányként vezérszerepet vállalt. – Megmutattuk, milyen teljesítményre vagyunk képesek, ha odafigyelünk a védekezésre, elöl pedig türelmesen játszunk, viszont arra is láttunk példát, hogy mi történik, amikor megakadunk. Ahogy a görögök elleni tízgólos győzelmet, a döntő első három negyedében kidomborodó különbséget sem tartom reálisnak – az összképpel elégedettek lehetünk. Egyénileg és csapatként is tudtunk építkezni a bukaresti szereplésünkből, remélhetőleg hosszú távon érmeket kovácsolunk a tapasztalatokból.”

Mivel férfiválogatottunk a legjobb hat között végzett a divízió 1-es selejtezőtornán, részt vehet a vk-sorozat nyolcas döntőjében, amelyet április közepén rendeznek meg Monte­negróban – a mezőnyben a legjobbak mellett két divízió 2-es csapattal. Aztán jöhet a klubidény hajrája, majd kezdődhet a felkészülés a szingapúri világbajnokságra, de addig még bőven van teendő.

„A fejlődés hosszú folyamat, semmi sem fekete vagy fehér – hangsúlyozta a 27 éves Manhercz. – Vannak olyan elemei a játéknak, amelyek már nagyon jól működnek, de akadnak olyanok is, amelyeken rengeteget kell dolgoznunk. Egyelőre az út elején vagyunk, a következő állomás a világkupadöntő, addig sok mindenben szeretnénk előrelépni.”

A hozzáállásra tehát nem lehet panasz, Bukarestben a játékra és az eredményességre sem lehetett – csak így tovább!