KOVÁCS ERIKA
KOVÁCS ERIKA
2021.09.11 07:03 Frissítve: 2021.09.11 23:23

Egerszegi Krisztina: Minden gyerek tanuljon meg úszni!

Hétfőn indul az Úszó Nemzet Program tesztüzeme: a kijelölt helyszíneken Egerszegi Krisztina is feltűnik a következő hónapokban.

Egerszegi Krisztina (Fotók: Tumbász Hédi)

 

– Egerszegi Krisztina az Úszó Nemzet Program nagykövete – kissé hihetetlen a hír, hiszen visszavonulása óta ritkán vállal feladatot, tesz eleget felkérésnek. Ki és mi győzte meg, miért szánta rá magát a szerepvállalásra?
– Három éve kezdődött minden – kezdett bele a történetbe az ötszörös olimpiai bajnok úszó, Egerszegi Krisztina. – Akkor született meg az Úszó Nemzet Program ötlete, s erről tájékoztatott Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke, ahogyan utána is a folyamat minden pillanatáról. Sándor nagyon szerette volna, ha a program mellé állok, én viszont időt kértem. Maga az ötlet, a program nagyon tetszett, de voltak kételyeim, és szeretem, ha nem kell megjelennem.

– Ezt megtanultuk.
– Ezen továbbra sem akarok változtatni, nem az a típus vagyok, aki imádja, ha írnak róla.

– Azért arra kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan tudja majd tartani az Úszó Nemzet Program nagyköveteként, arcaként.
– Nagyon szívesen elmegyek a helyszínekre, az uszodákba, és ott szívesen el is mondom, miért találom jónak a programot, de másfajta szerepet nem vállalok, és ezt mondtam is, amikor idén januárban végül igent mondtam.

SZÜLŐKÉNT SZÜLETETT MEG BENNE AZ ELHATÁROZÁS

– Azt mondja, sokáig viaskodott: mi döntött az igen mellett?
– Nem a program miatt hezitáltam, mert az tetszett, és leginkább azért, mert nagyon sok olyan gyerek van, aki nem jut el uszodába – egész egyszerűen azért, mert nem teheti meg, mert nincs rá lehetősége. A program nagyon jó: sokan és sokat dolgoztak rajta több éven keresztül, hogy minden egyes részlet összeálljon, hogy minél tökéletesebb legyen. Nem elhanyagolható az sem, hogy arról a sportágról beszélünk, amelyik a legközelebb áll hozzám, amelyiknek sokat köszönhetek, amelyik a szívem csücske, ráadásul a szakmai hátteret két kiváló szakember, Tóth Ákos és Kiss Miklós adja, és Wladár Sándornak szintén szívügye a program.

– Az úszószövetség elnökének nevét már másodszor említi.
– Mert fontos a program, de fontos az is, ki áll mögötte, mellette. A szövetségen belül és mellett is sokan dolgoznak rajta, és szerintem elnök úr személyében olyan ember képviseli ezt a projektet, aki szívvel-lélekkel dolgozik a sikeréért. Bennük, benne bátran megbízhatok.

– Korábbi úszóként, netán szülőként hozta meg döntését, és lépett valamelyest előtérbe?
– Nem titok, hogy a szerepvállalásom kapcsán már beszélgettünk korábban is, akkor is rákérdezett a miértre – mostanra megvan a válaszom is: szülőként született meg bennem a döntés. Úgy vélem, minden olyan tudás, amely megszerezhető, a gyerekeink hasznára válik, hiszen többek lesznek vele és általa. Az én gyermekeim már felnőttek, de szülő maradok, míg élek, és ez a gondolkodásmód igencsak meghatározta az elmúlt éveimet. Az Úszó Nemzet Programnak nem az a lényege, hogy abból, aki részt vesz benne, versenyúszó legyen, itt nem ez a cél – sokkal inkább az, hogy megismerkedjenek és megbarátkozzanak a vízzel, hogy ne féljenek tőle, hogy megszeressék. Tudjuk mindannyian, attól, amit nem ismerünk, sokszor félünk, a félelem pedig sok minden mást blokkol bennünk, az életünkben, a mindennapjainkban. Engem is azért írattak be úszni a szüleim, hogy ha vízpart mellett nyaralunk, ne legyen semmi gond, s nem azért, hogy később élsportoló váljék belőlem. Fontos, hogy mindenki megtanuljon úszni, az úszás pedig majd' minden sportág alapját jelenti.

