Pap Ferenc: Az a célom, hogy a szenvedélyem átragadjon a gyerekekre
A díjat 2024-től havonta ítélik oda és negyedévente adják át, most a második három hónap kitüntetettje kapta meg azt: Bakosi Béláné Szenczi Erika atléta-, Pap Ferenc birkózó- és Puskás Jenő tornászedző. Az elismerés mellé 250 ezer forint pénzjutalom is jár. A díjazottak közül ezúttal Pap Ferenc birkózóedzővel beszélgettünk, aki 1996-ban, Cegléden – korábbi edzője, Fábián Pál biztatására – vágott bele a tréneri pályába, és azóta is a CVSE-ben tevékenykedik, méghozzá öccsével, Attilával egyetemben.
Pap Ferenc a legkisebbek mellett, egy kezdő csoport élén kezdte, és mindjárt az elején egy nagyon ígéretes gyerekekből álló csoportot fogott ki, amelynek mások mellett tagja volt
a későbbi olimpiai bajnok Lőrincz Tamás is.
Ahogy idősödtek a tanítványai, sorban nyerték a korosztályos magyar bajnoki címeket, valamint idővel a válogatottba is mind többen bekerültek, és képviselték a magyar színeket a különböző utánpótlás-világversenyeken.
Az igazán nagy áttörést aztán a 2006-os esztendő hozta el, amikor Lőrincz Tamás a junior-vb-n és az Eb-n is bronzérmes lett, mi több, ugyanebben az évben mindössze 19 évesen, vagyis juniorkorúként bravúros teljesítménnyel felnőtt Európa-bajnoki címet szerzett.
Szerencsésnek tartom magam, mert ha az edzői pályám legelején nem a Lőrincz Tamás fémjelezte csoporttal találkozom, köztük jó pár rendkívül ügyes és alázatos gyerekkel, akkor lehet kis idő múlva felhagytam volna az edzősködéssel.
Végül nem így lett, az öcsémmel mindketten ott ragadtunk, és azóta is ennek a hivatásnak élünk. Alapvetően nincs konkrét recept a sikerre. A nézetem szerint a kitartás, a szorgalom és az elhivatottság a három legfontosabb tényező a sikerhez mind versenyzőként, mind pedig edzőként.
Igyekszem minden nap szívvel-lélekkel végezni a dolgomat úgy, hogy a lelkesedésem, a szenvedélyem átragadjon a gyerekekre.
Legismertebb tanítványai a már említett, olimpiai, világ- és Európa-bajnok Lőrincz Tamás, illetve testvére, az olimpiai és vb-ezüstérmes, Eb-győztes Lőrincz Viktor, akinek szintén nevelőedzője volt.
A klubjában jelenleg nagyjából 100 fiatallal foglalkozik, a legkisebbektől egészen a felnőtt versenyzőkig bezárólag.
Büszke vagyok rá, hogy olyan tanítványokkal foglalkozhattam, akik később felértek a csúcsra,
és szép eredményeket értek el. Az öcsémmel és edzőkollégámmal, Attilával abban reménykedünk, hogy a mostani versenyzőink között is vannak olyanok, akik majd Lőrincz Tamáshoz hasonlóan világraszóló sikerek elérésére lesznek képesek. Ezért dolgozunk. A kezdetekhez képest az évtizedek alatt mára sokat változtak a gyerekek. Manapság egyre nehezebb a fiatalokkal megszerettetni a birkózást, és hosszú távon is benntartani őket a sportágban, de próbálunk mindig megújulni, alkalmazkodni, és megtalálni velük a közös hangot, kiépíteni a bizalmi viszonyt.”
Az olimpiai bajnok Lőrincz Tamás 1996-ban, 10 évesen került Pap Ferenc csoportjába.
„Rengeteg fantasztikus közös élményben volt részünk. Kiskölyökként egyszer rövid időre abbahagytam a birkózást, majd amikor Fábián Pál unszolására újrakezdtem, megérkezett a ceglédi klubhoz egy fiatal edzőtestvérpár, Pap Ferenc és Pap Attila – emlékezett vissza Lőrincz a kezdeti évekre. – Gyakorlatilag az első pillanattól megvolt köztünk a kémia, és
az a jó hangulat és szellemiség, amit Frici és Attila képviselt, nagy szerepet játszott abban, hogy végérvényesen ott ragadtam a birkózóteremben,
és kitartottam a sportág mellett. Félszavakból megértettük egymást, nagyon szerettem velük edzésekre és versenyekre járni, mert garantált volt a nevetés és a vidámság, illetve a közösségépítésben is élen jártak. A későbbiekben is mindvégig segítettek az utamon. Kiváló alapokat kaptam tőlük, amelyekre utána tudtam építeni a Mr. Tus birkózóiskolában is, amikor tizenötévesen felkerültem Budapestre.
Nemcsak jó szakemberek, hanem remek pedagógusok is. Tényleg elmondhatatlanul sokat köszönhetek nekik!
(Kiemelt képen: Pap Ferenc)
