Triatlon: Kropkó Márton sikeres évvel hangolt az U23-as korosztályra
Az elmúlt években is a korosztálya legjobbjai közé tartozott hazai porondon a 2005-ös születésű triatlonos, Kropkó Márton, aki a válogatott alapembereként számos világversenyt megjárt, mondhatni, rutinos versenyző vált belőle a nemzetközi porondon, a legsikeresebb éve azonban a 2024-es lett.
Idén, juniorként az utolsó évében beérett az eddig elvégzett munka, a korosztály Európa-bajnokságán bronzérmet szerzett, később pedig, az idény célversenyének számító világbajnokságon hatodikként ért célba –
mindkettő a legjobb magyar fiúeredmény volt a kategóriában.
Nagy eredmények ezek, főleg, hogy a felkészülés korántsem volt gördülékeny a triatlonos családból (édesapja a sportági legenda, 51-szeres Ironman Kropkó Péter, édesanyja a szintén korábbi válogatott Kropkó Andrea, nővére az Európa Játékok-bronzérmes Kropkó Márta, ráadásul a fiatalabb testvérei, Jázmin és Ábel is egyre szebb eredményeket érnek el) származó sportlónak.
„Már a január is szenvedősen kezdődött, fájt a medencecsontom, nem is sikerültek a várakozásom szerint az év első versenyei. A márciusi, Quarteirában megrendezett junior Európa-kupán gyomorproblémák hátráltattak, messze jártam a legjobbamtól, májusban pedig összeszedtem egy komolyabb sérülést, ami az egész nyaramat végigkísérte. A junior Eb előtt pár héttel kezdtem el futást terhelni, hogy azért ebben a számban is legyen erőnlétem – emlékszik vissza Kropkó Márton az év első felére. – Minden megméretésnek egy bizonyos tervvel, taktikával futunk neki, ami a junior Eb-n száz százalékban bejött;
nagyon büszke vagyok arra a versenyre, az eddigi legszebb eredményem.
Viszont a vébén elért hatodik helyet ugyanarra a polcra tenném, csak más szempontok miatt. Az Eb-t követően újra fájdalmaim voltak, de sikerült visszaállni a spanyolországi világbajnokságig, amely borzasztó nehéz volt, szinte minden kedvezőtlenül alakult menet közben. Ami a legboldogabbá tesz, hogy a legjobb futókkal tudtam tartani a lépést, talán még magamat is megleptem ezzel.”
A fiatal jövőre már az U23-as mezőnyhöz tartozik majd, amelyben nővére, Márta is segíthet majd a „beilleszkedésben”.
„Azt hallottam, hogy a kerékpározásban a legnehezebb az átállás.
Én leszek a zöldfülű, nekem kell majd alkalmazkodnom, ami biztosan megterhelő lesz az első egy-két évben,
de igyekszem minél hamarabb felvenni a ritmust. Mártival félszavakból is megértjük egymást, remekül összedolgozunk, ami az edzéseket is megkönnyíti. A versenyek előtt általában egy szobában vagyunk, és mivel – főleg régebben – sokat stresszeltem, sőt sokszor gyomorgörcsöm is volt, így sokat jelent, hogy ott vagyunk egymásnak. Bevett szokásunk a közös zenehallgatás, a rapműfaj mindkettőnknek kedvence, emellett a telefonos játékok és a tévézés is elterelni a figyelmemet. Bármit meg tudunk beszélni egymással.”