– Ha jó a program, ha garanciát jelentenek önnek az említett emberek, ha tisztázta, hogy továbbra sem szeretne a reflektorfénybe kilépni, mi okozta az igazi dilemmát?
– Leginkább az, hogy a program sikeressége az oktatókon múlik, hogy ők hogyan állnak mindehhez. Nagy a felelősség rajtuk, és a program kitalálóin is amiatt, hogy elegendő oktatót találjanak – olyanokat, akik tényleg azért vállalják a feladatot, hogy megszerettessék a gyerekekkel a vizet. Nem ismerem őket, magamat viszont igen: tudom, ha csinálok valamit, odateszem magam, és ezt várom el másoktól is. Nagyon bízom benne, hogy olyanok jelentkeznek oktatónak, akik magukénak érzik a programot, akik nemcsak levezényelni akarják a foglalkozásokat, hanem tenni akarnak. Hiszek benne, hogy így lesz, mert, és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, a program tényleg nagyon jó: elsősorban nem azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei megtehetik, hogy fizetnek az oktatásért, s akiknek a lakóhelyük közelében van uszoda, sokkal inkább azoknak, akiknek egyébként nem lenne erre lehetőségük. Azt nem állítom, hogy a program résztvevőiből úszók lesznek, hiszen ahhoz a heti egy alkalom kevés, de nem is ez a lényeg elsősorban, én legalábbis nem ezt tartom fontosnak, hanem amit már korábban is mondtam, hogy a gyerekek megbarátkozzanak a vízzel – ha ez megtörténik, sokkal több lehetőség áll előttük.

NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

NEM CSAK A REFLEKTORFÉNYBEN LEHET PÉLDÁT MUTATNI

– A felelősségről beszélt az imént, viszont az olimpiai bajnokokon is van felelősség.
– Igen, sokan mondogatják ezt, de visszakanyarodva a korábbi felvetéséhez: nem hiszem, hogy ennek csak a reflektorfényben lehet megfelelni. Én szeretek beszélni és beszélgetni is, szeretem meghallgatni a másikat, csak nyilatkozni, szerepelni nem szeretek. Akkor sem szerettem, amikor úsztam, viszont mivel élsportoló voltam, úgy éreztem, ez kötelességem. Amikor visszavonultam, belém is hasított: de jó, mostantól nem kell megjelenni. Nem vitatom, hogy egy olimpiai bajnoknak példát kell mutatnia a fiataloknak, ám azt hiszem, én ezt úszóként megtettem – annál többet nem tudok mutatni... Sok-sok kiváló aktív sportolónk van, ez az ő feladatuk.

 
Egymásra találtak – Kovács Erika jegyzete

– Egyébként amikor visszavonult, meg sem fordult a fejében, hogy edzőként dolgozzon tovább?
– Az nem, azon viszont elgondolkoztam, hogy esetleg kicsikkel szívesen foglalkoznék – végül másként alakult az életem. De az úszást mindig is szerettem, fontosnak is tartottam, hogy mindhárom gyerekem tanuljon meg jól úszni, azt viszont nem terveztem, hogy a sport­ágon belül bármilyen feladatot ellátok. Az úszószövetségben sincsenek ilyen irányú terveim, továbbra sem érzem, hogy szeretnék effajta szerepet vállalni.

– Azt viszont szinte biztosan kijelenthetjük már most, a tesztüzemmód elindulása előtt néhány nappal, hogy a személye miatt többen jelentkeznek majd a programra.
– A program sikeressége nem rajtam múlik, hanem ahogy mondtam, az oktatókon, akik a gyerekekkel foglalkoznak, a buszsofőrökön, akik szállítják őket, és a helyi koordinátorokon, akik szervezik, kezükben tartják a dolgokat. A program létrejötte sok ember felelősségteljes munkájának az eredménye, hogy mindez a gyakorlatban is működjön, ahhoz szintén sok ember felelősségteljes munkája kell. Olyan emberekre van szükségünk, akik szívvel-lélekkel dolgoznak, akik valóban azt adják át a gyerekeknek, amit át kell adniuk. Olyan oktatók kellenek, akik figyelnek a gyerekekre, hiszen amelyik módszer beválik az egyiknél, a másiknál nem biztos.

– Akkor másként fogalmazok: a program, bár valóban nagyon jónak tűnik, igazán hangsúlyossá azzal válik, hogy Egerszegi Krisztina a nagykövete.
– Örülök, ha ez így van. Akik tudomást szereztek a szerepvállalásomról, mondogatták is, hogy én vagyok a hívószó. Szerintem nem – a hatéves gyerekeknek legalábbis biztosan nem. A szüleiknek talán.

 

KORÁBBAN ELŐFORDULT, HOGY ÚSZOTT ÁLMÁBAN

– Újra előtérbe kerül tehát életében az úszás – egyébként álmodik még a versenyekkel, pályafutása egy-egy fontos pillanatával?
– Korábban, évekkel ezelőtt gyakran előfordult: álmaimban Kiss László, az edzőm rendre olyan feladatokat sorolt, amilyeneket a pályafutásom során nem is kaptam. Ilyenkor az ébredés után mindig jólesett megállapítani, hogy már nem úszom, valahogy így: de hát én már abbahagytam!

