D20kovics – Klein Ron jegyzete

Az elmúlt években minden Grand Slam-torna előtt és után állandó vitaforrás a teniszben, hogy ki minden idők legjobbja a férfiaknál. Nyilván nagyon nehéz összehasonlítani például Rod Lavert, Björn Borgot, Pete Samprast vagy Roger Federert, mert más korszakban, különböző minőségű eszközökkel és körülmények között nyerték meg a nagy versenyeket. Talán a téma leegyszerűsítésének is tekinthetjük, hogy mostanság leszűkítették a kört: Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovics közül lehet választani.

Van benne logika, hiszen kis túlzással egy korosztály, ők a legtöbbszörös Grand Slam-bajnokok, vasárnap Wimbledonban a szerb is megszerezte a 20. trófeáját, ám azt többek között Borg, Federer vagy Stefan Edberg is elmondta, hogy a sportág nem csak az Australian Openből, a Roland Garrosból, Wimbledonból és a US Openből áll, sőt, nem is szabad kizárólag a tornagyőzelmek alapján rangsorolni.

Ha a Grand Slam-trófeák száma döntene, Djokovics nyeri meg ezt a versenyt, mert már ebben az évben megelőzheti Federert és Nadalt, és a nagy hármasban csak neki van esélye arra, hogy visszavonulásakor közelebb álljon a 30-hoz, mint a 20-hoz.

Ha azt is beleszámítjuk a képletbe, ki mennyit tett a sportág fejlődéséért, népszerűsítéséért, a szponzorok meggyőzéséért, a közönség lelkesedéséért, nagyon nehéz lenne nem Federert tenni a lista élére, Nadalt a második helyre, Djokovics pedig talán a dobogóra sem férne fel. Szinte elképzelhetetlen, hogy Federer a labdaszedővel kiabáljon, mert nem gondolatolvasó, esetleg a közönséggel, amiért nem őt támogatja, Nadal sem kezdi el kifelé mutatni, hogy sérült, amikor hátrányba kerül, és nem is szervez felelőtlenül bemutatótornát a világjárvány közepén – Djokoviccsal ez mind megtörtént.

A szurkolók sem hülyék, aligha véletlen, hogy a szerb 30 Grand Slam-döntőjének jelentős többségén az ellenfele volt a népszerűbb, vasárnap Wimbledonban szinte Davis-kupa-hangulatban támogatták Matteo Berrettinit – Londonban, három-négy órával az angol-olasz futball Eb-döntő előtt! Néhányan azt mondják erre, az All England Clubban mindig az esélytelenebbnek szurkolnak, de valamiért Federer, Nadal vagy Borg hiába volt favorit, számíthatott a rajongókra.

Ettől függetlenül nem lehet megkérdőjelezni Djokovics tudását, elképesztő munkamorálját, félelmetes mentális erejét, és azt sem, hogy ő minden idők egyik legjobb teniszezője, momentán pedig kiemelkedik a mezőnyből, és reális esélye van a Golden Slamre, mert az olimpián és a US Openen is ő lesz a favorit.

És egyszer talán Wimbledonban is Djokovicsot támogatják majd a nézők a legfontosabb pillanatokban – mert ezt azért hatszoros bajnokként igazán megérdemelné.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!