Tokió 2020: korlátlan cserelehetőség vízilabdában

Négy éve húzódó vita végére tett pontot a héten a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), amely végre hivatalos döntést hozott arról, milyen szabályok vonatkoznak a tokiói olimpián a vízilabdacsapatok tizenharmadik, tartalékként nevezett játékosára. Két héttel az olimpia rajtja és egy héttel a magyar válogatottak elutazása előtt végül is még idejében vagyunk, kiderülhetett volna ez az olimpiai faluban a kulcsok átvételekor is...

A kiindulópont az volt, hogy 2017-ben a női torna mezőnyét nyolcról tízcsapatosra emelte a NOB, viszont azon az áron, hogy a sportolói létszám nem nőhet ezzel párhuzamosan, így a csapatokat tizenhárom helyett csak tizenegy játékos alkothatja. Ettől a nyilvánvalóan kivitelezhetetlen határozattól két év alatt eljutottunk odáig, hogy tizenkettő plusz egy játékos utazhat, de a tartalék nem lakhat az olimpiai faluban, és csak egyszer lehet becserélni, akkor is kizárólag sérülés miatt, és a lecserélt játékosnak azonnal haza kell utaznia.

Hely hiányában nem mennénk végig azokon a variációkon, amelyek a legutóbbi két évben szóba kerültek, de elképesztő húzd meg-ereszd meg kezdődött a NOB és a pólós szakmai szervezetek között, ráadásul közben a koronavírus-járvány sportolókra gyakorolt hatásait is figyelembe kellett (volna) venni. Júniusban úgy állt a helyzet, hogy bármennyiszer lehet játékost cserélni, de csak egészségügyi okból, ezt az okot pedig egy külső szakember ellenőrzi; majd olyan hírek érkeztek, hogy vissza minden, marad az egyszer ellőhető csere. Ám végül győzött a józan paraszti ész.

A NOB úgy döntött, nem csupán egyszer, hanem minden mérkőzés előtt lehet játékost cserélni, tehát a kapitányok a találkozók napjának reggeléig a tizenhárom pólósból jelölhetik ki az aktuális meccskeretet. Kivették a leginkább felesleges procedúrának tűnő egészségügyi korlátozást, vagyis nem kell indokolni a cserét – nehezen is lett volna kivitelezhető, hogy egy japán orvos minden reggel, a nevezési határidővel versenyt futva próbálja megállapítani a futószalagon érkező vízilabdázók izomsérülésének mértékét, az időigényes MRI segítsége nélkül.

És ami még fontosabb, a tizenharmadik játékos is az olimpiai faluban lakhat. Hatalmas logisztikai probléma oldódott meg ezzel, arról nem is beszélve, mekkora egészségügyi kockázatot jelentett volna a Japánban még javában tomboló járvány közepette a buborékban élő csapatoknak, hogy a tartalék pólós külső helyszínről érkezik hozzájuk minden egyes edzésre. Na meg lelkileg is érdekes lett volna, ha valaki nincs ott a társakkal…

Eddig sem a férfiválogatottat irányító Märcz Tamás, sem a női csapatot vezető Bíró Attila nem nevezte meg, hogy a tizenhármas keretéből ki lesz a tartalék, de miután a tizenharmadik játékost csupán az akkreditációs kártyájának színe különbözteti meg a társaktól, és gyakorlatilag ugyanolyan szabályok vonatkoznak rá, mint a többiekre, ennek már nincs is jelentősége.

Nyitott kérdések azért még maradtak, hiszen a tizenkettes meccskerettel is lehet variálni. Ha a kapitány két kapust és tíz mezőnyjátékost nevez, az tiszta sor, de ha csak egy kapus lesz a meccskeretben és tizenegy mezőnyjátékos, akkor még nem tudni, milyen szabályok vonatkoznak a plusz mezőnyjátékosra (sapkaszín, mozgástér stb.). De hátha ebben a kérdéskörben is a józan paraszti ész dönt, és a mezőnyjátékos mezőnyjátékos lesz, minden megkötés nélkül.