– Mi lesz a feladata az Úszó Nemzet Program hamarosan induló teszt­üzemmódja során?
– Ha elindul a tesztprogram, szívesen meglátogatom a gyerekeket, ott leszek a helyszíneken, mert érdekel, hogyan folyik az oktatás. Mivel magaménak érzem a programot, szeretnék minél jobban benne lenni – egyelőre négy helyszínen kezdődik meg az oktatás, ezt februártól harmincra szeretnénk bővíteni, és öt év alatt jut el az ország minden pontjára.

– Azért változatlanul előttem a kép, amint megjelenik egy-egy uszodában... Bár elmondta, hogy továbbra sem szeretne nyilatkozni a jövőben, ugye sejti, hogy ahol ott lesz, a kamerákat önre irányítják, és a mikrofonokat az orra alá dugják?
– Tartok is ettől... A programot tényleg a magaménak érzem, a szereplést nem – az Úszó Nemzet Program „kedvéért” elvállaltam egy feladatot, ám mindez nem jelenti azt, hogy ezentúl feladom az eddigi életemet, a korábbi elhatározásomat.

Sós Csaba
A tehetségeket is figyelik
– Miben más a „Minden gyermek tanuljon meg úszni” és az Úszó Nemzet Program?
– Az előbbi egy szövetségi költségvetésen belül megvalósított igyekezet volt, a hétfőn induló viszont az általam a magyar sportban eddig látottak közül a leggigantikusabb program – válaszolta Sós Csaba    szövetségi kapitány. –  Egy olyan program, amely évek múlva magával hozza, hogy tényleg minden gyermek megtanulhat úszni, s amelynek keretében nemcsak az úszásoktatás lesz ingyenes, hanem minden más is, így például az utazás, a felszerelés.
– És ennek a programnak ön a szakmai felelőse.
– Az ötlet megszületése után felállt egy csapat, amelyiknek én is tagja vagyok, értelemszerűen a szakmai részre koncentrálok – alig várom, hogy elinduljunk! Bármelyik oldalról nézzük, egyszerűen nincs érv a program ellen, hiszen több ezer embernek ad munkát, uszodák épülnek, és ha sportoldalról közelítünk, elvégre mégiscsak én vagyok a válogatott szövetségi kapitánya, itt valóban minden gyerek megtanul úszni, mi pedig már első körben kiemelhetjük közülük a tehetségeket. A program felfutásával háromszázezer gyerek tanul meg úszni, ez olyan magas szám, hogy legyen csak egy százalékuk kiugróan tehetséges, az is háromezer gyermeket jelent. Ennyi szerintem nem lesz, de ezzel a magas létszámmal több sportág is kalkulálhat, hiszen a vízbiztonságra, az úszástudásra alapozhat a vízilabda, az öttusa, a műugrás, a műúszás, a vitorlázás, a triatlon, a kajak-kenu, emellett a program idővel a mindennapos testnevelés szolgálatába illeszkedik.
– Van benne kockázat?
– Van bizony! Hiszen ha csak egyetlen gyereknél gubanc van, máris rossznak ítélik meg a programot. Rajtunk sokak szeme, nagyon komolyan kell venni, és pontosan csinálni mindent. Vannak persze tényezők, amelyekkel nem kalkulálhatunk előre, például ha egy domboldalon van az iskola, és leesik a hó – a több száz oldalas tanulmányunkban egyébként ilyenek is szerepelnek, vagyis van benne kockázatelemzés is. Az a próbák során már kiderült, hogy azt a feltételt, hogy minden gyermek legfeljebb húsz perc alatt érjen oda az uszodába, tizenötre kell csökkenteni, mert különben az órarend nem tartható.
– Az ilyen hibák kiszűrésére is hivatott a hétfőn induló úgynevezett tesztprogram?
– Igen. Tudatosan választottuk ki a négy helyszínt is. Budafok Budapest vonzáskörzetét foglalkoztathatja, ott nem lesz egyszerű a logisztika. Debrecen nagyváros, jól kiépített, működő rendszerrel – ezt elmondhatja magáról Mór is, ám jóval kisebb település, míg Tokajban csak nemrég épült az uszoda, nemigen van tradíció, még oktatót is nehezen találtunk. A gyakorlati tapasztalatok rendkívül fontosak ahhoz, hogy februárban jóval nagyobb keretek között és létszámmal elinduljon az igazi Úszó Nemzet Program.
Debrecenben, Tokajban, Móron és Budafokon indul hétfőn a program
Irány a vízpart!
Persze szeptember közepe felé nem ez a fő mottója a családoknak, ám ahhoz, hogy a nyári időszakban ez lehessen, nem csak elhatározásra, az anyagi javak megteremtésére és szabadidőre van szükség – rendkívül fontos, hogy a víz közelében és leginkább a vízben mindenki biztonságban érezhesse magát.
Szomorú s egyben rémisztő: Európában évente huszonhét­ezer ember fullad vízbe, az esetek túlnyomó többségében öt és tizennégy év közötti gyerek.
Ez a riasztó adat volt az egyik mozgatórugója annak, hogy a Magyar Úszószövetség a 2013 óta futó „Minden gyermek tanuljon meg úszni” programot kibővítette. A szeptember 13-án már Úszó Nemzet Program néven rajtoló kezdeményezés jóval több persze, mint kezdeményezés, hiszen az első etapban négy uszodában több mint 3000 gyereket foglalkoztató programnak az a célja, hogy az óvodai nagycsoporttól kezdve az általános iskola első két évfolyamáig valamennyi magyar gyereknek az iskolai (óvodai) oktatás keretén belül biztosítsa az akkreditált szakemberek által vezetett, a Testnevelési Egyetem úszás tanszéke által kidolgozott tanterv szerinti oktatást, megteremtve a gyerekek vízbiztonságát, elősegítve a sportra és az egészséges életmódra nevelést, továbbá csökkentve a vízbe fulladás okozta halálesetek számát.
Az Úszó Nemzet Program hetedik évében, vagyis 2027-ben a tervek szerint már csaknem háromszázezer kiskorú tanul majd úszni szervezett keretek között 300-330 létesítményben.
A program fontos kritériuma, hogy legfeljebb húszpercnyi utazással valamennyi magyar óvodás és kisiskolás eljusson a Magyar Úszószövetség által hitelesített, az úszás­oktatás céljának megfelelő tan- és nagymedencével is rendelkező uszodába – jelenleg ilyenből 106 van, mindez értelemszerűen nem fedi le az egész országot, vagyis az uszodák számát is növelni kell.
A négy pillérre (infrastrukturális háttér, az úszásoktatás beillesztése a tanrendbe, az oktatói bázis kialakítása és a logisztika) épülő Úszó Nemzet Program tesztüzemmódban indul el hétfőn négy helyszínen: Debrecenben, Tokajban, Móron és Budafokon.

