Édesapám elmúlt hetvenéves, gyerekkora óta él-hal a sportért – hogy ezt a „mániát” tőle örököltem, ahhoz kétség sem fér. A korából ugyan minimum egy tízest letagadhatna, ám azt vettem észre, hogy bár korábban bérletesként kézilabda-mérkőzésekre járt, az első szóra jött velünk focimeccsekre és bárhová, ahol a sport közelében lehetett, az elmúlt években inkább már csak a televízió képernyőjén keresztül követte az eseményeket (hogy ez mennyire így van, arról meg édesanyám mesélhetne...), egyszerűen azért, mert neki most már így a jobb. Nincs tömeg, nincs parkolási mizéria – csak ő van és a sport.
Éppen ezért kicsit félve tettem fel neki a kérdést a vizes világbajnokság alatt: „Apuci, lenne kedved a nagyobbik unokáddal kimenni az úszóversenyek első napjára?” Nem akartam ugyanis látni a csalódottságot a szemében, mondván, korábban igent mondott volna, most már inkább maradna a megszokott fotelben. A legnagyobb meglepetésemre még a végére sem értem a kérdésnek, már elhangzott az igen.
A vizes világbajnokság „kibillentette”, a korábban csak messziről csodált nagyságok Budapestre érkezése őt is megérintette.
De megmozdult az egész város, az első héten még Balatonfüred is lázban égett: egy-egy nap végén majdhogynem hosszabb ideig tartott a hazaút, mint maga a napi esemény – emberek hömpölyögtek a Duna-parton, piros-fehér-zöld „arcú” szurkolók lepték el a Margitszigetet, hangjukat vesztett rajongók hagyták el a Duna Arénát.
A vizes világbajnokság ilyen.
Magával ragadja azt is, aki egyébként nem feltétlenül rajongója a vizes sportoknak – teszem hozzá gyorsan: szerintem a szurkolók száma növekedett az elmúlt két hétben...
Hosszú Katinka, Cseh László, Milák Kristóf, Verrasztó Dávid, Chad le Clos, Adam Peaty, Tom Daley, Nagy Viktor, Vámos Márton, Sandro Sukno vagy éppen a komplett amerikai női vízilabda-válogatott – soroljam még tovább? Idézzem Kozma Dominik hihetetlen megnyilvánulásait vagy Hosnyánszky Norbert szédületes csavargólját a görögök elleni elődöntőben?
Nincs rá szükség.
A vizes világbajnokság minden pillanatát visszük magunkkal tovább – örüljünk, hogy ennek a nagy forgatagnak a részesei lehettünk.