VÍZILABDA
VIZES VB, SZINGAPÚR
FÉRFIAK
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
B-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–Ausztrália 18–6 (5–1, 4–0, 3–2, 6–3)
Szingapúr, 350 néző. Vezette: Franulovic (horvát), Margeta (szlovén)
MAGYARORSZÁG: CSOMA – Manhercz K. 1, Vigvári Vendel 1, ANGYAL 2, KOVÁCS P. 2, Jansik Sz. 1, Burián 2. Csere: Fekete G. 2, Molnár E. 1, VIGVÁRI VINCE 2, VÁMOS 3, Nagy Ádám 1, Vismeg Zs. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
AUSZTRÁLIA: Porter – Berehulak 1, Maksimovic 1, Negus, Lambie, Mercep, Power 1. Csere: Barker (kapus), Byrnes, Nangle, GRGUREVIC 3, McJannett, Glanznig, Putt. Szövetségi kapitány: Tim Hamill
Emberelőny-kihasználás: 10/4, ill. 15/3
Gól – ötméteresből: 2/1, ill. 1/0
Kipontozódott: Negus (20. p.)
Kiállítva (végleg, cserével): Byrnes (21. p.)
Varga Zsolt: – Felkészültünk az ausztrálokból, órákat videóztunk, hogy a lehető legjobban semlegesítsük őket. A hat a hat elleni játékban folyamatosan erőltették a párharcokat, de visszafelé gyorsabbak voltunk, így nehezebben nyertek területet. Jól működtek a zárások, az emberhátrányos védekezésünk is tetszett, a helyükön voltak a blokkok.
Tim Hamill: – Csalódott vagyok a teljesítményünk miatt. Felkészülten érkeztünk a világbajnokságra, mégis lehangoló játékot mutattunk, nem úgy teljesítettünk, ahogy szerettünk volna. Elpazaroltuk az emberelőnyeinket, ilyen gyenge mutatóval egyetlen csapatot sem lehet legyőzni, nemhogy a nagyon erős magyar válogatottat.
A csoport másik meccsén
Spanyolország–Japán 22–16 (5–3, 6–2, 5–4, 6–7)
ÖSSZEFOGLALÓ
Azért van előnye is, hogy a szingapúri létesítményekben elviselhetetlenül fújják a hideg levegőt: úgy lobogtak a zászlók az uszoda lelátóján, mintha szélvihar tombolt volna. Másfél napot kellett várni a meccshangulatra a vizes világbajnokság pólótornáján, de megérte: a magyar és az ausztrál szurkolók kisebb hangorkánnal fogadták kedvenceiket a bemutatásnál. Jansik Szilárd ki is intett a közönségnek, mielőtt felhúzta álarcát, amelyre elővigyázatosságból van szüksége, ám az ellenfelek elrettentésére is kiválóan alkalmas.
Az sem jön rosszul, ha Angyal Dániel rögtön a meccs elején átlövi a zónát: ahogy több felkészülési mérkőzésen, a világbajnokság nyitányán is a rutinos bekk adta meg a kezdőlökést. Az ausztrálok azonnal elővették a híres-neves kétcenteres játékukat, hogy helyet csináljanak a lövőiknek, de hiába egyenlített Nathan Power, a félidőből hátralévő tizenöt percben Csoma Kristóf uralta a terepet. A magyar kapus dolgát megkönnyítette, hogy a mezőnyben egymást érték a labdaszerzések, a bejátszásokra és a külső körre is fokozottan ügyeltünk, pedig a fizikailag erős ausztrálok „csíptek, rúgtak”, alaposan megdolgoztatták a bekkjeinket.
A kivédekezett emberhátrányok elöl kamatoztak: előbb Fekete Gergő villant meg, majd Vámos Mártont indította Csoma, és bár elsőre még visszaértek az ausztrálok, balkezes klasszisunk nem hagyta annyiban a dolgot. A létszámfölényes helyzeteket kihasználva már az első negyedben kinyílt az olló, Vigvári Vendel villámgyors lövése után gyakorlatilag eldőlt a meccs, még ha az új szabályok miatt általában óvatosan is bánunk ezzel a kijelentéssel.
Ezúttal viszont tényleg nem volt okunk az aggodalomra, elvégre a magyar válogatott nagy tempót diktált és rendkívül hatékonyan játszott támadásban, vagyis az történt a vízben, amit a mieink akartak. Nagy Ádám álompasszából Jansik a dudaszó pillanatában harcolt ki ötméterest, amelyet Tim Porter bravúrral védett, majd annak rendje és módja szerint hergelte magát, ám a váratlan villanásokra a második negyedben sem talált ellenszert. Pedig mindent megpróbáltak az ausztrálok: előfordult, hogy csak az egyik centerük, Angus Lambie úszott be középre, de hiába vetette be minden rutinját, Nagy Ádám szorításában nehezen tudott érvényesülni.
A helyi lemezlovas nagyon ért az időzítéshez: miután Nagy Ádám újabb varázslatos átadását Vigvári Vince könyörtelenül bevágta, Lady Gaga Abracadabra című slágere szólt az uszodában. Mi meg közben dörzsöltük a szemünket: Molnár Erik labdát szerzett, két húzásból helyzetbe kerültünk, Burián Gergely pedig nem hibázott – 7–1-re vezettünk, amikor időt kértek az ausztrálok. Nem sokra mentek vele, mert újfent elsült Vámos balosa, hátul pedig továbbra is jól zárt a magyar retesz, rendszerint kiszorított szögből kellett volna érvényesülnie a riválisnak.
Mondhatni, semmit sem bízott a véletlenre Varga Zsolt együttese, amely kényelmes, nyolcgólos előnyben volt a nagyszünetben. A „sötét ló” ezúttal nem vágtázott, de még csak nem is ügetett, ami elsősorban a fegyelmezett védekezésünk, no meg Csoma Kristóf érdeme – a vb-újonc kapus fogott, mint a festék. Az ausztrálok a harmadik negyed közepén megtörték a hosszú gólcsendjüket, ám mielőtt felcsillant volna előttük a leghalványabb reménysugár, két meghatározó játékosuknak is véget ért a mérkőzés.
A második félidőben már a küzdelem dominált, de azért látványos megoldásból sem volt hiány: Csoma például ötméterest védett, majd az ellentámadásból Vámos fűzte be az oktatófilmet. Molnár Erik csavargóljánál és Kovács Péter húzásainál is felhördült a közönség – talán csak a két ausztrál bekknek nem tetszettek az egyébként parádés megoldások, pedig ők látták a legközelebbről…
Ekkor már tíz góllal vezettünk, és bár a rivális is meg-megtalálta a réseket, a fegyelmezettségéből nem sokat veszített a magyar csapat. A lelkesedéséből sem, márpedig talán ez a legfontosabb: a kiütéses, 18–6-os győzelem és a lendületes, erőtől duzzadó játék olyan alapot adhat a folytatásra, amelyre bátran lehet építeni.