 

 

„Érdekelt, mi történik Tokióban”
A pandémia, még inkább a lezárások idején Egerszegi Krisztina feltalálta magát, ráadásul úgy véli, a korlátozások őt és családját nem akadályozták sok mindenben: az ötszörös olimpiai bajnoknak az persze többször eszébe jutott, vajon mit élhetnek át azok a sportolók, akik szembesültek a tokiói olimpia elhalasztásával.
„A helyzetük nem volt könnyű, még idén sem, amikor már majdnem biztosan tudtuk, hogy lesz olimpia; azt hiszem, sok sportolónak ez egy sötét és nehéz időszak volt – mondta Egerszegi Krisztina, és nem tagadta azt sem, hogy bár úgy véli, az élsport teljesen más, mint volt pályafutása során, azért megérintette a tokiói viadal. – Berecz Zsombor éremfutamát például élőben követtem, meg is könnyeztem, amikor megszerezte az ezüstöt. Láttam Szilágyi Áron aranyérmes asszóit is és Lőrincz Tamás csodás döntőjét, amivel befejezte pályafutását. Általában reggel az első dolgom az volt, hogy átfutottam az olimpiai híreket. Érdekelt, mi történik Tokióban, még akkor is, ha úgy látom, tényleg nagyon más lett az élsport. Ma már mindent mérnek, elemeznek, fontosak a felszerelések, a feltételek. Korábban ilyen nem volt, mégis születtek jó eredmények. Nem mondom, hogy az én véleményem a mérvadó, de abban nem vagyok biztos, hogy mindig az a jó, ha a legújabb kutatások, a legjobb feltételek kapják a főszerepet – aki ezek nélkül ér el sikereket, szerintem jobban is értékeli őket...”
Berecz Zsombor

 

2022.01.14 23:39:05

Úszás KOVÁCS ERIKA

NS-VÉLEMÉNY. Immár újra van miért nekiveselkednie.

2021.11.30 00:01:39

Úszás MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Nem azért érdemel emlékművet az uszodában, mert ő nyitotta leggyorsabban a szekrényeket, kabinokat, mindig volt nála, fésű, olaj, krém, még kétféle (fekete, barna) cipőfűző is, hátha szüksége lesz valamelyikre a vendégnek. Tiszte szerint természetesen nem volt más dolga, mint hogy nyisson és zárjon, ám ő többet tett.