Téli olimpia: Jót tesz, hogy itt vagyok végre – Liu Shaoang

Noha a koronavírusteszt-mizériája után a többiekhez a tervezettnél jóval később, csupán szerda délután megérkező klasszis, Liu Shaoang egyelőre még csak kisebb átmozgató tréninget végzett, szemmel láthatóan nagyon élvezte, hogy újra a jégen lehetett testvérével, Liu Shaolin Sándorral és többi válogatottbeli társával.

„A repülőn nagyon sokat tudtam aludni, az mindenképpen jó volt. Este viszont már voltak problémáim, éjféltől kettőig tudtam aludni, aztán olyan éhes lettem, hogy le kellett mennem az étkezőbe enni kicsit... – mesélt a Nemzeti Sportnak a kezdeti nehézségekről Liu Shaoang. – Ezt követően nem is tudtam már visszaaludni, kimentem inkább a faluba mászkálni, ismerkedni a környezettel. Az elején teljesen egyedül voltam, hiszen a többiek edzettek, de amint megjöttek, egyből jobb kedvre derültem, most pedig már úgy ismerem a falut, mint a tenyeremet!”

Az ifjabbik Liu fivér elárulta, noha az elmúlt napok-hetek viszontagságai nyilván fizikailag és lelkileg is megterhelték, egy pillanatig sem izgult azon, hogy esetleg ne lehetne itt, Pekingben, száz százalékig megbízott a stábban. „Nekem és a csapatnak is jót tesz, hogy itt vagyok: úgy látom, mindenki komfortosabban érzi magát most, hogy végre itt van a hiányzó láncszem, ennek őszintén örülök. Külön jólesik az az elképesztő szeretet, amit a helyiektől kapunk a faluban, tényleg lépten-nyomon jönnek oda hozzánk az önkéntesek ölelgetni, fotózkodni – természetesen szigorúan csak maszkban...”

Liu Shaoang hozzátette, messze még a szombat és az első magyar érdekeltségű versenyszám, a vegyes váltó, de most úgy érzi, részéről nem lesz akadálya az indulásnak. Mint mondta, ha az edzők is úgy látják, hogy készen áll, és berakják a váltókba, természetesen a legjobbját nyújtja majd; ezenkívül mintegy magától értetődő módon az egyéni számokban is rajthoz áll majd.

A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)