Dr. Mezey György a Siófok elleni meccs után megsértődve vette tudomásul, hogy a Videoton szurkolótábora kimondta az igazságot szeretett csapatával kapcsolatban. A szakembernél a közlés formája verte ki a biztosítékot, a „gyenge” minősítést még egy nyomdafestéket nem tűrő szócska fokozta. Túlmenően azon, hogy az ominózus kijelentés ország-világ szeme láttára kétszer is elhangzott a nyilatkozatban, mintha elsikkadna a lényeg: a jelenlegi Videoton valóban gyengén muzsikál. Akik ennek okait firtatják, azok Mezey doktornál ellenségnek minősülnek – mint a Nemzeti Sport mérkőzésről tudósító munkatársai, akiknek kérdéseire is kurtán válaszolt.
Az az ember benyomása, mintha Mezey nem bírná elviselni a nyomást, pedig csapata az érdeklődés középpontjában áll. Érthető okokból, hiszen a szimpatizánsok azt figyelik, mire megy a kiemelten magas költségvetésből gazdálkodó klub, amelynek VIP-páholyában politikai és gazdasági életünk meghatározó szereplői gyakori vendégek. S ugyanezen tényezők azok, amelyek az ellendrukkerek figyelmét is az átlagosnál jobban felkeltik.
A Videoton – kis túlzással persze – azt igazol, akit akar, Garancsi István tulajdonos pénzéből futja azok megszerzésére, akiket nyilván Mezey György választ ki. Hogy szakmailag mennyire helytálló döntések ezek, annak lassan ki kell derülnie, mert azt azért Székesfehérváron sem hiszik el, hogy rosszkor jönnek a mérkőzések, ahogyan azt Mezey a Maribor elleni meccsről nyilatkozta, rátéve egy lapáttal, hogy a csapatával szembeni elvárásokat a sajtó korbácsolta fel. Nos, ha megfelelni nem is lehet az elvárásoknak, azokat legalább elfogadni illik. Nem az volt a baj a Videotonnal, hogy kiesett, hanem az, ahogyan. Ha valakik megsértődhetnek, azok a Vidi-szurkolók, nem pedig Mezey.
Egyre inkább úgy tűnik, a Székesfehérváron szőtt álomba nem illik a kétségtelenül kvalifikált szakember. A potentátok vigyázó szemüket a csapatra vetik, a MOL is azért állt az együttes mögé, mert a futball rossz imázsa megszűnőben van (?), a futballhungarikum újra éledezik, elvégre „a szövetségben előremutató átalakulás körvonalazódik, és a klubcsapatainknál is pozitív változás indult meg”.
Ha a tengernyi pénz mellett ennyire rózsás is a helyzet vagy modernebb kommunikációval szólva pozitív a szemlélet, azért valaki szólhatna Mezey Györgynek, hogy a nagyívű tervekbe csúszó hibák okait firtató kérdések nem személyeskedésből fakadnak.
Ha nem változik a jelenlegi helyzet, a Vidit lassan Mezeyvel azonosítják, az antipátia átcsap a klubra. Arról nem beszélve, hogy a nagyvonalú tulajdonos és a nem kevésbé nagyvonalú támogató is számon kérheti az eredményeket.
A világgal (és a sajtóval) egy feltétellel lehet haragban lenni: ha nem hibázik az illető.
De mint tudjuk, hibátlan ember nincsen.
Thury Gábor
Az az ember benyomása, mintha Mezey nem bírná elviselni a nyomást, pedig csapata az érdeklődés középpontjában áll. Érthető okokból, hiszen a szimpatizánsok azt figyelik, mire megy a kiemelten magas költségvetésből gazdálkodó klub, amelynek VIP-páholyában politikai és gazdasági életünk meghatározó szereplői gyakori vendégek. S ugyanezen tényezők azok, amelyek az ellendrukkerek figyelmét is az átlagosnál jobban felkeltik.
A Videoton – kis túlzással persze – azt igazol, akit akar, Garancsi István tulajdonos pénzéből futja azok megszerzésére, akiket nyilván Mezey György választ ki. Hogy szakmailag mennyire helytálló döntések ezek, annak lassan ki kell derülnie, mert azt azért Székesfehérváron sem hiszik el, hogy rosszkor jönnek a mérkőzések, ahogyan azt Mezey a Maribor elleni meccsről nyilatkozta, rátéve egy lapáttal, hogy a csapatával szembeni elvárásokat a sajtó korbácsolta fel. Nos, ha megfelelni nem is lehet az elvárásoknak, azokat legalább elfogadni illik. Nem az volt a baj a Videotonnal, hogy kiesett, hanem az, ahogyan. Ha valakik megsértődhetnek, azok a Vidi-szurkolók, nem pedig Mezey.
Egyre inkább úgy tűnik, a Székesfehérváron szőtt álomba nem illik a kétségtelenül kvalifikált szakember. A potentátok vigyázó szemüket a csapatra vetik, a MOL is azért állt az együttes mögé, mert a futball rossz imázsa megszűnőben van (?), a futballhungarikum újra éledezik, elvégre „a szövetségben előremutató átalakulás körvonalazódik, és a klubcsapatainknál is pozitív változás indult meg”.
Ha a tengernyi pénz mellett ennyire rózsás is a helyzet vagy modernebb kommunikációval szólva pozitív a szemlélet, azért valaki szólhatna Mezey Györgynek, hogy a nagyívű tervekbe csúszó hibák okait firtató kérdések nem személyeskedésből fakadnak.
Ha nem változik a jelenlegi helyzet, a Vidit lassan Mezeyvel azonosítják, az antipátia átcsap a klubra. Arról nem beszélve, hogy a nagyvonalú tulajdonos és a nem kevésbé nagyvonalú támogató is számon kérheti az eredményeket.
A világgal (és a sajtóval) egy feltétellel lehet haragban lenni: ha nem hibázik az illető.
De mint tudjuk, hibátlan ember nincsen.
Thury Gábor
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
