Betlehem Dávid annyira elfáradt a vb-ezüst után, hogy kiesett neki néhány pillanat

„Nagyon boldog vagyok! – kezdte a Nemzeti Sportnak adott interjúját az éremátadót követően Betlehem Dávid. – Nem azért jöttem ide, hogy kilencedik meg hatodik legyek, bizonyítani akartam, mert jó formában érzem magam. Túlléptem a történteken, és mentem, amíg csak bírtam – olyannyira elfáradtam, hogy a verseny után kiesett néhány pillanat. Úgy álltam oda a rajthoz, hogy ha erősebben és gyorsabban is kell úszni, mégiscsak egyszerűbb egyedül vagy valakinek a lábvizén tempózni, mint a bolyban verekedni. A döntőben Florian Wellbrock partner volt abban, hogy csatázzunk, beengedett maga mellé, sportszerűen versenyeztünk egymással. Látszott, hogy mi vagyunk a leggyorsabbak, nem legyilkoltuk a mezőnyt, hanem az úszástudásunkat érvényesítettük. Legközelebb persze őt is szeretném megverni.”

„A rajtoknál igyekeztem kimaradni a tömörülésből, emellett arra is próbáltam figyelni, hogy maradjon erőm a végére, mert továbbra is nagyon meleg a víz, ami sokat kivesz belőlem – fogalmazott Rasovszky Kristóf. – Hajráznom kellett azért, hogy bejussak a döntőbe, örülök, hogy ott voltam és még előrébb is végeztem, mint az ezer méteres etapban. Jó lett volna az első két forduló után felkapaszkodni a negyedik helyre, de a végén nem volt meg az ehhez szükséges tempóm, akik megelőztek, valamivel jobbak voltak. A lényeg, hogy tettünk egy lépést előre az előző két versenynaphoz képest, váltóban pedig megpróbálunk dobogóra állni a magyar csapattal. Egyetlen kört kell még végigúsznom úgy, ahogy csak bírom – meglátjuk, mire lesz elég.”