Sárkány Zalán: Egy kicsit megdicsérem magam!

Aludt azért valamennyit? 
Nem sokat… – válaszolta Sárkány Zalán, akit hétfőn kora reggel a Lublinból Varsóba tartó vonatúton értünk el. – A vasárnap már nagyon nehéz volt, azt kell mondanom, hogy „kicentizte” a testem, meddig legyen csúcsformában… 

Mi történt? 
A négyszáz vegyes döntője után összeestem. Elsötétült egy pillanatra minden, kezeltek, itattak, járkáltam utána, kellett egy óra, mire jobban lettem. 

Hatezer-kétszáz métert úszott Lublinban, ez nem kevés. 
Versenyen ennyit még nem úsztam. Nem is a méterszám okozott gondot, hanem az, hogy ezt a több mint hat kilométert ennyire erősen kellett leúsznom. Nem tudom, jó ötlet volt-e bevállalni az utolsó napon a négyszáz vegyest – előző nap este, a nyolcszáz gyors után nehezen aludtam el, és nem az adrenalin miatt, hanem mert elkaptam valamit: egyre többen elkezdtek lebetegedni az Eb-n. 

Beszéljünk kicsit vidámabb dolgokról: az Európa-bajnokság előtt kizárólag egyéni csúcsokról beszélt, most már elárulhatja, gondolkozott érmekben is?
Igen, de az arany nem feltétlenül jutott eszembe. Tényleg inkább az járt a fejemben, hogy ha teljesítem, amit kell, amit tudok, akár össze is jöhet az érem. Elsősorban a nyolcszázzal kapcsolatban gondoltam erre, ezerötszázon tényleg inkább csak a jó idő volt a cél, az fel sem ötlött bennem, hogy az arany ennyire közel lehet… Négyszáz vegyesen viszont a dobogót valamivel közelebb reméltem, a négyszáz gyors az első napon meg kifejezetten elkeserített. 

De hát ott kétszer is egyéni csúcsot úszott!
Igen, ez igaz, de úszhattam volna nagyobb egyéni rekordot is – a nyolcszáz és az ezerötszáz gyorsból „visszanézve” ez még inkább igaz. 

A négyszáz önnek már-már sprintszám, nem? 
De, a négyszáz gyors feltétlenül az – a „négyvegyes” más kategória. Viszont a négyszáz gyorsot annyira jól elkezdtük, hogy abból lehetett volna egy jobb idő, nem csak egy másodpercen belüli javulás. 

Az aranyon és az ezüstön túlmenően érzésre mit ad önnek, hogy igazán nagy neveket vert meg Lublinban?
Ez az Eb-mezőny hatalmas volt: Lublinban minden számban jobb teljesítmény és jobb idő kellett a jó eredményhez – még a négyszáz gyors hatodik helyéhez is jobb idő kellett, mint tavaly Budapesten, pedig ez Eb volt, az meg világbajnokság. De ugyanez igaz a nyolcszáz és az ezerötszáz gyorsra is. 

Elérte, hogy megint szólt önnek a Himnusz egy nagy versenyen – ez mennyi erőt ad a folytatáshoz?
Sokat, az amerikai egyetemi bajnokság miatt feltétlenül. Hittem benne, hogy jó lehetek Lengyelországban, az edzőim is ezt kérték tőlem, de ugye ott volt három hete az a négynapos verseny, ahol szintén kellett a jó forma. Lublinban meg a csúcsforma. Még mindig azt mondom, hogy a nyolcszáz a kedvencem, nekem az jobban fekszik, oda kell az az állóképesség, amilyennel nem rendelkezik minden négyszázas úszó, de mégsem ezerötszáz méter. Viszont az, hogy az Eb-n ennyire jól ment a leghosszabb szám, azt mutatja, igenis, képben kell tartani mindkét távot – fel lehet készülni jól mindkettőre. 

Néhány éve gondolta volna, hogy lesz egy Európa-bajnokság, amelyiken Sárkány Zalán lesz a legeredményesebb magyar? 
Azért ne felejtsük el, hogy van egy Kós Hubertünk, aki nem indult ezen az Eb-n. Annak nagyon örülök, hogy hozzájárultam a magyar csapat sikeres szerepléséhez: kellenek a jó eredmények, ez viszi előrébb a sportágunkat és a magyar sportot. 

És ahhoz mit szól, hogy Sós Csaba szövetségi kapitány azt mondta, ön lehet a magyar úszósport egyik csillaga a következő években? 
Nagyon tisztelem Csaba bát, örülök, hogy így nyilatkozik rólam – remélem, tényleg így lesz. A 2003-as korosztályt korábban sokan leírták, mondván, nem vagyunk olyan jók, nem is leszünk, és tessék, ott vagyunk az élmezőnyben: Kós Hubert, Betlehem Dávid és én is abban az évben születtünk. 

Amerikában lesz azért néhány nap pihenője?
Egyelőre nem. A megérkezésem másnapján már edzésem lesz, mellette a héten és jövő héten is záróvizsgák várnak rám az egyetemen: ha tudná, mennyi e-mailt kellett írnom, s hányszor kellett ezekben leírnom azt, hogy Európa-bajnok lettem Lublinban… A professzoraim megértőek, de azért tudatnom kellett velük, hogy nem nyaralás miatt hiányoztam másfél hetet. Csak karácsonykor kapok néhány hét pihenőt, azt a családommal töltöm Amerikában. 

Bár sokszor elmondta már, hogy maximalista, azért ugye megveregette a saját vállát a lublini utolsó napon? 
Csak egy kicsit: egy minimális dicséret jár magamnak – magamtól.