A magyar hoki érdeke – Kapolcsi-Szabó Bence jegyzete

A következő néhány mondattal nem válaszokat próbálok adni, sokkal inkább kérdéseket feltenni, amelyekre talán nincsenek is válaszok, de ha nem tesszük fel őket, sosem tudjuk meg. Ha minden egyes alkalommal félretettem volna egy ezrest, ahányszor azt hallottam az elmúlt években, hogy „a magyar hoki érdeke”, mostanra már biztosan lenne egy drágább repülőjegyre való spórolt pénzem. Csakhogy a lehető legkülönbözőbb helyzetekben jött elő ez a magasztos gondolat, sportági vezetők, klubvezetők, edzők, játékosok szájából is, akik között alkalmanként szükségszerűen érdekellentét áll fenn.

Félreértés ne essék, eszem ágában sincs konfliktust szítani, csak próbálom – ha lehetséges – megfogalmazni, mi is a „magyar hoki érdeke”. Egy erős hazai bajnokság? Az, hogy minél több magyar klubcsapat játsszon a hazainál erősebb ligában? A magyar hoki érdeke tulajdonképpen a válogatott érdeke? A gazdasági vagy a sportszakmai szempontok a fontosabbak? Van arany középút a kettő között, vagy ha optimálisan működik a rendszer, a kettő nem is különbözik egymástól?

Nos, az első két lehetőség máris nem fér meg teljesen egymás mellett, hiszen ha a legjobb klubcsapataink külföldi ligákban játszanak, a hazai bajnokság nem lehet a lehető legerősebb, ha viszont itthon játszanának, egy idő után elérnék a fejlődési plafont, nem lenne hova, és nem is érné meg tovább építkezni. Nem követendő példaként, csak érdekességként mondom, Lettországban nincsen igazán jelentős profi jégkorongliga, a válogatottja mégis top 10-es, a legutóbbi világbajnokságon is negyeddöntőt játszott. Csak a válogatott érdekét sem lehet azonban mindig figyelembe venni, mert az is ellentétes lehet a klubokéval, lásd: nemzeti csapatban megsérülő játékosok. 

Egy biztos, ma újra elindul a hajtás a honi és a környező országok jégpályáin, a Ferencváros egy idényt még biztosan külföldi bázisú ligában játszik, az Erste Liga pedig még szélesebbre nyitja kapuit az erdélyi csapatok előtt, mostanra négy határon túli együttes mellett hat anyaországi a tagja. Eközben a „kirakatcsapatunk”, a férfiválogatott – sorozatban harmadszor – ismét A-csoportos világbajnokságra készül, így bőven lesz mit mérlegelni a magyar hoki érdekei szempontjából.

Az elmúlt évek eredményei, változásai viszont arra engednek következtetni, hogy akármennyire is elkerülhetetlen a szempontok ütközése, amikor a magyar hoki érdekéről hallunk innen-onnan, az nemcsak egy jól hangzó frázis elcsépelése, üres közhely, hanem a sportági szereplők kollektív fejlődési igényének jele, és amíg ez így van, addig nagy baj nem lehet. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!