Sírni mindenkinek szabad – Bobory Balázs jegyzete

Állsz a medence mellett, a tested még regenerálódik, minél több oxigénhez szeretnél jutni, közben egy mikrofon előtt arról kell beszélned, miért nem sikerült elérned azt, amiért elindultál a versenyen, miközben kiadtál magadból mindent, alig maradtál el életed legjobb időeredményétől, de hárman jobbak voltak nálad, ők kapják az érmeket, te pedig az első igazi vesztes vagy.

Szívszaggató volt nézni Kapás Boglárkát csütörtök hajnalban, ahogy zavarodott mosollyal hitetlenkedik, amiért lemaradt a dobogóról és a fő esélyes kínai úszó mellett még két amerikai megelőzte. Nem is nagyon találta a szavakat, kereste az okokat, közben már próbálta megmagyarázni (leginkább magának), hogy azért egy olimpiai negyedik helyezés is elképesztő teljesítmény. Aztán a mondat végén már nem tudta palástolni, avagy nem akarta becsapni magát, mennyire fáj, hogy nem állhat dobogóra, hiába várt, dolgozott ezért öt esztendőt. A sírást nem is lehetett elkerülni, és mintha Verrasztó Dávidot láttuk volna néhány nappal korábban, aki 33 évesen szerette volna teljessé tenni egy medáliával csodás pályafutását, ám egy ujjpercnyi különbség miatt szintén negyedik lett, és nem tudott mást tenni, csak a balsorsot okolta, amely szerinte mindig vele babrál ki.

Hangsúlyozom: a két úszó olimpiai negyedik lett embert próbáló versenyszámokban, így saját szakmájukban a világon a negyedik legjobbak, a többség biztosan elégedetten dőlne hátra ebben a tudatban. De ha nem ilyen lenne Kapás és Verrasztó attitűdje, nem jutottak volna el odáig, hogy egy ország büszke rájuk, függetlenül attól, hogy nem szereztek érmet, mert mindent kiadtak magukból, a legjobbra törekedtek, látszott rajtuk az őszinte hit és motiváció.

Ami ebben a sportágban a magyar versenyzőknek kudarc, máshol dicsőség, emlékezzünk, hogy élte meg hegyikerékpárosunk, Vas Kata Blanka a negyedik helyet, de Bicsák Bence is őszintén örült, hogy sporttörténelmi hetedik helyet ért el a triatlonosok mezőnyében, nem is maradt benne hiányérzet. A kardozó Márton Anna ezt már nem mondhatja el magáról, keresztszalag nélkül küzdötte magát éremközelbe, ám ő nem a sérülésére, sokkal inkább saját döntéseire fogta, hogy a végjáték során kétszer is kikapott, és végül nem került dobogóra.

Különböző sorsok, különböző érzelmek. Ami biztos, a magyar szurkolók mindannyiukra büszkék. Reméljük, a későbbiekben azok a versenyzők is azok lesznek ezekre a pazar eredményekre, akikben most még van keserű szájíz.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!