Rutin és vagányság – Patai Gergely jegyzete

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert bár izgatottan várjuk férfi vízilabda-válogatottunk világbajnoki szereplését, izgulnunk már nem kell a kvóta miatt – meghagyjuk azt a szerbeknek, az olaszoknak, a horvátoknak és a montenegróiaknak. Nemhiába, féljenek csak az ellenfelek! Persze nem Fortunának kell megköszönnünk, hogy az olimpia szempontjából páholyból várhatjuk a vébét, hanem a fukuokai hősöknek, akik tíz év után ismét világbajnoki címet szereztek a magyar vízilabdának, és akik közül tizenketten ott vannak a Dohába utazó csapatban.

Nyolcan már január első felében gőzerővel készültek Nyéki Balázs vezetésével, négyen pedig a horvátországi Európa-bajnokságon tolták a negyedik helyen végző válogatott szekerét. Zalánki Gergő minden létező szavazáson a múlt év legjobb játékosa lett, Varga Dénes pályafutása tizedik világbajnokságára utazhat, és ha a legjobb forgatókönyv valósul meg, Vámos Márton is háromszoros vb-győztes lehet. Régóta tudjuk, hogy mire képesek, ezúttal is sokat érhet a rutinjuk.

Sorolhatnám még a világklasszisokat, de engedelmükkel inkább a három vb-újoncról értekeznék hosszabban. Elvégre őket (még) kevésbé ismeri a közvélemény, és remélhetőleg a riválisok sem készülnek belőlük úgy, mint a „nagyokból” – aztán majd néznek, amikor Kovács Péter szorításában kell gólt lőniük Bányai Márknak, mert Tátrai Dávid elemi erejű átlövéseivel már tetemes hátrányba kerültek.

Mindhárman kiváló játékosok, és ami hasonlóan fontos, nagyszerű sportemberek. Fontos, mert gyorsan kellett beilleszkedniük a jól működő gépezetbe, és hamar fel is vették a ritmust – csendben, alázattal dolgoztak. Ha a Szolnoki Dózsa kapusának, Bányai Márknak egy éve azt mondják, hogy az Európa-bajnokság után a világbajnokságon is lehetőséget kap, bizonyára jót nevetett volna, a BVSC U20-as világbajnoka, Tátrai Dávid pedig tényleg a közelmúltban robbant be a felnőttmezőnybe. Klubtársa, a főállásban center, de olykor bekkelő Kovács Péter saját bevallása szerint „nyaralást” tervezett erre az időszakra – annyira azért nem bánta, hogy át kellett szerveznie a programját.

Naná, hogy nem bánta, hiszen csapattársai­hoz hasonlóan mindent a vízilabdának, a válogatottnak, no meg a munkának rendel alá. Utóbbi a Varga Zsolt-érában eddig rendszerint sikerrel párosult, és minden esély megvan rá, hogy a dohai világbajnokságon, címvédőként is így történjen. A szakmai stáb már ismeri a receptet, amelynek a rutin fontos összetevője, de szükség lesz egy csipetnyi vagányságra is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!